Szín
Háttérszín
Háttérkép
Szegély színe
Font Type
Font Size
  1. Mert mondhattam volna csak annyit...
    ... de hát mondtam! Persze, így se mentem semmire, már megint itt kell toporognom... -nem a helyről beszélek.
    Csak pár fadarabot egy pici ásót és szíjat dobtam le a teraszon, ne törődj vele. Majd elmondom, ha eljön az ideje, ha kell -mert teszel róla-, hogy jöjjön az ideje, miért is hoztam őket.
    Sejthettem volna, hogy kiásod a sárga gezemicét az udvar közepéről és arrébb teszed. Egy szerinted rendben lévő helyre… Nem is tudod,… áá, csak feleslegesen tépem a szám... Igaz ami igaz, az ember élete során párszor kimondja a sorsát, csak erről mit sem tud… és persze hoztál még hozzá, ugyan-olyansárgákat… máshonnan… másét… A Te kerted, a Te virágod, a Te sárgád, a Te életed…

    Épp mosogatsz? De…. mi ez nagy csend? Megint elment valaki?… vagy még csak nem ért haza? Nem hiszem, hogy gúnyolódnék. Sosem volt szokásom és nincs rá szükségem se. Csak mosogass tovább nyugodtan, és nézelődj az ablakon közben, én meg csak locsogok, míg hazaér…
    Épp akartam mondani, hogy nem feltétlenül jó helyen vannak azok a virágok a kerítés mellett… habár tény, hogy kívülről is jól látszik, hogy neked mily szép sárga gezemicéd van és nem is egy..., de a kerítés mellett a kutya… na, igen: ott a kutya rohangál és bele fog taposni- mármint a virágokba...ahogy épp csinálja.
    Én is ingerült lennék, de most odakoppantottad a poharat a mosogató széléhez… eltört… vége van ... valóban ki kell dobni… ez mellé ment …. kár volt ilyen erővel ráismételni, most felborult a szemetes … kigurult pár dolog… Ne! ne rúgj bele! A fenébe… mondtam… most szétrepült egy csomó undorító valami…
    A’sszem, takaríthatsz. Ja, eléggé tele van, ki kellene vinni…. Ha csapkodod az ajtót, akkor az vissza fog csukódni… és pont így fogsz belerúgni a lábujjaiddal… vah, ez kellemetlen lehet…
    Igazad van, vágd oda a kuka tetőt… az segít…
    Hagyd a kutyát és ne mérgeld magad, csak pár szál virágot letört. Semmi komoly. Van ott még elég hasonló[/I]... Most rögtön máshová teszed őket? Hát… ahogy szeretnéd. Ehhez ásó kell. Nem kell kapkodni. Csak nyugodtan… ha túl sokat fogsz egyszerre, el fog törni az ásó nyele … pontosan így. Jól repül… ez a pinceablak volt… de érdekesen csörömpöl mintha zenélne… a pincében sikerült hazavágnod pár befőttet is… talán ismét szükség lesz a seprűre? ...

    Miért van az, hogy Te sose ott keresed a dolgokat, ahol vannak? Miért, miért gondolod, hogy amihez hozzáérsz a tiéd? És miért akarsz mindent elvenni a helyéről? Honnan veszed, hogy valaminek ott biztosan jobb, ahová teszed? Miért .. a hol? - oly fontos lenne? ... Ülj le vagy térdelj - ennyit mondtam; nem pedig: emeld...
    Érdekes hang, ugye, ez a szivárványos? Olyan, mintha félre beszélne, de hidd el, nem így van. Egyébként csak időt ad, hogy végig gondolj valamit, ami már a tiéd... Mert erős a gyanúm, ha most így dühösen lemégy a pincébe, akkor ... jó eséllyel ... belezúgsz az üvegtörmelékbe… ne menj most oda … Egyszerűen "könnyű sóhaj..." ... hagyd ott, holnap is ott lesz és nem is jár ott senki.

    Egyébként azért jöttem (túl azon, hogy egyszer, egyetlen egyszer elmondjam, hagyd a pincét), hogy hozzak pár dolgot. Azokat tettem le a teraszon, ha a pincébe menetel helyett mást csinálnál:
    Hoztam fát, hogy ha azt akarod, körbekerítsd a virágokat…
    Hoztam szíjat, hogy ha azt akarod, megkösd vagy sétálni vidda kutyát…
    Hoztam egy kicsi ásót, ha a gezemicé(ke)t visszatennéd oda, ahová való(k)…
    És hoztam dobozt, hogy esetleg elvigyem, ami neked itt felesleges lett... mert mondtam: repülni a csillagokba és a szakadékba is lehet - és valami azt súgja nekem, hogy ezt terhe válogatja...

    Csak meg kellett várnom, hogy ezt megmondhassam. Akkor, amikor eljött az ideje... mert ha nem figyeltél oda a "térdelj"-re, miért figyeltél volna oda most bármire ... az üveg csörömpölés előtt?...

    És valóban, mondhattam volna csak ennyit:
    A sárga gezemicét csak megöntözni kell... néha.
    bumbayo kedveli ezt.
  2. Vannak egészen ártatlan tárgyak. Csak állnak az asztalon... Ha hozzájuk érsz felélednek és árulkodnak. Rólad...

    Poharak... (ahogy emeled)

    Egy.
    Katasztrófa - és/vagy magad iszol.
    Kettő.
    Hajaj, gondolatok - vagy baráttal poharazol.
    Három.
    Támad az erő - és/vagy cimborák sokszorozzák.
    Négy.
    Semmi sem jó - és/vagy haverok, buli van.
    Több.
    ... no comment

    **********************

    Esetleg zenés változatban?

    Egy.
    Katasztrófa - Kettering (The Antlers)
    Kettő.
    Hajaj, gondolatok - I won't say Adieu (The Inertia Kiss)
    Három.
    Támad az erő - Szél viszi messze (Kárpátia)
    Négy.
    Semmi sem jó - Mi van velem? (Lilla)
    Több
    ... - Mikor a vodka a fejembe száll (bárki)

    **********************
  3. Ha valakiről vagy valamiről úgy akarsz írni, hogy ne ismerjenek rá, egy teendőd van. Leteszed a tollat, papírt és nem írsz semmit. De néhányan egyéb megoldást választanak. Széttördelik a mondandót, törmelékké válatoztatják a volt egészet, aminek mások vagy felfedezik az értelmét vagy nem.
    Ezért jók a sorkiemelők.
    Nyomot hagynak a bűnös városokon, csíkot húznak a függvénytáblázatokban, megjelölik az üvegpoharakat, megmutatják a terheket és néha rajzolnak Terabithia tükreire... és nem engednek eltévedni az utca egyik oldalán sem...
    bumbayo kedveli ezt.
  4. 7.
    Fogj két darab papírt. Egyiket vedd magad elé. Rajzolj rá valamit. Fát, vagy lovat, vagy házat. Bánom is én, valamit. Tedd félre, fogd a másik lapot. Rajzold rá ugyanazt. Nem, ne másold. Ahogy az előbb rajzoltál, ugyanúgy csináld. Akarhatod, hogy ugyanolyan legyen... De nem másolhatod, legalábbis géppel vagy fénytechnológiával nem. Szabadkézzel felőlem nyugodtan.
    Nézd meg a két rajzot egymás mellett. Látom vigyorogsz, mert egyformák…
    Naja... Most tedd őket egymásra, és fordulj a fény felé... Hogy átüssön a két rajz. Azok az eltérések, amiket most már látsz, azok a …. a különbség. Ami majd szakadékká tágul. Nem hiszed? Mozdíts a fényforráson… az igaz, hogy onnan eltűnt egy árnyék …, de amott meg lett egy újabb…
    … és most tudod mi jön: rajzolj két papírlapra hasonlóan: embert. Mivel klónozott emberek nincsenek, azért nem fénymásolhatsz és indigó se nincs.
    Ha van humorod, akkor jöhet a fény, de pontosan tudod, mi lesz az eredmény...
    És a 'fény' szó helyére esetleg keress egyéb kifejezést...

    8.
    {Egy nyolcvannyolc részes filmet harcoltam le. Az érdekelt, hány helyen szól úgy benne a zene, hogy a jelentek alatt egy működő televízió vagy rádió szól a szerepkők mögött. Ha nem csináltak belőle filmzenét, akkor miért dugták el ily módon? Vagy valamit csak sugallni akarnak vele?
    Az ilyen betétekhez nehéz hozzáférni. Keresni, kutatni kell. A lényeg, hogy e kutakodás miatt úgy esett, hogy az egyik monitoron megjelent egy fekete-fehér archív felvétel. És felötlött bennem egy gondolat.}
    Domján Edit egy felvételét kértem ki magam elé. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
    A másik monitorra Dalida egy felvételét. Régi idők, tipikus hajviselet és öltözködés.
    Ugyanazt tették. Énekeltek. De egyformán. Nem, persze, hogy nem azt. (Domján Edit azt mondta: köszönet mindenért, Dalida pedig: הבה נגילה [Örvendjetek]) De egyforma volt. Valahová messze néztek és oda is énekeltek. Azt hiszem a jövőbe szánták. De vajon kinek …
    Akárhány női előadót néztem meg archív felvételen, ez az érzés mindig visszatért. Valamit tudnak. De mit?
    Talán tudják az örök élet titkát?
    Az örök élet titkát neked is ismerned kell... Nemrég mondtál neki esti mesét…


    10.
    Többen ültek az asztalnál, húsz és ötven év között. Meséltek mindenfélét. Nem igazán a történetek érdekeltek. Különben sem illik hallgatózni.
    Egyszerűen érdekelt, ki melyik történetre figyel oda jobban. Érdekes. Némely történetre osztatlanul figyeltek, más történetekre nem. Ez nem feltétlen személyeknek szólt. Valamiféle szóródást mutatott a kép. Eltartott egy ideig, míg bevontam a változókba a beszélgetők életkorát. Ettől kezdve pofon egyszerűvé vált a dolog.
    A jövőben játszódó történetek a legérdekesebbek…
    Nos, a jövőben játszódó történetek…., tudod az értelmezés ez esetben (is) helyzetfüggő… Mint említettem, húsz és ötven között ültek az asztalnál…

    11.
    A dolgok csak úgy nincsenek. Mindig van kezdetük. A ház is csak akkor tud összedőlni, ha előtte megépül. Jól vagy rosszul, de meg kell épülnie… És furcsa ez a házépítés – valaki akar építeni egy házat. Az lehet, hogy a többiek helyeslik és segítenek, de ha hűvösen és bölcsen belegondolsz, akarni csak az akarta, aki kitalálta ezt az építést... Nem hiszed? ... nos fogj két darab papírt. Az egyiket vedd magad elé... írd rá: hűség - a másikra: árulás… tedd őket egymásra és ...

    De... rád hagyom… végtére is ez csak törmelék.
  5. A kettős paraméterek alkalmazásával – és most nem az előzőekben említett példára célzok - egyet érsz el – a kölyöknek mehetnékje lesz egy szebb, szabadabb, igazabb világ felé. Amiről te ugyan tudhatod, hogy látszólagos, de ez nem segít. A "kettős paramétereken" azért vagyok így fennakadva, mert mindig elfeledik az emberek, hogy azok, aminek mutatják magukat. Ezért aztán vigyázz, minek látszol! Mert ha egyszer így, egyszer amúgy - annak nem lesz jó vége. Az álarc szimplán tapad (egy időre), de a forgolódás - nemcsak - megbolondít...

    Az állandóan figyelni, vagy a látótérben tartani valamit – az két különböző dolog. Bármily nehéz, egyensúlyozni kell.

    Nem hinném, hogy különösképpen kutatni kell a gyerek szobájában. Elsősorban az van nála, amit tőled kapott, nem igaz? Hát legyél bölcs. (A fűre visszatérünk.)
    Az lehet, hogy a Káma-sutra mesteri kötésben, veretes fordításban remekmű, mellé téve Az illatos kertet és hasonlókat … de a kép és betű között azért van kis különbség. Tizenévesen nagyon is sok. Atomfizika után szabadon, ezt is az elején kell kezdeni… De egyáltalán nem gondolom, hogy Dekameron vagy Salo 120 napjával (P.P. Pasolini) kellene.
    Bölcsebb, ha az van nála, amit te adsz neki. Mert legelőször is, gondolj bele, milyen kínos az, ha kínos dologról úgy kell kérdezni, hogy pontosan nem is tudod, mit kérdezz? … Ezer az út: ..., vagy csak az ágyára teszed az olvasnivalót (és néznivalót, mert a téma Playboy nélkül téged se dob fel), vállon veregeted és azt mondod, majd beszélgetünk róla, ha akarod. A példák persze, általában nem jók és ez nem is tartozik rám. De tűnődéshez megteszi és a kavicson pöckölni kell egyet, hogy gurulni kezdjen... a repülés szép persze, de ahhoz felejteni kell az indító rúgást - az meg nem megy mindenkinek...
    Mert azt mindenképpen meg kell értenie, hogy amikor már majd mindent tehet, akkor kevésbé lesz érdekes (illetve átlényegül – bocs), ezért ésszel kell most ehhez hozzáállni: a kezdeteknél nagyon ügyelni kell a dolgok egyensúlyára (F.H.). Egyik, hogy a név önbeszélő: társasjáték.. Másik, hogy azt a napot meg is kellene érni… és hogy megélje, azért egyelőre te felelsz. És ahhoz, hogy egy történetre milyen gyorsan pont kerülhet, nemigen kell magyarázat...

    Az út egy, de mindenki másképp jár rajta. (S.)
    Túl sok minden van a világon ahhoz, hogy mindent lássunk, és még több ahhoz, hogy értsük. Van amit szeretünk belőle és van amit nem. A ’miért’ teljesen lényegtelen. De ha ostoba vagy, annak sosincs jó vége: . (Az ostobá-t már megpróbáltam elmagyarázni...) Ha nem figyelsz oda arra, akire kellene, nos az sem épületes véget ér.
    Nem szeretem a felesleges halált. Értve ezt úgy, hogy a halál utat ad az életnek – ezért önmagában nem felesleges -, hanem az ideje és a módja, az már számít.
    Senki és semmi harcosa nem vagyok. De bárki, bármit mond és hisz, vagy bármit olvas és bármi szerint él, meggyőződésem, hogy az életet élni kell és élvezni. Mert egy van belőle. Ehhez viszont az is szükségeltetik, hogy ezt másoknak megengedjük. Mert gondold csak át: amikor eddigi életed során bármire-bárkinek-bármiért azt mondtad "nem helyénvaló" - az mit is jelentett? - szerinted vagy (a füledbe suttogó ismerősök-szomszédok-világ) szerint? ...
    Az égilakóknak van humorérzékük, visszaadnak dolgokat.

    Ja, tizenévesek általában nem füvet dugdosnak a szobájukban. Hanem azt, amit neked már nem kell. És még valami, a droggal nem otthon fog találkozni, hanem máshol. Hogy a drog mutatkozik be neki, vagy már ismeri (tudja róla amit kell) és nem nyújt kezet, az is (nagy részben) rajtad áll. Keskeny a bölcsek útja... és mielőtt egy szál spangliért (marihuánás cigaretta) agyonütnéd a gyereket, mert kíváncsi volt, áldd az égieket, vagy még inkább azt, aki elmagyarázta neki, hogy mitől óvakodjon: mert tudatlanul kristálymettel is enyhíthette volna kíváncsiságát... aki pedig azzal találkozik elsőre, ott nincs túl sok teendő.
    A szobatudósság veszélyes dolog. A zavart, karikás szemű gyerek szobáját nem kell rögtön kiforgatni drog után. A zavartsága lehet elmúlik, ha rájössz, mostanság nem kéne már kopogás nélkül a szobájába rontani. Ráadásul nagy hiba, ha a fény-hiányt társítja bizonyos dolgokhoz …
    A droghasználat külső jelei egészen jól felismerhetők (ám megjegyzem, akkor már késő). Nem kell rögtön csatába rohanni. Már csak azért sem, mert a történelem folyamán indított több mint húszezer háborúban – néhány tíz kivételével, amit viszont inkább többségében mészárlásnak neveznék – mindig az veszített, aki kezdte.
    evapatocs kedveli ezt.
  6. Voltak idők… és vannak a mostaniak… nem őrzöl már régi telefonszámokat.
    A mobilodon régen szóltak az egykor kedves csengőhangok…
    Egy ideje nem nyitsz már ki bizonyos fiókokat… nem olvasol újra könyveket.
    Nem lapozol régi papírokat… nem nézegetsz levelet és képeslapokat.
    Porba fulladtak az egykor kedves cd lemezek és a valaha imádott dvd−kről nem tudod hol lehetnek.
    Tönkrement a polcon a winchester, és elfeledted a titkosított mappák jelszavát. Már nem ismeri fel a régi sd kártyát a laptopod és nem tudsz fejből irányítószámokat.
    Nincsenek már kint a régi fényképek … mostanában nem mosolyogtál és mondd, mikor járt nálad jó barát…?
    Azért te vagy még az…
    …talán.
  7. Mindenkinek egy kiáltás az élete.
    Azt hiszem, az öreglányé sokáig fog visszhangzani...
    Bandika néni elmondta párszor, hogy bulis lesz temetése napja. Mi a fenét lehet erre mondani? - Ráhagytuk.
    Amikor elérkezett a nap, kiderült, igaza lett.
    31-én temették.
    Decemberben... ennél ugyebár, vajmi kevés bulisabb nap van... Nem gondoltam volna, hogy ez előfordulhat, de végtére is, ez a világ a pénzről szól... és Bandika néni különb dolgot is elrendezett már. Úgyértem életében, persze...
    ... ráadásul a röhögés - igaz diszkréten - már a temetőben rázta a népet. Illetve figyelmes szemlélő észrevehette, hogy csak azokat, akik az utcában laknak vagy laktak.
    Kétszer Kovács, révész Gyuri, ninja Zoli, sima Tomi, szobrász Lajos, elnök Aranka - és a többiek, mind.
    Viszont, hogy megérthessük, ahhoz ezt a történetet máshol kell kezdeni. Messze, viszonylag messze az időben. Már ha egyáltalán olykor ki lehet bogozni, hol is kezdődött egy történet. Mert az távolról sem olyan egyszerű, mint képzeled... Például kezdhetném ott, hogy miért írtam kisbetűvel a nevüket? Mert nem a nevük. Csak úgy hívjuk őket... naja, főleg a hátuk mögött...
    A gyerekek mondogatták (egy film után szabadon) az alapos magyarázatokra - értsd kivesézés -vagy a pletykaszagú dolgokra - értsd unatkozok, beszélgessünk -, hogy: "mindent öcsémről".
    Ám tetszik vagy vagy sem, az időben el kell ugrani, és a házszámokat sem árt végigvenni... és nem is csak az embereket. Mert az utcához például hozzátartozik Tuntulla is. Ott áll révész Gyuri háza előtt. Illetve az ott TuntullaII.

    De Bandika nénivel kezdtem.
    Fogalmam sincs mikor született. Ami azt illeti, másnak se nagyon. Foglalkozására nézve Bandika néni "főállású étekkészítő és hivatásos virágvigyázó" kategóriába pozicionálta magát. Ezen csak addig röhögsz, amíg eszedbe nem jut(tatom), hogy a nejed által huszonezerért vett szobazöldséget pusztulva találtátok, nyaralásból hazaérkezvén... Enni meg mindenkinek kell.
    Bandika néni onnan kapta a nevét, hogy minden gyereket Bandika-nak szólított. Válogatás nélkül. A többségünk pedig süket öregasszonynak tartotta. Emlékszem, kétszer Kovács felesége hogyan magyarázta - jó hangosan - Bandika néninek, az utca közepén, hogy a lánya nem Bandika, nem is lehet, mert lány, hanem Gréta a neve. Kárbaveszett fáradtság... Le is szoktak a próbálkozásról.
    ... így Bandika néni lett a neve. Évtizedekre.
    A mai napig.
    Mert a temetésen egy nemrég az utcába költözött (fiatalabb) fickó kissé hangosabban mondta oda a nejének: kár hogy nem ismerték jobban, poénos lehetett az öreglány, nem semmi ez a dec31-es temetés, meg az is jópofa, hogy minden gyereket bandita-nak hívott...
    ... süket öregasszony, mi?
    Nagyjából ennyi kellett azoknak az utcában lakóknak, akik hallótávolságon belül álltak. Ezen - függetlenül attól vagy éppen azért hogy hol vagyunk -, csak röhögni lehetett.
    Egyébként nem csak poénos, hanem kedves asszonyka is volt. Dokumentálhatóan az volt annak idején a közvetlenül hozzám intézett első mondata: "Magát meg fogják lincselni." - és ki gondolta volna, hogy gyakorlatilag e szavai vezetik be az I. némberháborút?
    Persze akkor még sem őt, sem az utcát nem ismertem.
    Aranyló völgynek hívtam a környéket... Most meg Mos Eisley-nak. A megismerésről, úgy gondolom, ez mindent elmond.
    Változnak az idők.
    volna és cortes kedveli ezt.
  8. ...Egyszer összefutsz valakivel, aki nem olyan, mint te... és mégsem zavar, ha ott van.
    Elmehetsz vele akárhová és csinálhattok együtt bármit, vagy egyszerűen csak ott lehet, akármit csinálsz is.
    Nem kell, hogy beszéljen, vele tökéletes a csend.
    És aludni is képes leszel mellette.
    Jobbá tesz majd téged − vagy idővel jobb leszel miatta. Magasabbra nyújtózkodsz és távolabbi dolgokat lát meg a szemed.
    Nem számít, hogy annyira különbözik és hogy szemében teljesen másképp tükröződik a világ.
    És ez így marad − egy ideig.
    Azután…
    … eljön az idő, mikor ezt egyikőtök már nem így gondolja.
    Vagy…
    …eljön az idő, mikor menned kell és ő nem megy veled.
    …vagy mennie kell, de te maradsz…

    [​IMG]
  9. – Oké! Oké! … értem.
    …láttál eleget? Tanultál? Okultál és megjegyeztél dolgokat? Kerülted a hibákat? Hogy nem szoktál veszekedni? Sose balhézol?
    — Jól van, stop! Én mind elhiszem, miért is ne tenném? De… ez a tanultam-gyűjtöttem-megjegyeztem-satöbbi… nekem nagyon ismerős.
    Olyan ez, mint a könyvespolc. Rakod rá az észt és okosságot. Aztán, ha évek múlva kutatsz a polcon, akkor egy-két könyvnél dünnyögsz: ez mi a fenét keres itt? Felesleg, hordalék, kolonc
    És figyelted mi történik a könyvespolccal? – egy idő után a rárakott könyvek mit tesznek vele? Elhajlítják. A súly alatt egész egyszerűen elhajlik. Mindegyik. Nincs kivétel. Még a legerősebb polc is, csak esetleg nem látja a szemed. Az még rosszabb, mert alattomos a hajlás…
    Mondhatnám idomul – a könyvek (súly) függvényében.
    ... az embertől is elég sokat elvárnak, nem? Egy csomó koloncot akaszt rá a társadalom, egyéb butaságokról nem is szólva...
    … Szerintem nem jó görbe polcnak lenni… szerinted?

    ... De fotelformájúnak se sokkal jobb.
    A világot nézheted, ahonnét csak akarod. Mondjuk ülve, fotelból.
    A te fotelod, millió részletből áll össze. Olyan apróságokból, hogy mézzel iszod-e a teát, és melyik oldalon gyalogolsz az utcán. Hogy van-e hangos véleményed vagy egy megalkuvó alak vagy. Hogy tepertővel vagy cukorral szereted a túrós tésztát – és számlálhatatlan sok részletből még. Olyan sok az összetevője, ennek a te fotelodnak, hogy az idők folyamán elvesztél benne...
    Emlékszel mit mondott Keating (Dead Poets Society)? Hogy a dolgokat más nézőpontból is szemügyre kell venni. Vajon képes vagy még rá?
    Te is tudod, hogy az évek számának emelkedésével egyenes arányban nő az az idő, amit az ember előre tervez. És piszokul kiakad, ha kis tervei nem jönnek össze… Na meg a sóhajtozás – szoktál olyat mondani, hogy „régi szép idők”? És tudod, hogy miről beszélsz? Tuti, hogy nem a negyven wattos közvilágítást, a három nap szavatosságú sört vagy a hűtőgép nélküli világot siratod. Dehogy. A tükörrel van bajod, meg hogy nem feszes már a hátsód és a régi ismerősöket sírod vissza. Ostoba vagy. Azok a csinos lányok vagy nyalka fiúk nincsenek már… Ha újra látnád őket oly sok év után, valószínűleg megijednél – az idő elbánt velük.

    A fotel(od)ban nem lehetsz boldog. Besüppedve az ember csak morog. Ahhoz onnan ki kell kecmeregni. Ami a boldogság szót illeti, nem ártana, ha ezt jól értenéd. Nem arra gondolok, hogy…
    — A szavak szenzitívek. A helyükre, környezetükre, hangsúlyokra és persze annak az észbeli képességeire is, aki éppen olvassa (írja), hallgatja (mondja) őket. Ezért néha nem is azt jelentik, amit, és olykor, nincsenek is ott... Szóval próbáld érteni a lehetőségeiden belül.
    Most akarok segíteni:
    Ezt a fenti boldog szót értsd: „a lehetőségekhez mérve elégedett”-nek. És kérlek, ne cseréld a ’mérve’ szót ’mérten’-re. – Hogy miért ne? Mert az emberpalánta sem úgy kezdődik, hogy a gyerek a veteményesben játszik... És ha már itt tartunk, általában figyelj, ha beszélnek - a „páratlan” nem feltétlenül csodálatost jelent, még ha ez zene lenne is füleidnek… éppúgy jelentheti azt, hogy valami egyedül van.
    Ha kikecmeregtél a fotelból, az nagyon jó, de ne ragadj le és főleg ne bámulj ki üveges szemekkel az ablakokon. (Ezt már megbeszéltük.) Menj ki a házból, és menj ki a kapun. Ahol most vagy, azt utcának hívják. Két oldala van, akkor is, ha a település szélső utcájában laksz. Ez esetben a másik oldal: szántó vagy legelő vagy senki földje – ahogy tetszik.
    Egyébként napos – árnyékos – járdás – földes – páros – páratlan vagy ha a magad helyzetéhez viszonyítod: odaát – szemben – átellenben – túloldalt – vége — eleje.
    Amit jól a fejedbe kell vésni az végső soron nagyon egyszerű: csak az egyik oldalon lehetsz (/lakhatsz/élhetsz/ítélhetsz) egy időben.
    A zajra majd visszatérünk, ez csak a forgalom zaja. Ha akarod, nevezd háttérzajnak. Utca nincsen e nélkül.
    Ahogy utca nem létezhet figyelő szemek nélkül sem. Erre is visszatérünk.
    És persze egyik lakó ezt kedveli, a másik amazt ... hát persze: titkos társaságok...
    És a kontraszt... az utca első háza a templom, az utolsó meg a kupolda...
    Nos igen. Sajnálatos módon kitérők nélkül nem ússzuk meg. A csigaháztörés már csak ilyen – óvatosan kell csinálni, mert a puhatestűek sérülékenyek…
    Ami az arcokat illeti – amik nagyok -, erre a pénzverés szabálya irányadó: amíg van rá fedezet, miért ne?…
    És mielőtt elfeledem, ha valaki a páratlan – földes – árnyékos oldalon lakik, egy zug (pár házat tartalmazó zsákutcácska) utolsó házában – attól ő még nem az ördög. Ha rá akarják fogni, persze eljátszhatja, ha van humorérzéke. A páros-páratlan, napos-árnyékos satöbbi szavak sorrendje nem értékrend, hanem – mondjuk most azt: - a nyelv zenéje miatt alakult így. Ha értékrendként bánsz - most épp - e szavak sorrendjével az nem fog dicsőségedre válni. Ahogy ezidáig sem vált…
    ... mert az utcában a páros a jobb oldal, de ha a páratlanon laksz, akkor az lesz neked a „jobb” oldal...
    miracle5 és evapatocs kedveli ezt.
  10. A hírhedt helyen, amit általában ÚT-nak, vagy sötét napokon A pokol tornácának emlegettünk, néha egyedül üldögélve, volt alkalmam szemlélődni. Az asztaloknál mindenféle népség múlatta az időt. És erre - különös módon - alig volt hatása, annak, hogy épp esik, vagy süt...
    Érdekes a társulat. Persze egy része eleve kizáródik az érdeklődésemből. Egyszerű apróságok miatt: egy lánc ékítmény, több lánc inkább már a gályára való... de a mobiltelefonnal megtámasztott slusszkulcsos asztalok sem érdekelnek, főleg, ha véletlenül minden slusszkulcson lógó embléma felfelé fordítva sziporkázza a gyártó nevét - mert erős a gyanúm, hogy ezek a földművesek azok, akik szívük szerint egész nap 5 másodpercet ismételgetnének. Nevezetesen azt az ötöt, mikor a város főterén kiszállnak az kocsijukból, lehetőleg vakító napsütésben - mármint kiváló látási viszonyok közepette.
    A fémmel megtűzdelt arcú majmok érdekelnek, lenyűgöz, hogy (hogy) tudnak beszélni...
    De még így is maradnak társaságok, ahol ki arról vitázik az árpaszörp mellett, hogy van-e Ő vagy nincs. Ki habzó szájjal politizál a szélső asztalnál. Az utcán is megjelennek emberek persze. Kinek a kutyasétáltatás a nap tetőpontja, kinek az, ha kertjében végre, végre ma hajnalban, kinyílt a Virág, amit már napok óta vár. Hihetetlen, hogy azok az emberek, akiknek látszólag oly kevesük van, mi apróságból meg tudják teremteni az örömöt... Jártam ilyen virágra váró házakban. És persze váza is található bennük. És noha nem eldugva tartják, központi helyre mégis akkor kerül, amikor a belevaló annak értelmet ad ...
    Mégis az asztaloknál ülőkön tűnődtem általában. Mert érezni véltem olykor, az egymás mellett vagy egymással szemben vagy néha-néha másik asztalnál ülőkön, hogy mondanának egymásnak valamit, de aztán mégsem teszik. Vagy épp hallgatnak, vagy ami a legrosszabb változat, az ellenkezője hagyja el a szájukat. Valamerre menni kell. De... rossz irányba?
    Eszembe jut az elefánt és az egér. Mikor együtt dübörögnek át a hídon. Én ezen sosem tudtam szívből nevetni. Akármilyen kicsi rész az egéré, de akkor is ott van. Ha másra nem is való, de ha eljön az idő, nem lesz megbánnivalója. Mert amíg messze van az a nap -és ezt értsd tetszésed szerint-, addig általában azon bánkódunk, amit megtettünk. Botor gondolat, mert a legfontosabb az, amit kihagytunk. Mert mi másért piszkálna ez akkor bennünket, amikor már mindegy?
    Ma itt vagy és eldöntheted.
    Valaki ezt pontosan előadta már. Átírhattam volna ugyan, de minek tenném?
    Ne ítélj ránézésre. Nem sok kagylóban lakik gyöngy...
    Olvasd el. Aztán mégegyszer. Aludj rá egyet.
    És legyen eszedbe, hogy ha nem tettél vagy nem mondtál valamit, távolról sem biztos, hogy azt megteheted holnap is. És mielőtt visszavágsz valakinek, gondold el, nem tudhatod, hogy Debrecenből jön-e épp vagy a számtalan okból egy miatt, de nem akarja kivárni a holnapot:

    „Fiatalon fogsz meghalni!’ –
    mondta egy cigányasszony
    a debreceni állomáson mellém kerülve,
    a tenyeremen futtatta
    vallató szemét.
    Tenyerem vonalai
    le- és felszaladtak,
    zihálva,
    harcképtelenül.
    Talán azért mondta, hogy én is meneküljek.
    Talán a rémület kínpadjára szánt.
    Talán csak azt akarta, hogy az értesülés
    birtokában csináljak azt, amit akarok.”

    (Pinczési Judit)
    lelkes.miklos kedveli ezt.
  11. ...gyorsan repültek a napok,
    a hónap, követező hetekre várt…
    Bűne lett?: mert nem kellett sok, hogy
    az Inget kivágd -; elhagyott gomb, foszlott
    kézelő, zsebben szétmosott levél? –
    Láttuk - nem túl rég még…
    …az első napokban ki nézett , mind
    azt gondolta: ez Ing új bőröd lesz…
    Ma meg… …még szorítja kezed,
    de lazán már, és szemedben ott
    a tétova habozás: hová hajítsd?
    Mindegy már, töröld bele nyugodtan
    homlokod, nem számít, ha foltot hagy.
    Régivé vált az Ing … Meguntad? … sosem fogod
    elárulni mi lett vele … Ó, ismerős: dobozba kerül…
    - ha fér még bele… De… Ne rakd oda!… Tedd
    máshova! Mert bármikor akad rajta szemed,
    feltámaszt kísérteteket: egyszer önmagát, majd azokat
    kikkel előtte már járattad ez utat. Így hidd el,
    legjobb helye lesz a többi elfeledett Ing mellett.
    Miket szétszed idő, vagy szorgos kezek
    és az egykor büszke vásznakból
    így rongyszőnyeg lesz.
    GJodie kedveli ezt.
  12. Ítélet ám. Lesz később, mert míg
    vígak a napok, nem érdekes minta
    vagy ha ferdén gombolod.
    Lehet zsebben telefon vagy használt
    zsebkendő, odavaló bármi, míg
    azt véled: pont így jó.
    Új hang, muzsika: csattogtatja szél -
    Új szín, káprázat: csillog rajta napsütés -
    Ámulat...
    Csak ám, idők során, elmúlván egy-két dolog
    - vagy történve, mi nem szokott -, megeshet
    hogy az Ing kényelmetlen lesz. Neked.
    A probléma, mint kötelek: nem befelé vág,
    hanem kimenet: akkor van gond, mikor
    szabadulsz,
    nem mikor belebonyolódsz...
    S arról tényleg én tehetek,
    hogy inged kényelmetlen lett?
    Nem szóltam ott: ne tedd -,
    hagytam, hogy felvegyed...
    Így ha akarod, ... akár hibás is vagyok,
    de ne feledd, pont a lényeg miatt,
    bármit mondasz, vagy integet (és
    emlékezz: szem vezérelt telhetetlen) kezed,
    arra már nem figyelek.
    Máshová néz szemem, mert rögtön az
    elején Inged elrendezte azt, hogy
    dolgaidra legyek vak... vagy ha jobban
    belegondolok, talán nem engem változtatott...
    mert emlékszem, nem túl rég, elfordulva,
    miként feszültél: büszkén tudja lobogtatni
    szél...
    Meguntad? Elszakadt? Megkopott?
    Nem csillog? Vagy hűvös lett a szél?
    - te bajod. Legyen most már tiéd -
    ... mert emlékszel? ...
    sosem kedveltem a csereberét.
    És nem bírtam soha, ha páros és
    páratlan napok, reggeli és délután
    hangulatok - kézen fogva arra járnak,
    hol én lakok.​
    GJodie és lelkes.miklos kedveli ezt.
  13. Igen, talán elsőre sokminden képtelenségnek látszik. De gondolj bele: nem történhet minden nap új dolog. Ahhoz nem elég nagy a világ. És ha ebből indulsz ki, és miért is ne? – akkor valami olyasmi sül ki belőle, amire valamikor azt mondták: nincs új a nap alatt. Ez pedig valamiképp azt is jelenti, hogy egy dolgot, egy másikon keresztül is meg lehet érteni. Sőt, talán az a legbiztosabb módja. Ehhez csak azt kell tudnod, hogy m(k)i(k) tartoz(na/i)k össze... Hát vigyünk bele egy csavart,a csúsztatások között…

    Pár dolgot azért tisztáznunk kell:

    A világ csak neked kicsi. Amúgy nagy.
    A világ neked nagy. Amúgy kicsi.
    De ha így jobban érted: amit nem láttál –és ennek épp elég oka lehet -, attól még létezhet. És ez előbbi fordítva is felettébb igaz...
    Amit nem látsz, az... Túl közel van. Eltakarják előled. Nem akarod észrevenni. Nem tudod látni.
    Hagyd a titkokat. Ráfizetsz.
    Sokaknak a reggel egy rossz nap kezdete. Meglehet. Okkal.
    De miért is nevezted el az üveget semminek? (Mármint hogy: mit nézel?)
    Valamikor eljön egy pillanat, amikor titokká teszed az első dolgot. Azért, hogy megvédj valakit. Magad... ...vagy jószándéktól vezérelve valaki mást. Nagyjából akkor csöngettél be a pokolba.
    Megfontolandó, hogy mibe pusztulsz bele. Abba, hogy van valamid, vagy annak hiányába? Mert első esetben volt - valameddig. A másodikban viszont…
    Bárcsak visszaforgathatnám az időt… - ismerős? Egyébként megoldható. Két dolog: akkor, mikor eldöntesz valamit, ott és akkor az te voltál. Nem volt más lehetőség. Ezt hagyd is. … az idő úgy megy vissza, ha csatatér helyett mezőre gondolod magad – többet nem segíthetek.


    ...magyarázni? - minek? De … javasolnék valamit. Majd, második olvasásnál, helyettesíts bizonyos dolgokat. Minden mondatot érthetsz másképp is…
    Ki tudja, mit látsz az ablakon át, ezért …
    Cseréld a 'világot' egyik emberre, az 'ablakot' másikra… vagy a fedőt, vagy a zajt, titkokra vagy fontos (volt) személyre, vagy fontosabb (kezd lenni) személyre. Vagy a gondolataid közül nevesíts érzéseket, vagy tégy, ahogyan csak akarsz.


    Most pedig gyere velem.

    … óriási ez a konyha. Hát igen. Az ember (túl) sűrűn találja itt magát.
    Szép nagy az ablak. Ahhoz mindenki közelebb lép. Főleg, hogy magasan vagyunk. Fent a domb oldalán. Persze, hogy ki kell rajta nézni. Vagy át. Vagy keresztül.
    Látni a világot, ami alant terül el.
    Lépj csak közelebb, hiszen mindig így szoktad. A kedvenc helyedre állsz, és csak utána fókuszálsz a világra. Az orrod persze sosem ért az üveghez és a leheleted sem hagy nyomot rajta..., arra mindig vigyáztál. Az már feltűnő lenne…
    ... mit látsz? ...a tájat?
    Ha csak mondanám, nem hinnéd el nekem. Megmutatni egyszerűbb lesz…
    Ezért inkább meglököm az edény szárítót. Lecsúszik a halom tetejéről egy fedő. Csattan egyet a földön. A zajra megmozdulsz. Arrébb a megszokott helyedről.
    A világ megfelelő zajaira mindenki mozdul…

    Távolabbra kerülsz, és abban pillanatban már látod is, ami egyébként mindig is ott volt.
    Ott az ablak üvege.
    Nem épp tiszta, eddig mégsem vetted észre… Furcsa ugye?
    Vajon mi a dolga? ...
    ... kint tartja a világot?
    ... bent tart téged?
    Abban azért biztos vagyok, hogy világ jobban lát téged, mint te a világot. Az előbb mutattam meg: a világ messzebbről szemlél téged, épp ezért pontosabban lát...

    Ja, a titkok. Igazából azok nem láthatók. Senki sem látja őket, az őrzőjükön kívül. Csak az árnyékukat. Mint a napórán… reggel kicsi, délutánra megnő… nap, mint nap… tudod mindenen átível és mindenre árnyékot rajzol…
    És tudtad, hogy titok az, amit azzá nevezel ki?

    Egyébként, a fedő helyett egy poharat is lelökhettem volna, de arra a zajra előre lépsz. És akkor nem meglátod, hanem beleütközöl… és hát a pohár is üveg…






    Van egy titkom, meg tudod tartani?
    Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
    Őrizd meg, jó mélyen, temesd el.
    Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
    mert kettő úgy tart titkot: ha egyikőjük halott.
    Úgy mosolyogsz, mint aki titkol valamit,
    azért hazudsz, mert neked kéne megőrizni.
    Ám senki sem tud titkot tartani, senki sem tud titkot tartani.
    Miért van, ha sötét dolgokat teszünk, akkor elmondjuk?
    Benn ég a fejünkben, tiszta pokollá alakul.
    Nem bírjuk ki, ... mindig elmondjuk...
    Van egy titkom, meg tudod tartani?
    Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.
    Őrizd meg, jó mélyen, temesd is el.
    Tudom, ha elmondom, nem adod tovább,
    mert kettő úgy tart titkot: ha az egyikőjük halott.
    lelkes.miklos és cortes kedveli ezt.
  14. Az rendben is van, hogy olvas a kölyök. Gondok inkább azzal támadnak, amit hall a sok zavaros fejűtől (ami épp állapot és nem negatívum). Itt azért mindig eszembe jut a vetőmag, és a művelt föld ... Ráadásul vannak időszakok, mikor mindenki bölcsész… és persze van, aki úgy is marad...
    Az biztos, hogy Woodstock ideje rég lejárt. Emlékezni rá és sóhajtozni… Mindenféle változatos betűjelű generációk emlegetése fátyolos tekintettel ugyan látványos, de nem vezet sehova. Mindenkinek abban a napban és évben van helye, ahol áll. Ha más nem segít, jöhet a korbács … Így gondoltam: A korbács (C.B.) fantasy köntösben, hogy minden kor magához igazítja a történet szereplőit, akik ezt vagy belátják, vagy …
    Különös, de vannak könyvek, amelyek legyenek bármekkora terjedelműek, csak egy-két gondolatért vagy mondat miatt nem bánom, hogy elolvastam ... K. Marx A tőke című könyve nem mondható rövid és könnyed olvasmánynak. Tény, hogy fogcsikorgatva olvastam. Két mondatát soha nem feledem el: 1. "A tőke: pénzt szülő pénz, önmagát értékesítő értékesülő érték." 2. "A dolgok lényege a történetükben rejlik." Teljesen mindegy, hogy kék vagy vörös kötésben, teljesen mindegy kinek a kiadója adta ki, teljesen mindegy, hogy a lektorálásért épp ki kapott a zsebébe, ez a két dolog akkor is igaz. Az első -némiképp szabadon- azt jelenti, hogy pénzt csak pénzből lehet csinálni. (Természetesen a pénz -mint általános egyenértékes-, a tőke, az arany (kincs) között jelentős különbségek vannak.) Ennyi, kész. Mert még ha a fejedbe is töltődne, mondjuk egy hidegfúziós energia blokk tervrajza, mondd mit csinálnál vele? Pedig a világon ma ezért adnák a legtöbbet. A működőképes változatáért. Miképp próbálnád ki? Lemennél a pincébe és építenél egyet? ... erre a ritka cirkuszi mutatványra befizetnék...
    A második, hogy aminek születése pillanatától nem vagy mellette, az ismeretlen...
    Az úr irgalmazzon azon a napon, mikor a kölyök azt mondja, nem találja magát és esetleg még keresni is elindulna. Kissé megütközve néznék rád: Miért nem tudja már rég tőled, hogy pont ott van, ahol épp áll? és hogy mindegy hova megy, ugyan azt találja, mert magát viszi? …

    Sosem szerettem, ha bárki alma-körte háborúba keveredik. Oktalan dolog. Ahogyan a játék-konzolnak és egy könyvnek sincsen egy mérlegen keresnivalója. Így nem nehéz eltalálni, hogy fenyő alá konzol, kisebb jeles napokra könyv … mert gondolom így egyensúlyba billen a vágy, reménykedés és lehetőség.
    /Bármi a foglalkozásod, egy este játssz fejben királyt. Kormányozz egy várost. A szolgáké a hatalom. A jó király tudja. Egy pillanattal hamarabb, hangosan kimondja, hogy mit enged a népnek, épp azt, amit azok akarnak -és talán épp már lázadva követelnék-, csak kissé a lehetőségekhez és önmagához igazítva. De egyszerűbb megoldás is van: nézz egy lovas kocsit. Ahhoz, hogy húzz az gyeplőn, előbb annak lazának kell lennie. Mert igen hülye dolog az, hogy majd adok, ha minden rendben. De hisz minden rendben van. Majd elveszed, ha lesz rá ok./

    A szakkönyvek jól megvannak. Értőknek, érdeklődőknek, kíváncsiaknak, tanulni igyekvőknek. Túl sok teendő nincs velük: vagy érted, vagy fogod, vagy nem neked való.

    És nem feledtem el: vannak könyvek, amik rongyosak, de sosincsenek szem előtt… Mert vannak. Pont.
    Nem gondolnám, hogy mély víz. Inkább csak zavaros és azért nem látszik az alja.
    Kissé megcsavarva: „ízek, imák, szerelmek” A kölyöknek talán még megteszi a méz a kenyéren, ima nem segít a korai elmenetelen, szerelemből meg majd jön a következő (kis küszködés után). Mi már tudjuk, neki ez még homályos. Valahol kezdened kell. Mert mielőtt nagyon eltűnődsz, mi van a szobájában (fiókban): – elsősorban az, amit tőled kapott…
    Még valami. A szentjános-bogár fénye, ahhoz való, hogy egy helyben ácsorogj. A lámpás, hogy pár lépéssel tovább láss. A zseblámpa világítja az út bizonyos szakaszát. A reflektor pedig mindent fénybe borít, de vakít… A Nap pedig ... ezért gondolom, hogy ami a Nap alatt előfordul, arra nem kell takaró...
    Jól kell megválasztani azt a lámpát…
    Természetesen nem beleszólós az, egy határon túl, hogy ki mit kedvel. Ha valaki bolondul a scifiért, annak ugyan adhatsz kilóra verseskönyvet, vagy a világirodalom remekeit. Nem biztos, hogy feldobódik tőle. Valahogy keverni kell a dolgot. Abból többet, ebből kevesebbet … de púposkodni nem sok értelme van … Moliere ezt már elővezette… (A járom, a sok dorgálás, másra nem tanít...)

    Feltúrni a gyerek szobáját? Mert mit rejteget. Füvet? Szennyirodalmat? (Hogy szenny-e, az bizonyos paraméterektől függ. Ennek pedig -etikusan - állandó értéket kell felvennie. A szomszédok (társadalom) véleménye miatt: 'A'(-felháborító); a saját ágyad miatt 'B' (-nagyon jó) kettős paraméter alkalmazása némi tűnődésre ad okot... )
    Kifigyelted már, hogy Piroskának sosincs űrhajója, a babaházba nem költöznek kerti-szerszámok, de Jancsi sem ül vonatra és repülőre?
    Határok. Birtokok. Helyénvalóságok.
    A gyerekek idősödnek, de ezt nem feledik. És nem is tolerálják, ha te ezt figyelmen kívül hagyod.
    Ha te nem mégy el valakivel, aki hív vagy arra vár hogy elvidd (mondjuk felfedezni a világot), akkor elmegy ő maga - nélküled.
    A dolgok lényege a történetükben rejlik: aminek születése pillanatától nem vagy mellette, az ismeretlen ... és gondolom, látod, hogy a szó szerinti születésnap csak egy, egyetlen - az első a sorban: és a történet így vezet majd át hősökön, téglákon, árulókon a tengerig. Mármint, ha mindent a folyó oldaláról nézünk...
  15. [​IMG]

    Vannak napok.
    Vannak hullámvölgyek.
    Van, hogy unod már, amit látsz.
    Van, hogy szinte megfojt a szürkeség.
    Van, ritkán, hogy mosolyogsz.
    Van, hogy elég a taposómalom.
    Van, gyakran, mikor mindenből elég.

    Tudod, vannak emberek, akik a napodat képesek jóvá változtatni.
    Akik, ha melletted állnak, arra az időre másképp látod a világot...Haverok, barátok, akik elcibálnak, elrángatnak valahová; mutatnak érdekes dolgot, szép helyet.
    És ismeretlenek, akik a parkban, az aranyló falevelek által belepett padról csak úgy képesek megszólítani: Jöjjön, van még hely! - És ha odaülsz, eszükben sincs tovább fecsegni.
    Ők, akik lehetővé teszik, hogy egy pillanatra megállj, fékezz és töltődj újra, hogy láss valami szépet, hogy rázz ki a fejedből mindent, és gyűjts új lendületet.


    Fogalmad sincs mennyivel tartozol nekik... Észre sem vetted, mikor aranyat csöppentettek a napodba... - Látod? mint gázlámpa: fel se tűnik, világítson, az a dolga.
    Igen, éjszaka.
    És nappal...?