F. Szabó Mihály: ANYÁK NAPJÁN…

Published by oregharcos in the blog oregharcos blogja. Megtekintés: 87

F. Szabó Mihály:

ANYÁK NAPJÁN…

Kiülök most házunk nyitott tornácára,
Hogy felnézzek az égre, Tehozzád, Mama.
Az Égre, melynek régen lakója lettél,
Amikor mitőlümk végleg elköltöztél.
Azóta, ott ünnepelsz az angyalokkal,
Szívedből fakadó emberi szavakkal.
Melyekkel most nemcsak az Istent dicséred,
Mert tekinteted a föld fele tereled.

Visszaemlékezel földi életedre,
Az egykor itt hagyott, volt szeretteidre.
A gyermekeidre, akiket Te szültél,
Kiket Isten után legjobban szerettél.
De rajtam kívül már mind ott vannak Veled,
A földön, közülük csak én ünnepelek
Én, a legkisebbik, a késő ötödik,
Ki, most, Anyák Napján Terád emlékezik.

Csakhogy llassan, már én is megöregedtem,
Annyira, hogy Nálad is öregebb lettem.
DE, mivel számodra most is gyermek vagyok,
Hozzád továbbra is gyermekedként szólok.
Gyermeki szeretet éll most is a szívemben,
Gyermeki köszönet ébred most is bennem.
Így ünnepelek most gyermeki szeretettel,
S megköszönök mindent gyermeki köszönettel.

Köszönöm, hogy egykor vésszel együtt is vállaltál,
Köszönöm, hogy így is a világra hoztál!
Köszönöm a sok aggódást, virrasztást,
Köszönöm a sok fárasztó ápolást.
Köszönöm, hogy énrám mindig úgy vigyáztál,
Köszönöm, hogy biztos menedékem voltál!
Köszönöm, hogy akkor is jó voltál hozzám,
Amikor aggódó szemekkel néztél rám.

Köszönöm, hogy mindig jóra tanítottál,
Hogy egész életeddel jó példát mutattál.
Megtanítottál az Istent és embert szeretni,
És megtanítottál másokért is élni.
Köszönöm, hogy Istent most is arra kéred,
Hogy mindig segítsen, ameddig csak élek.
S ha végleg befejezem földi életem,
Az Égben, Veled legyem örökre a helyem.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...