A Hivatalban csendben maradok

Published by Zsazsa61 in the blog Zsazsa61 blogja. Megtekintés: 822

Az embernek csak a Hivatalba ne kelljen mennie, mert ott olyan kicsinek láthatja magát, mint a Vidámpark zsugorító, torzító tükrében.
A Vidámparkba önként megy, a tükörképét nézegetve elnevetgél, de a Hivatalba menni muszáj. Kicsinységét látva ott inkább sírásra mozdulna a szája, sírásra, ordításra. Ha már rászánta magát a szegénylegény (leány), hogy szerencsét próbáljon pénteken, akkor legyen elég elszánt.
A Hivatalban két nagy ember van, két hatalmasság, akivel harcolnia kell. Az egyik a portás, ki sorszámot osztogat, először őt kell legyőznöd, meggyőznöd, hogy ott neked a Hivatalban dolgod van aznap. Az ő dolga csökkenteni az ügyfelek számát, ha lehet, pénteken meg főleg, záróra előtt 2 órával. A másik hatalmasság a főnök, neki is az a feladata, ha beljebb jutottál az irodában, meggyőzni téged, hogy az időpont pont nem alkalmas. Hiánypótlási folyamatba helyeztek.
Talán ki kellene várnom, míg az aktát szépen arrébb tologatják, jöjjön a postás, hozza az értesítőt, hogy most kerültem sorra. De nem hagyom magam, itt van nálam, mi hiányzott, mondom a főnöknek, vegyenek sorra.
S míg várakozom a Munkaügyi Központban, nézem az embereket. Ez nem az az elegáns Ráday utcai iroda, ahová jól (vagy rosszul) öltözött diplomások mennek az ügyeiket intézni. Itt itt van a hétker meg a nyolcker.
Valaki segítséget kérne, nem tudja az űrlapot sem kitölteni.
Nem tudunk segíteni, mondja a portás, nekünk nem az a feladatunk, kérje meg a rokonát, kérje meg a szomszédját.

A falon egy szép nagy plakát. Gyorsan átfutom, bla-bla-bla, hogy így kéne, meg úgy kéne, az ügyeinket szépen intézni kéne.
Igen, az alkalmazottakat egy tanfolyamra küldeném először is, hogy a fejükbe legyen verve rendesen ( ahogy nekem vendéglátást tanulónak a fejébe verték, hogy a vendég a legfontosabb, hiszen belőle élsz) , a fejükbe verném, hogy tiszteljék a munkanélkülit, mert munkanélküli híján nem lenne Munkaügyi Központ, nem lenne ott munkájuk sem.
A plakát nagyon avétos, az egyik, aki aláírta, már nincs is a küzdőtéren, már megfosztották diplomájától is.

S tovább gyűlik bennem a düh, mert azt hallom, hogy nem akarják fogadni azt sem, aki munkát talált, az ügyben intézkedne. Ő is csak egy akta, akivel már nem akarnak foglalkozni. Már ott van a rendszerben, maradjon csak ott szépen, várjon hétfőig.

Visszafogom magam, zsebemben szorongatom a követ, most a semmi peremén vagyok. Még nincs határozat, ha agyvérzést kapok, nincs ellátás, fizethetném magam az orvost. Az orra sem törne be másnak ebben a küzdelemben, csak nekem.
Hát maradok csendben.
  • Zsazsa61
  • Zsóka2174
Hozzászólnál? Jelentkezz be...