70., Mama

Published by Madamosielle20 in the blog Egy Bohém Naplója - bohemian diary. Megtekintés: 557

Egy hete hogy a mama meghalt.
Nem tudom összeszedni a gondolataimat , csaponganak össze-vissza: néha a legnagyobb jókedvben facsarodik össze a szívem, máskor pedig , ha rákoncentrálok, se sírok...
Amikor anya felhívott ( már rendszeresen féltem minden telefonhívástól) és azt mondta sírva, hogy : Anita, a mama meghalt ma 10-kor, annyit tudtam knyögni, hogy "Te Jó Isten", majd fölszálltam a villamosra és kicsit kábán iskolába mentem.
Ha mulatságos dolog volt , velük nevettem, portrét rajzoltam sikeresen.Másnap Petiéknél voltam,ahol vendégek is voltak és ettünk -ittunk, jól éreztünk magunkat.Szégyeltem magam és nem értettem, hogy lehetek ilyen érzéketlen?Aztán este békében és nyugalomban, Petimhez bújva, minden elő jött, sírtam szinte fuldokolva és azóta sokkal nyugodtabb vagyokk.
Nagyon összetett ez a gyász-jelenség,
a pokol bugyrait láttam a kórházba, a szenvedés és a fájdalom legmagasabb szintjét, láttam, ahogy a test hogyan sorvad el a ráktól, rettenetes dolgokat láttam és az amit láttam, annyira messze volt a mamától.
Nem reménykedtem végleges felgyógyulásban khemoterápia és műtét nélkül, cigivel...de azzal se számoltam, hogy az idei karácsonyt nélküle töltjük.
És valahogy ez a gyász más , mint mikor a papa halt meg.
Lassan 90 napja minden nap ajándék volt vele, mellete.
Ha lehet így fogalmazni felkészültünk r, nem ért váratlanul...mégis hogy lehet valakitől elbúcsúzni és tudni, hogy az életem hátralevő részében nélkülöznöm kell?
Hiányzik.
Anya elhozta a telefonját a kórházból. Őt idézik a tárgyak.,sajátos kifejezéseit ismételjük...
És mégis folyik tovább az életem és szégyenlem, de piszkosúl jókat tudok nevetni, és örülök a hóesésnek,és örülök Petinek és néha el tudom felejteni, hogy ez az egész megtörtént.
  • angyalka5
  • Kadus
Hozzászólnál? Jelentkezz be...