Aprócska blues (asztalfiókból)

Published by GJodie in the blog GJodie blogja. Megtekintés: 754


Nap, nap után


Barátom az éj, szeretőm az alkony,
ők ismerik csak végtelen magányom.
Szememre csókolnak bársonyos álmot,
szívembe látva enyhítik sorsom.
Az éjszaka lágyan ringat karjain,
hófehér szárnnyal repíti vágyaim,
de az irigy Nap rám szórja átkait,
s temet a Hajnal, megölve álmaim.



Vágy-álom

Hasadó hajnalpír ajkamon
mézédes csókra szomjazik,
fodrozó felhők szürke szárnyán
ábrándos lelkem álmodik.
Szunnyadó szellő feléledve
sötét viharrá változik,
tajtékzó tenger csapdosása
korbácsolja fel vágyaim.



Jégvirág

Bántott az éjjel, s én menekültem tőled
feladva mindent: álmot, s büszkeséget.
Fájdalomtól mentes nyugalomra vágytam,
de forró könnyeim zúzmarává váltak.

Dermedt álmaimat
az ébredő Nap
próbálta elűzni,
de hiába a fény,
hiába a nyár heve...
megtört szívemen
csak jégvirág terem.



Méregfog

Alattomos kígyóként
tekeredett testedre a halál
Játszik veled, vergődő prédájával
ölni még nem kíván.
Szorítása napról-napra erősebb,
élvezi a kínlódásodat.
Te csendben megadod magad,
s már érezni vágyod a méregfogakat.

Pálfi.Marcsi kedveli ezt.
  • Jaszladany
  • xyzZsó
  • kzsuzsa77
  • Pálfi.Marcsi
  • Zacsimacsi
  • Zacsimacsi
  • Brianna87
  • Alyx Stranger
Hozzászólnál? Jelentkezz be...