Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Neked...ki szívem bíztatója vagy.
    Neked...ki te érted, bús mosolyt fakaszt.
    Neked...ki éjjel mint lágy szellő simogatsz!
    S forrón folyó könnyem arcodon átsuhan.

    Neked kinek szava lelkem szép sóhaja.
    Neked...kinek hinni vágyom csak valaha.
    Neked...kinek szeme tükrözi hitemet!
    Ki szűntelen keres éltető jelent.

    Neked...ki válaszod súlyától nem remegsz..
    Neked...kinek tetteidért, tán csak ösztöne felel.
    Neked...ki keresed még meg nem lelt helyed!
    S érzelmek súlyán, mint mérleg meglebegsz.

    Nekem... kinek szíve szerelemmel teli.
    Érzelmek értelmét, mint egódat, keresi.
    Éltem érted lett forrásból, dús patak!
    Kiért érdemes volt élnem, valahol s valaha.

    Neked...ki sorsom édes mostohája vagy.
    Neked...ki tudod, hogy újra jön a tavasz.
    Neked kinek szívét szerelem nem leli!
    Bár nyúlok érte fájón, s énem is keresi.

    Neked...kinek szíve nem tudja mit akar.
    Neked kell mondanod, hogy jő még új tavasz.
    Nekem, ki szìvében még ott remeg a tél!
    Bizakodva, vágyón, új tavaszt remél.
    Igipapa, phoenyx és Beka Holt kedveli ezt.
  2. A szeretet az egyetlen, amit magaddal vihetsz bárhová.
    Súlytalan de mégis hatalmas!
    Hedniskhjertad és emerycus kedveli ezt.
  3. Testem-lelkem milliónyi sejtjével érezlek...ha távol is vagy tőlem, a szívemhez oly közel!
    S e mámorító,édes érzés mélyen, boldogan átölel.
    emerycus kedveli ezt.

  4. Míg őszinte mosolyoddal locsolod lelkem minden zugát,hitem benned él!
    S meglásd! Lelkünk együtt ujjong majd...
    Szabad madárként szárnyra kél!
    emerycus kedveli ezt.
  5. Szeretlek. S táncolok az élet kötelén...
    Születtem, hogy legyek, küszködjek mindenért.
    Lelkem erős vágya, hogy éljek, szeressek! Téged és mindazt, mit életnek neveznek.

    Szeretlek. Akkor is ha az élet mostoha...
    Éltet a levegő, víz és napkorona.
    Ezernyi szépsègét tiporni nem hagyom! Világnak fájdalmàt éltemként hordozom.

    Szeretlek.Bánatod súlya reám béklyóként szakad...
    Hordoznám terheid,lègy újra erős ès szabad!
    S hogy lelked üdvössége nyugalmat leljen, bíztató szavaim bús szívedbe ejtem.

    Szeretlek.Míg mag bújik, áldott, puha földből...
    Szerelmem erős, végtelen szívmező!
    Életünk mezején még sorsmagok ülnek...Együtt várva tavaszt, ültessül el őket!

    Szeretlek. S szerelmem ereje gyógyitsa lelked!
    Hited ha elhagyott, merülj el...bennem!
    Apró porszem vagyok az èlet küszöbén...Àm ha te szèl vagy,veled szárnyalok én!

    Szeretlek.S repülünk, míg hitünk erőt ad...
    Szerelem özöne, porszemek ostora! Szálljunk sorsunk felett,mi sokszor tengermély...
    A szeretet mi segít...
    S mindig bennünk él!
    Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  6. Lágy, esti dallam simogatja lelkem... bár messze vagy tőlem, karomban érezlek!
    S már dallamok szárnyán suhanok feléd...
    Érzelmek özöne mint üstökös csap belém!

    Érzelmek húrjait pengesd hát kedvesem! Én ott leszek veled...hol a csend nem felel.
    Szívemnek húrjai pengenek, s lásd, sírok...
    S hangod selymét hallván, lágy karodba hullok...
    Tilinger Istvánné kedveli ezt.
  7. Lobbanó szerelmi fények...
    Suttogó hajnali vágy...
    Kéjhozó, mámoros este...
    Szívemben lobban a láng.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Kétely és tétovaság...
    Vérző szív, háborgó tenger...
    Eszem csak bénultan vár.

    Lobbant szerelmi fények...
    Ölelés, s még forróbb vágy...
    Remény és bizalomtenger...
    Testvérként egy úton jár.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Métely és féltékeny vád...
    Szerelmet kiölő ábránd...
    Álmatlan józanodás.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Tények és várakozás...
    Emlékek, hangok és képek...
    Dagályként, szívembe vág.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Végtelen, mély odaadás...
    Lázadó, izzó elme...
    Csendben, bízakodva vár.

    Lobbanó szerelmi fények...
    Felejtés, elfogadás...
    Illúziók, vágyak, remények...
    Lobbannak még, de fáj!
  8. Mint vándor, ki bízva vár esthajnal csillagot,
    lelkemben vágyódva várom a holnapot!
    Mint ketrecéből szabadult madár,
    repülnék feléd, hogy karodba zárj.

    Bíz pörgetném előre bús idő kerekét,
    Sejtjeim sóhaja hajtaná, elébb!
    Esthajnal csillaga társammá szegül,
    S fészkedbe érkezvén lelkem üdvözül.
  9. Érezném bár véled a tavaszi illatárt...
    Bújnék karodba, szívedhez közel!
    Ám távol vagy tőlem én kedvesem...
    Lelkemmel simogatlak tovább.
  10. Érzem szavaid hívogató vágyát...
    Lüktetnek itt belül...s mint a villám jár át!
    Ám távolság szele fújja szét az álmunk...
    De ha úgy akarjuk, szélvészként szállunk!

    Szállunk egymás felé mint pillekönnyű lepkék...
    Felhők felett hálunk ...s lelkünk válik eggyé!
    S mit nekünk távolság, ha vonzódunk egymáshoz..
    Tér és idő elvész! Ha a szenvedély lángol!
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  11. Hagyd szabadon szárnyalni! Ha akar úgyis fészkedbe repül! Ám ha szárnyát szeged, elérni nem fog hozzád! Soha!
    S szerelmed be,nem teljesül!

    Rügyező szerelmem virágba borult...a tavasz immár teljes pompájával szívembe költözött!

    Szeretni és szeretve lenni! Csak ez számít! Ez mozgató rúgója életünk minden percének. Minden más földi hívság, csak hamis illúzió...mit sem ér nélküle. A szeretet erszénye sose üres, mindenkit gazdaggá tesz!
    phoenyx és cortes kedveli ezt.
  12. Valóság és álom..meg kell mindkettőt élni...Néha tán fordítva? A valóságot álomként, az álmot valóságként! Így talán élhetőbb lenne?

    A boldogság mit szívedben már megéltél, lelked mélyén puha fészket rak! S ha gyorsan, füstként el is szállt, ne bánd! A fészek ott maradt... s áldott melegével újra vonzza azt!

    Minden emberi kapcsolat megtanít valamire...ha akarod, ha nem. S hidd el, előbb-utóbb hálás leszel érte. Én az vagyok!
    szail56, Luigi48 és sorcier kedveli ezt.
  13. Annak idején mikor kislány voltam, sokszor elgondolkoztam: az idősebbek, számomra még annak idején,már öregeknek tűnő emberek,vajon miért beszélnek mindig annyit a múltról? Hétvégeken, no meg persze a nagyobb családi ünnepek alkalmával, mikor a család apraja-nagyja összejött, ilyenkor kerültek elő a családi archívumból a régi történetek, anekdoták. Ezen alkalmakkor néha unottan, máskor meg tátott szájjal hallgattam őket.Úgy 10 éves lehettem, s koromnál fogva nem ismert rokonokról, ismerősökről folyt a szó. Emlékszel amikor?...S most elhagyva az ötödik ikszet, azon kapom magam,hogy kis családom körében egyre többször utalok a régi időkre...s mesélek... eszembe jut a megváltozhatatlan múlt, általam kiszínezve mint egy gyermekrajz.
    Lánykám szülinapját, valamint az ötvenedik szülinapomat, liliputi méretű albérletemben tartottuk.Nyár lévén az udvar szolgáltatott bőséges helyet, s mit ne mondjak ennél jobban nem is sikerülhetett volna! Ebből is anekdota lesz ha minden igaz...Miután a barátok, rokonok elmentek kis családommal nézegettük a pár órája készült vidám fotókat, majd helyfrekvenciás meghatározás következett...ki hol aludjon? Adott volt három heverő és öt zsibogó talpú, vidám, ám de fáradt emberke. A megoldás a múltamból jött elő...
    Úgy hat éves lehettem, nevelőanyám unokája, István pedig,egy évvel volt idősebb nálam. Minden évben legalább kétszer elutaztunk az ő "Messzi mamájához" az Alföldre, Kunszentmártonba. Már napokkal az utazás előtt izgalomba voltunk...Jómagam az utazás, a reám váró élmények miatt, drága nevelőanyám meg azért, hogy miként fogom viselni az utat? Bizony, mivel, hogy minden autóút nem ment hányás nélkül...zacskókkal, tablettákkal felszerelkezve indultunk el...S nem mondták, hogy Marika ne egyél! Eszem a lelküket! Pedig nem ártott volna mivel mint egy jóllakott hóember, olyan kerekded voltam mindenhol...s ami a lényeg a házikolbászos vajas kenyér nagy tisztelője..és ugyebár ilyen hosszú úton enni is kell..Így tarkítva a majdnem hat órás utat...de végre valahára odaértünk. S én mint egy koplaltatott gyerek, már mondtam is: éhes vagyok! S nem is kellett sokáig várnunk. Messzi mama csodálatos tojásomlettel várt minket, amin mindig csodálkoztam: hogy lehet hat embernek 10 tojásból ilyen fenséges étket készíteni, amit zamatos, citromos teával kínált. Ugyan is liszttel, tejjel dúsította, s mikor megsült, házi piros paprikával,ellenállhatatlanná tette. A kiadós vacsora és terefere után jött az ágyazás. Messzi mamáék egy kicsi, ám de barátságos kétszobás házikóban éltek. A nagyszobában volt az otthonról is ismert nagy régimódi ágy, amin négyek is elférnek ha nem is terpeszkedve..nos itt aludt a nevelőapám,-anyám, lánya és a férje, ebben a sorrendben. Mi pedig az ágy előtt lévő hatalmas, régi nagy asztal alatt...Dunnaágyunk volt! Valami fenséges! Alattunk, felettünk dunna..na meg a jó öreg asztal...mennyit, de mennyit nevettünk mikor bebújtunk az "asztalágy" alá...Még mondták is viccesen, hogy nehogy púppal a fejünkön keljünk fel! Vigyázzunk rá, és ne az abroszba kapaszkodjunk, mert a zajtól megijedve annyi felé szaladunk, ahányan csak vagyunk...Varázslatos éjszakánk volt, búb nélkül, sőt még a máskor tiltott tévét is skubizhattuk az asztal alól..Másnap vidáman ébredtünk, kipihenve, és nagyon különlegesnek éreztük magunkat, mivel nem akárhol aludhattunk..ilyet nem mindenki mondhat el magáról...
    Hát innen támadt az én ötletem...Dunnaágy! Az asztalt igaz arrébb kellett húznunk, de a többi stimmelt! Dunna alul, dunna felül...Felkelvén vidáman kávézott a kis csapat, a dunnaágy társaságában...sose szebb reggelt!
    Együtt voltam a szeretteimmel, akik nekem a világot jelentik! Nincs holmi kényeskedés, hogy nincs hely, meg nem jó... mert a lényeg magába rejlik, ugye? Remélem ezt a kis történetet majd elmesélik a gyerekeim is mikor ők is "öregek" lesznek..Nem hiába a mondás: Sok jó ember kis helyen is elfér!
    Úgy gondolom, hogy az emlékeink tükre az életünknek, s ez maga a csoda!
  14. Suhanó percek fátyla reám borul,
    míg keresem meg nem lelt helyem.
    S mint ki jégre lép, hosszan, osonva.
    Miközben féltem a percet, a jelent!

    2013.január 19.
    Csilli41 és sorcier kedveli ezt.
  15. Itt vagyok újra...Az elmúlt időszak sok-sok változást hozott életemben: kétségbeesés, gyász, reményteli várakozás jellemezte az elmúlt fél évet.
    Mind annyiunknak, nekem is veszélybe került a megélhetési lehetőségem, de nem engedtem meg túl sokáig magamnak, hogy apátiába süllyedjek...vigasztaltam magam, saját termésű mottómmal: A megkezdett úton haladj tovább, bármennyire is nehéz lesz! S a sors felkarolt, a lehető legjobb megoldással. Erről mindig drága nevelőanyám jut eszembe, amint azt mondta: sosincs úgy lányom, hogy ne lett volna valahogy! S valóban, számomra új fejezet köszöntött be életemben, ami azonban a szeretett gondozottam, Oma elvesztésével kezdődött.Most itt ülök a kellemes szobában, kint őszi szél hordja megsárgult, rozsdás leveleit...új gondozottam, mamim, békésen olvasgat mellettem. Szívemben hála lakozik, úgy érzem onnan fentről egy láthatatlan kéz segít. S nem sokára egy új kis jövevényt küld erre a csodával teli világra: az én kis unokámat!Nagymama leszek, ojjé! Remegve várom, hogy már karomban tarthassam leendő leányunokámat, mert az lesz! Ha pedig nagyobbacska lesz, elmesélem majd neki apukája gyermekkori huncutságait...de elsősorban szeretetemet adom át, mely rajongással van teli. Mint leendő nagymama már készülők!- "unokasarkot" próbálok kialakítani liliputi méretű lakásomban, olyan csajos-mamist...Kis menyem meg szoktat a nagymamisághoz, már mindig mamáz..Hajajajj! Mama!? Eljött hát ez a korszak is?! Bár a mamázást furcsának tartom, úgy érzem testem-lelkem érett a nagymamaságra. Furcsa, de ugyanakkor gyönyörűséges érzés, hogy vér a vérembőlből,s hús a húsomból..egy új emberi életke fogja azt mondani, hogy: Nagyi.
    Szép lenne ha a nagypapája is itt lenne, sajnos a sors máshogy gondolta..ő onnan fentről fogja óvni őt...magánéletem mostani kuszasága pedig nem garantál leendő pótpapit...Mindig visszanyúlok a múltba, pedig előre kellene mennem! De majd most!
    Leendő unokám! Szívem összes melegével várlak! Ezzel a kis verssel köszöntelek, melyet ha nagyobb leszel te magad is elolvashatsz.

    Gyere kicsim, gyere! Vár e szép világ.
    Érzelmek tengere, s megannyi csodák.
    Tudás!-Mi értelmed hídját járja át...
    Szerető szüleid, tántik, bácsik, mamák.

    Kis kezed majd jól fogom! Míg erőm engedi.
    Szívemmel vezérlem, ha testem tán nemet int.
    Utazni fogunk majd! Az élet tág vonatán..
    Szépséges utakon, min a szeretet visz át!

    S ha felnőttél unokám, utazz még tovább!
    Kezed már nem fogom.. bár érzem még. Soká!
    Szereteted lángja tartja forrón majd kezem.
    Szeretlek! S míg élek, mindig veled leszek!

    2013 október 27. Hammersbach, Németország