Elfelejtettük? Ma van Szent Márton napja, kötelező libát fogyasztani!

Published by Muciparipa in the blog Muciparipa blogja. Megtekintés: 1150

Egyik kedvenc blogomon találtam ezt a minden ízében alkalomhoz illő írást, Csiki Sándor tollából. Mivel mint rendes magyar, imádok enni, valamint előállítani is azt, amit elfogyasztok, mindig élvezettel olvasom, mert nemcsak a receptek kitűnőek, hanem mindig megtudhatok tetemes mennyiségű új dolgot a kérdéses étel eredetéről, meséket és legendákat, melyek hozzá vagy egyes alapanyagaihoz fűződnek. És persze, - mivel Csiki Sándor kiváló borász, - megtudhatom, mihez milyen nedű illik.

Mivel már elég hírhedtté váltam mitológia-mániámmal itt a fórumon, most megerősítve látom szenvedélyemet, és előző írásomhoz illeszkedik is ez az idézet. Mert a Halloween kapcsán esett szó arról, hogy mi magyarok is ünnepelünk vagy régen ünnepeltünk hasonlót, a Márton-napi libatoros népszokások pontosan ezen hagyomány részei, és ezt most nem is én mondom!

Az írás itt olvasható teljes terjedelmében, az idézet csak ízelítő, a szó szoros értelmében:
http://www.foodandwine.hu/2009/11/07/szent-marton-es-a-szent-liba/


"A liba, rokonságával, a kisebb kacsával és a termetesebb hattyúval együtt, megbecsült eledele volt az embernek, mivel – jó esetben – akadt rajta hús szépen. Hattyút a 16. század vége óta már nem fogyasztunk, de a liba továbbra is kedvelt maradt. Volt, hogy szent madárként emlegették, ám ez – ellentétben a hinduk szent tehénnel szemben tanúsított etikus magatartásával – soha senkit nem akadályozott meg abban, hogy megegyék.



[​IMG]

Tisztelete és kedvelése a messzi pogány múltba nyúlik vissza. A germán mitológia főistene, Wotan is éppen november táján vágtatott (vágtat?) végig fehér lovával az égen, hogy nyomában hússal bőségesen megrakott tálak maradjanak. Az emberek pedig libát áldoztak neki. A német „libaáldozat”, a libapecsenye, knédli és vöröskáposzta Márton-naptól a szezon végéig, karácsonyig gyakorta előforduló hagyományos étel ma is. Ez a Wotant is idéző ételkombináció terjedt el hazánkban is.

A liba Mars madara (Avis Martis) is, de Júnó a görög-itáliai holdistennő is egyik szent szárnyasaként tartja számon. A rómaiak már csak azért is tisztelték (és szerették) a ludakat, mert a hagyomány szerint a Capitolium lúdjai voltak azok, amelyek a római őrséget a gallusok támadásakor felébresztették.

A Szent Márton és a libák kapcsolatáról két, jóval a szent halála után elterjedt történet is él. Az egyik történetben, meghallván, hogy Tours püspökévé választották, a libaólba menekül, nem érezvén magát méltónak a megtiszteltetésre, ám a libák gágogása mégis elárulja rejtőzködésének helyét és Isten kegyelméből, de a szavazás eredményeképpen, Martinusból Tours püspöke lesz. Egy másik legenda szerint a libák gágogása megzavarta az istentiszteletet, ami annyira felbosszantotta Mártont, hogy a libák szépen megsüttetve, az ünnepi asztalon végezték életüket, nagy szolgálatot téve ezzel az őket elfogyasztó hívőknek és a hagyománytisztelő késői utódoknak."
  • goeva
  • bamaci90
  • Muciparipa
  • bamaci90
  • Muciparipa
Hozzászólnál? Jelentkezz be...