Amíg élek visszavárlak...

Published by kun magdolna in the blog Pillanatvarázs. Megtekintés: 688

Éjszakánként, mikor csillagok milliói
vakító lánggal fedik be az eget,
arra gondolok, vajon merre járhatsz,
s van- e ott a másvilágon, olyan, aki szeret.
Gondolsz-e még az otthont adó házra,
azokra a szél borzolta fákra,
melyek alatt megpihentünk,
mikor kedvünk támadt egy-egy
csókos suttogásra.
Tudod, bárhogy múlnak a napok és az évek
én újra és újra visszavárlak téged.
Visszavárlak oda, hol miénk volt a nyár,
ahol karjaival ölelt az őszi napsugár,
s ahol nekünk dúdolt dallamot a szél,
mikor magadhoz vontál és velem nevettél.
Néha még könnycseppek gördülnek arcomon,
mert nem akar szűnni a fájdalom,
hiába jönnek felváltva a hónapok,
nekem már sosem lesznek olyanok,
mint régen.
Felettem is elmúlik az idő,
hajam mahagóni színét dérkristályba fonja,
elrabolja könnyeimnek megcsillanó ékét,
hogy a holdfényét ne tükrözze vissza,
mert az idő nem kegyelmez senkinek,
ami egyszer elkezdődött annak vége lesz.
Talán már meg sem ismernél, ha látnád,
a keserűség ráncait az elmélyült barázdát,
melyek bánattól feszengnek
szemem szélein.
Hiányod folytonos szenvedést okoz,
s ez az érzés darabokra roncsolja a szívem,
mely minden éjjel magányosan zokog,
mióta szilánkokra törött
benned élő hitem

Vers:Kun Magdolna
http://www.youtube.com/watch?v=cm524sm8ymk
  • nagyúr
  • cipófej
  • kun magdolna
  • kun magdolna
  • Mirian
  • abarbocz
  • majuli
  • kun magdolna
  • kun magdolna
  • kun magdolna
  • t680822g
  • kun magdolna
  • KABRI
  • kun magdolna
  • Feher Ibolya
  • kun magdolna
Hozzászólnál? Jelentkezz be...