egy háború története

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 624

Elemek harca

Egyszer, mikor nem élt még ember a földön,
Mikor nem volt bolygónk sem éden sem börtön,
Mikor fogalom sem volt még a kultúra,
Sor került egy ádáz, gyilkos háborúra.

Tengernyi óceán, óceánnyi tenger,
Végeláthatatlan özönlő vizekkel,
Csendes vagy szertelen hömpölygéseivel
Mosta saját partját ezredek teltivel.

A víz zavartalan munkát végezhetett.
Semmi nem zavarta, semmi nem létezett.
Csak földnyelvek, amit körbenyaldoshatott,
Kényére, kedvére alakítgathatott.

Aztán valamelyik évezred egy napján,
Előtört a földből egy hatalmas vulkán.
Izzó lángot lövellt, terebélyesedett.
Rövid idő múltán perzselte az eget.

Meg lett háborítva a tenger nyugalma.
Ezennel végetért az egyeduralma.
Ellenségként nézett az új képződményre,
Mely veszélyt jelentett vize életére.

A vulkán is sandán nézett a tengerre,
Mely ha megtámadná, tüze megszűnhetne.
Egyik sem járhat jól a kölcsönhatással,
Elhatározták,hogy végeznek egymással.

Az elszánt hullámok felkorbácsolódtak.
Kiléptek a partra, rohamra indultak.
A vulkán sem az ég felé lőtte tüzét,
Emészteni készült ellenfele vizét.

Léte védelmében támadó két elem
Gigászi küzdelme volt egymás ellen.
Néha már víz hatolt a a vulkánkráterbe,
Néha meg lángtenger borult a tengerre.

Vívta két erő az élethalál harcot.
Nem sokáig, cirka pár száz évig tartott.
Aztán belátták, hogy semmi értelme sincs.
Elvenni, eldobni, nem való kapott kincs.

Mint egy óriási békepipa füstje,
Ahol felszállt, ott az ég még ma is szürke.
Víznek és a tűznek visszavonult árja.
Befejeződött az elemek csatája.
imrucika kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...