Csóri Sándor - ma 80 éves

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 368

[​IMG]




Csoóri Sándor (Zámoly, 1930. február 3. – ) magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus.

MA - 2010. Február 3-án nyolcvanéves Csoóri Sándor Kossuth-díjas költő, író, esszéista, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alakja.

Zámolyi földműves családból származik, 1942-ben a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével került Pápára, ahol 1950-ben a Református Kollégiumban érettségizett. Az Egyetemi Orosz Intézetben orosz-történelem-marxizmus és műfordítás szakon, de betegsége miatt megszakította tanulmányait.
Ezután különféle újságoknál dolgozott, 1953-tól az Irodalmi Újság, majd a Szabad Ifjúság és az Új Hang munkatársa lett. 1954-ben jelent meg első kötete Felröppen a madár címmel és ebben az évben kapott József Attila-díjat is.

[.......]

http://konyves.blog.hu/2010/02/03/csoori_80

http://hu.wikipedia.org/wiki/Csoóri_Sándor



[​IMG]

Csoóri Sándor:
ANYÁM SZAVAI


Köszönjük neked fiam ,
hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.

Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.

Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül





*
  • pipiida
  • pipiida
  • ertenézia
Hozzászólnál? Jelentkezz be...