Érzések...

Published by GJodie in the blog GJodie blogja. Megtekintés: 743



Magány


Ajtómon kopog a szél… megint nem Te vagy,

Pedig, álmokkal és vágyakkal vártalak.
Nem kérek semmit, nem panaszkodom.
Csak csókod helye üres még ajkamon.
Ami lehetett volna, szép álmom marad.
Lehunyt szemem őrzi mozdulataidat.
Amit nem láthatsz könny mosta arcomon,
Az, szól most hozzád: hiányzol nagyon.



Suttog a csend

Suttog a csend
Körbe ölel -
Üresen kong lelkem csarnoka

Egyetlen éj

Emléke él -
Szívemen kihűlt szerelmed lábnyoma

Kínoz a vágy

Sajog és fáj -
Testemen haldokló szenvedély

Csituló láz

Sóhaja száll -
Ajkamon megkövült reszketés



Őrizlek

Hideg van. Fázom.
Az ágy jótékony melegét még őrzi a bőröm,
de felkelek, mert a gondolataim már éberek.
Felöltözöm, de még mindig didergek.
A lelkem fázik, tudom.
Hiányzol.
Ha becsukom a szemem, látlak.
Önkéntelenül mozdul a karom,
nyújtanám feléd, de csak a semmit ölelem.
Mégis jó érzés emlékezni a pillanatra,
amikor először megláttalak.
Esténként mosolyogva alszom el,
mert az utolsó kép, amellyel felkészítem magam
az éjszaka magányára, Te vagy.
Ahogy a szemembe nézel,
magadhoz húzol, és átölelsz.
Ettől az emlékképtől elindul bennem az élet,
szememben lángok gyúlnak,
a lelkem felmelegszik,
és estig őrizlek magamban.


  • pisti910202
  • OKIS
  • Luigi48
  • GJodie
  • steffko
  • zazmaz
  • sztamara
  • sztamara
  • sanyika76
  • Alyx Stranger
  • Kzia
  • Nikibubi
  • Turmalin8
Hozzászólnál? Jelentkezz be...