Ellibegő élet

Published by kun magdolna in the blog Pillanatvarázs. Megtekintés: 213

[​IMG]

Olyan szégyentelenül gyorsan futnak el a percek.
Észre sem veszem, ha a nyárból fehér hajú tél lesz.
S míg szemem esdeklőn kutatja a halványuló napot,
Csak szürke pernyét látok, mit szél sodort- s az élet-
Néha arra gondolok, talán kérészként kellene élni
És úgy becsülni elillanó napjaimat, ahogyan ő teszi,
Aki jól tudja hogy röpke idejében milyen valós kincs,
Ha villanásnyi tört idejét csak a szépség tölti ki.
Lelkem olyan érzékeny lesz a tovaszálló évektől,
Miben túl sokszor könnyezem és siratom a létet,
De, ha arra gondolok, hogy a fecskék visszatérnek,
Már nem érzem úgy magam, mint a halálra ítéltek.
Mosolyogni kellene és elrejteni azt a sok földi jót,
Mit zárt tenyerekkel védek, hogy sose szálljon el,
Hisz jól tudom, egyszer én is tovaröppenek,
Mint a pillangó, minek szárnyára a fény csillámot ölel.
Még jó lenne hátralévő kis időmben, új tavaszt is látni
S látni szépségét a hideg fagyból kinyíló üde hóvirágnak,
Mely attól válik igazgyöngyé, hogy minden szirmában
megbújik egy harmatcsepp, mely bűbájt fénylik
el-el merengő varázsillatának.


vers: Kun Magdolna
  • kissmusi
  • kun magdolna
  • Loncus66
  • kun magdolna
  • kissmusi
  • kun magdolna
  • Miari
Hozzászólnál? Jelentkezz be...