Élünk, mint hal a szatyorban...

Published by Igipapa in the blog Igipapa blogja. Megtekintés: 1716

Sokat morfondíren azon, mi a hálistennek is vagyok - vagyunk mi itt kinn ebben a fenenagy demokráciában?

Mert azt ugye mondanom sem kell, ide valahogy nem hiányzunk?
Meg persze otthon sem.
Otthon...
Milyen furcsa íze lett ennek a csodaszép magyar szónak?

Amikor kollégák kérdik, meló után hova mész?
Haza - ez a válasz - de hol az a fránya haza? Hova megyek én ha itthon megyek haza?
Itthon, külhonban?
Mert hogy munka után mindenki hazamegy... csak én nem :(
Mondhatnám, a lakásra, de az a magyarnak a hazamenés.

Haza?
Magyarországra?
Na oda mostanában nem megyek.

Sajog a lelkem amikor ilyeneket írok, de nem.
Eldobott a hazám.
Kisemmizett a hazám.
Ellopták a jövőmet, a nyugodt békés öregkoromat.
Nyugdíj?
Álom haver!!
51 évesen jöttem el, akkor golyóztak ki a jó kis munkámból.
Néhány szélkakas szerencselovag egy kis pártoskodás miatt.
Üsse kavics.

Egy fillér végkielégítés nélkül...
Kellett a pénz az új embernek.
Sebaj, gondoltam, erős vagyok, felállok és újra kezdem az életem...
Engem senki sem győzhet le!
Én mindent túlélek!
Túl.
De hogyan?

Használható nyelvtudás nélkül vágtam neki a nagyvilágnak.
Egy notesz és pár közhasznú kifejezés és mindent megkérdeztem, ez mi? hogy hívják ezt a munkát ezt az anyagot, ezt a....
Mára megy mint a parancsolat de lassan elfáradok és akkor mi lesz?

56 éves lettem én megrendítő e vélemény... de

Ha akarom ha nem, el kell ismernem, öreg lettem ehhez a kalandhoz.
Napi 11-12 óra fizikai meló?
Mit mondjak? Nem kevés.
Túl későn eresztettek szélnek.
Mire belerázódtam, ki is rázódok belőle.
Már nem vagyok elég jó az ügyfélnek.
Mind fél hogy megsérülök, hogy lebetegszem és hiába jók az ajánlásaim, hiába jó a munkám, inkább egy fiatalt választ és ha nagyon el van havazva, na akkor jövök én, a rengeteg eszemmel.

Szép szerelmem, imádott feleségem az egyetlen vigasz itt a világ végén.
Ha Ő nem lenne, otthon rágnám a küszöböt mint a többi szerencsétlen, a szakmából lassan kiöregedő ex kolléga.
És persze rágnánk egymás idegeit, pont mint annyian szeretett hazámban.
De Ő itt van és jelenléte inspirál.
Amikor a lábam nem bírom emelni a fáradtságtól, az Ő arca ragyog előttem és megyek tovább.
Amikor reggel ébredés után percekig gimnasztikáznom kell hogy el tudjak indulni....
Állva eszem mert embertelen nehéz újra elindulni egy egész heti létrabajnokság után.
"ha nem megyek, nem vagyok" / Omega

Esküvel fogadtam, szeretem, megbecsülöm, élek vele jóban (rosszban), (szegénységben) gazdagságban.....
A zárójeles részt inkább kihagyom :)

Mire megtanulta a nyelvet, már őt alkalmazni sem előnyös az ügyfél számára.
A klasszikus. kidobnak az ajtón, megyünk az ablakon szisztéma szerint hajtjuk a munkát.
Egyelőre 70-80 % os a kihasználtságom, a nejemé 30-40%, ez annyit tesz, egy évben rengeteg az üresjárat és amíg új meló akad, lassan feléljük a tartalékot.
Ez ám a mókuskerék feleim :)

Otthon...
Otthon esélytelen minden.
Vállalkozzak megint, horror közterhek mellett?
Fizessek a filléres munkákért is?
Korrupt arcok hízzanak a keservesen megkeresett pénzemen?
Túrót!!!

Akkor inkább hagyom magam itt kizsákmányolni. :)

Mostanában svájci nyugdíjról álmodozunk.
"Csak" 6 évig kapnék még melót, akkor már nem küldhetnek el és nem csak a magánkassza járna egy barátságos búcsúlegyintés mellett.
Na meg gyakoroljuk a matematikát :)
Pont mint a magyar válogatott esélylatolgatós matek zsenijei :)
Ha kapunk munkát, abból mennyit tudunk elrakni a rettenetesen bizonytalan jövőnkre?
Egyelőre a mi kilátásaink kedvezőbbek mint a falábúaké :)

Szóval vagyunk, élünk, mint a hal abban a bizonyos szatyorban.
Mert ugye benne voltunk, kijutottunk, tervezünk és hajtunk....
Emberek vagyunk, magyarok akik nem adják fel soha.

Pár hitvány politikus nem ülhet abban a bársonyszékben örökké, ergo mindig van remény.
Vigasztal a tudat,még egy halnak is két esélyes ez a szatyor dolog...
vagy halászlé, vagy csak áttelepítik őkelmét :)
  • RixavanDerMaat
  • Igipapa
  • RixavanDerMaat
  • tipasa
  • most
Hozzászólnál? Jelentkezz be...