Élt... boldog házasságban

Published by Jaszladany in the blog Jaszladany blogja. Megtekintés: 853

Először jártam életemben a péceli temetőben. Várakoztam ott valakire, és mivel szép őszi idő volt, kiszálltam a kocsiból, és sétálgattam a sírok között.
Engem nem hangol le a temető. Számomra nyugalom és időtlenség árad belőle. A régi sírokat szeretem nézegetni. Azokról már nem sugárzik fájdalom és gyász. Talán mert az ott nyugvókat már nem siratja senki.
A régi évszámokban van valami misztikus; ezernyolcszázakárhány... felfoghatatlan messzeség. Akkor is ugyanígy éltek és haltak meg emberek. Ha nem tanúsítanák ezek a sírkövek, azt gondolhatnám, az a régi kor csak a történelemkönyvek lapjain létezett. Így azonban egyszerre emberi közelségbe kerül.

Némelyik sírkövet meg sem lehetett már közelíteni a növényzettől. Mégis azok érdekeltek a legjobban. Tudni akartam, kik nyugszanak ott. Fel szerettem volna idézni a nevüket százötven év távlatából. Már amelyiké olvasható volt.
A név ugyan nem sokat mond a viselőjéről, a sírfeliratok azonban sokat elárulnak. Meglepett, hogy a régi sírokon, szinte valamennyin, bibliai idézetet olvastam. Református temető volt, én pedig még soha nem jártam református temetőben. Nem is láttam még ennyi bibliai mondatot egyetlen temetőben sem. Egy egész Újszövetség. Erős hívő közösség lehetett ott egykor.
Egy tizenkilencedik század eleji családi sírbolt nagy sírkövén egész sor név állt, legalább harminc. Sok generáció. Az alájuk vésett ismerős bibliai idézet úgy hatott, mint egy túlvilági üzenet: "Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk." (Róm. 14.8)
Hosszan álltam a sír előtt; lám, ezek az emberek holtukban is prédikálnak.

De leginkább egy nagy kifakult vörös márványtömb felirata állított meg. Ez az 1840-es évekből volt, rajta a név, már nem emlékszem, milyen Kálmán, születésének és halálának dátuma, alatta pedig ez állt: "Ebből 44 évet élt boldog házasságban."

Bámultam a feliratra elcsodálkozva. Soha ilyet még nem olvastam sírkövön.
Állíttatta neje... A felesége íratta rá.
Szokatlan üzenet. A feleség fontosnak tartotta ezt a tényt megörökíteni: élt boldog házasságban.
A legfontosabbat tudtam meg erről az emberről. Olyasvalaki volt, aki mellett a felesége boldog volt. Nem tudom, ő boldog volt-e, de ha egy házasságban a feleség boldog, akkor az már nem lehet a férfinek sem nagyon rossz. Boldoggá tudta tenni ezt az asszonyt 44 évig. Annyira, hogy a sírkövére a felesége rávésette ezt a lényeges információt. És hirdeti több mint 150 éve.

Csak néztem a feliratot, és nem tudtam onnan elmozdulni. Lenyűgözött. Csodálatos ember. És csodálatos asszony. Ott az ő neve is. Ketten létrehozták a legfontosabbat, amit két ember létrehozhat az életben.
Nem is sírkő volt az, hanem emlékmű! A legnagyszerűbb emberi mű emlékműve.


[​IMG]
  • Ildikó|Sunshine
  • Jaszladany
  • cat34
  • Jaszladany
  • majuli
  • Jaszladany
  • GJodie
  • Élő kő
  • Jaszladany
  • Kissmargareta
  • dorotea
  • terco
  • anyez4
  • ngng
  • markokateka
  • Jaszladany
  • mmlena
  • bullstar
  • 12krisztina
  • Bedzsi
  • Bedzsi
  • Jaszladany
  • gyuriapa
  • Jaszladany
  • dejcsó
Hozzászólnál? Jelentkezz be...