álmodozom....

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 632

Aranyeső

Koromsötét csendes éjen
Alszik a fél világ mélyen.
Része vagyok, én is alszom,
Testemhez idomul vackom.

Ritkán környékeznek álmok,
Bár lehet, most álmot látok.
Lehet, csak üres képeket,
Feledendőt ha ébredek.

Éj éj után szerepjátszom.
Álombéli bolyongásom
Ma jó ha fél útig tartott,
Mert valami felriasztott.

Egy apró jel talpra rántott,
Már az ablak előtt állok.
Bámulok az éjszakába
Bágyadtan, de nem hiába.

Nem látszanak most csillagok,
A holdfény is máshol ragyog.
Fajsúlyos tömény sötétség,
Nyugalmas félelmetesség.

Az égbolt most felszikrázik,
Azt hiszem szemem káprázik.
Aranysárga felhő fénye
Keveredik a sötétbe.

Kiszakad az aranyfelhő,
Elered az aranyeső.
Izzó fehér aranycseppek
Már ablakomon peregnek.

Mire az égbolt megnyugszik,
Már minden sárgában úszik.
Tetőtől talpig aranyban.
Én meg állok az ablakban.

Aztán megszűnik a varázs,
Kihuny a pazar fényhatás.
A sötét újra arcot ölt,
A fényt mind elnyeli a föld.

Ismét az ablakban reggel
Szemezek a fellegekkel.
Másképp szikrázik az égbolt,
De volt egy éj, mely enyém volt.
Sallai Éva és Alamuszi kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...