egy kis őszi blog

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 722

Mackó Lackó és a méhek

Őszbe borult az erdő, hullanak a levelek.
Zizeg most az ösvény, mert Mackó Lackó tekereg.
Hamarosan bevonul a téli barlangjába.
Átalussza a telet, a jó időt ott várja.

Az ösvény mellett terem a kedvenc málnabokra.
Nem csoda, hogy a mackónak megkordul a gyomra.
Sajnos mostanra már az összes málnát megette,
Szomorúan nyel egyet, mikor elmegy mellette.

Tudja, hogy utoljára nagyon jól kéne lakni.
Üres hassal nem lehet téli álmot aludni.
Korgó gyomorral halad befelé az erdőbe.
Reménykedik,- csak akad valami a bendőbe.

Az erdő belsejében ezer éves öreg fák.
Itt él és itt dolgozik egy nagy méhecskecsalád.
A legöregebb fának hatalmas széles odva.
Itt talált a méhcsalád biztonságos otthonra.

Lázasan készülődnek a méhecskék a télre.
Tudják, hogy a jó időnek hamarosan vége.
Szorgalmasan gyűjtik a virágokból a mézet.
Jöhet a tél hidege, akkor is lesz evészet.

Ahogy halad a mackó, egyre sűrűbbek a fák.
Egyszer csak megérzi a finom friss méz illatát.
Megy az illat irányába, jól belakmározna.
Máris ott van előtte a nagy öreg fa odva.

Odacammog óvatosan, bedugja a mancsát.
Rögtön olyan szúrást érez, hogy csillagokat lát.
Úgy tűnik, hogy mégis üres marad a bendője.
Felnéz, s ott áll előtte a méhek királynője.

-Neked is szép napot Mackó Lackó. Hogy képzeled?
Idejössz, és csak úgy elveheted a mézemet?
Egész évi munkánk gyümölcse ez a nektár.
Ha kérsz belőle gyere, hogy a mézért dolgozzál.

Nincs mit tenni, Mackó Lackó beszáll a csapatba.
Virágcsokrokat hord a fa alá az avarba.
Nem kell már a méhecskéknek messzire repülni.
A télire való méz hamar össze fog gyűlni.

A jól végzett munka után jöhet a vacsora.
Elégedetten dörmöghet végre Mackó koma.
Aztán álomba ringatja a méhek zenéje.
Elaludt a fa alatt, mézes a szája széle.
imrucika és pamacs71 kedveli ezt.
  • imrucika
  • egyúrazűrből
Hozzászólnál? Jelentkezz be...