Útilapu...

Published by Böszike in the blog Böszike blogja. Megtekintés: 426

Még a régi rendszerben történt...
Sógornőmet megkérte a keresztanyja, hogy vigye el még utoljára Erdélybe, mert még szeretné látni kedves atyafijait, de még a Julit is meg a Márit is kéne... és maradt még egy hely, elvitték a mamát is!
Fel is pakoltak rendesen (fogamzásgátlót, óvszert, mosóport, gyógyszert, amit kértek a rokonok, bár meg is voltak ijedve miatta! Mi lesz, ha a
határőrök észreveszik a rengeteg ...hm... segédeszközt!?). Meg is egyeztek gyorsan, adnak nekik is pár marokkal!
Itthon még ellenőrizték az útleveleket, mindenkinél ott van-e? A mamáé is ott kékített a retikülben és elindult a nénikejárat! Kb. öt perce mehettek el, mikor a papa egy útlevelet lobogtatva szaladt hozzánk, ahogy tőle telt és kérdezte: - Ez nem a mama útlevele?? - és az volt....
Férjem kocsiba vágta magát és uccu, utánuk!
Pestig hajtott, utol nem érte őket és közben arra is rájött, azt sem tudja, melyik határállomás felé tartanak és visszafordult. Gondoltuk, haza kell jönnie szegénynek vonattal, busszal. Délután jött is, de nem a mama, hanem a távirat tőle (még nem volt telefon), hogy vigye a férjem a biharkeresztesi vasútállomásra az útlevelét, azzal megy utánuk vonattal!....
Később kiderült, hogy a mama belenézett a táskájába és ott látta kékíteni az útlevelet, így megnyugodva érték el a határállomást, csak amikor a határőr kérte tőle, akkor vette észre, hogy....:
--Jaj, hajjátok!! Hajjátok!!!! Hát emmég Tibi csoki, nem útlevíl!!!!!...
  • imrucika
  • mpcs
  • majuli
Hozzászólnál? Jelentkezz be...