Bölcső nélkül
Published by kun magdolna in the blog Pillanatvarázs. Megtekintés: 988
Nem ringatsz már Anya, s nem dúdolsz nekem,
nem könnyezik szemem tündérverseken.
Bűnös világ ostora vág, az csapkodja hátam,
az vérez rám élet-sebet a mindennapos gyászban.
Bölcsőm is csak emlék lett, elhalványuló,
akárcsak a fafaragott bűvös hintaló,
melybe bele-belenevetett szemed sugara,
mikor arcomon fénylett fel ajkad mosolya.
Nem ölelsz már át anya, nem nyitsz nagykaput,
ha némi vigaszszóért léptem hazafut,
s nem kíséri bánat sem tovatűnő árnyam,
mikor visszaint kezem egy könnyes pillantásban.
Nehéz anya nélküled, mert nincs már senki sem,
ki szó nélkül értené, mi is van velem,
ki kérdés nélkül tudná, mit felel a szív,
mikor a zokogás éle érzelmet hasít.
Nem vársz többé anya ünnepnapokon,
nem segíthetsz már, ha mar a fájdalom,
nem lelhetek többé vélt oltalmat nálad,
bármily szorító is torkomon a bánat,
mert oly mérhetetlenül nagy távolság oroz,
hogy sosem érhetném el,
csillaglábnyomod
Kun Magdolna
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
