F Szabó Mihály: ESTHARANG III. rész

Published by oregharcos in the blog oregharcos blogja. Megtekintés: 471

F Szabó Mihály: ESTHARANG
III. rész

IX. FEJEZET
SZÜRETI MULATSÁG:


Bandi örömmel és kíváncsian várta a napot, amelyről Ida írt! Örült a meghívásnak, örült, hogy találkozni fognak.
Kíváncsi is volt, mert eddig soha életében nem vett részt falusi bálon. Sokat várt attól.
Várhatott is, mert Idáék falujában a régi hagyományos szokások szerint tartották meg. Persze, azért most igazodni kellett a falu jelenlegi helyzetéhez.
Bandi úgy gondolta, legalább egy nappal előbb megy el a faluba.
A szállással azonban gond volt.
Idáéknál még nem szállhatott meg, Koszta tisztelendő úrék pedig azokban a napokban tele voltak vendégekkel.
Eszébe jutottak azonban Soósék.
Velük, a nyaralása alatt ismerkedett meg, és Soós Pityuval, a fiúkkal igazán jó barátságba keveredett. Úgy gondolta, hogy talán megszállhat Soóséknál.
Jól gondolta, Soósék, nagyon szívesen látták.
Soós mama, Rozi néni színlelt sajnálkozással és a következő szavakkal fogadta:
- Ejnye-ejnye Bandi, hová lett a nyáron felszedett jó színe?
Egészen megfonnyadt és lesápadt az arca a városban.
Alig ismerek magára.
Pista bácsi viszont hamarosan megvigasztalta:
- Nem baj Bandi öcsém, nem várjuk meg a szüretet, maradt még a tavalyi mustból. Te érettségizett, - akarom mondani, - érett ember vagy már. Semmi akadálya, hogy a tavalyi borommal egy kis színt varázsoljunk a Rozi néni szerint megfonnyadt, megsápadt arcodra.
Vacsora után aztán tényleg elő is került a tavalyi must.
- Pityu, ne zavarjuk anyádat! Hozzál három poharat. De ne azokat a kicsiket, amikkel a tisztelendő urat, meg a kántor urat szoktuk megkínálni, hanem rendeset, jó, méreteset.
Pityu bólogatott, majd kiment, és hamarosan visszatért a megfelelő méretű, emberes poharakkal, meg egy jó nagy demizsonnal. Pista bácsi pedig, azonnal töltött a poharakba.
- Nna, Isten hozott Bandi öcsém! Gondolom, magad is igyekeztél a szüreti Ünnepségünkre.
- Nem is csak arra! Igaz, Bandi?
- Tudom, hogy viccelődsz, de így igaz,.Persze, kíváncsi vagyok a szüreti mulatságra is.
- Azért, maradjunk most csak a szüreti mulatságnál. Az se kutya. Ha igazán kíváncsi vagy rá, milyen, elmondom én neked, hogy milyen volt régen. Még legénykoromban. Mert a mostani, sajnos már nem egészen olyan. Ez már nem az igazi. Sokat változott a világ mindenben, a falusi szokásokban is. Lépést kell tartani. Ugye?
Így hát, ha nem untatlak, elmondom, hogy milyen volt régen.
- Dehogy untat Pista bácsi, szívesen hallgatom.
Pista bácsi előbb jól meghúzta a poharát, - ivott egy nagyot, aztán azonnal töltött másikat is, nehogy egy pillanatig is üresen maradjon a pohár, ami bögrének is beillett, - majd beszélni kezdett.
- Remélem, tényleg nem untatlak Bandi öcsém, mert sokáig tart, míg mindent elmesélek.
Tudjátok fiuk, tényleg más volt a világ legénykoromban, és nem azért, mert akkor voltam fiatal, és mindent szépnek láttam. Mások voltak akkor az emberek, meg a világ. A faluban mindenki ismert mindenkit. Mindenki köszönt mindenkinek. Az emberek pedig akkor még szívesen beszélgettek egymással.
Ünnepnapokon pedig az egész falu, - öregje fiatalja - együtt ünnepelt. A szüreti mulatság, különösen nagy ünnep volt. Kissé kipihentük magunkat a tavaszi és a nyári munkák után, meg egy kicsit örülhettünk is az egész évi munka eredményének.
Ezért is volt nagy ünnepe a falunak a szüreti mulatság! Akkor, elengedtük magunkat egy kicsit. Most pedig, a TSZ. világban sajnos már nem annyira ünnepelünk, inkább csak a régi szép időkre emlékezünk.
- De édesapám, azt tessék mondani, milyen volt, amikor még ünnepeltek?
- Mondtam, hogy a szüreti mulatság a falu közös ünnepe volt. Mindenki a tehetsége szerint kivette a részét az előkészítéséből is, meg a rendezéséből is.
A kisbíró, az ünnepség előtt 3 napon át, naponta járta a falut, meg a tanyákat és ugyanúgy, mint más híradáskor, megállt a kijelölt helyeken, dobolni. Máma meg már azt se tudják, mi az a dobolás.
A pergő dobszó után, aztán a kisbíró hangosan felolvasta a hirdetményt. „Közhírré tétetik!! …
Hivatalosan kihirdettetik, hogy az idei szüreti mulatság e hónap 26.- án délelőtt 9 órakor kezdődik a Hangya Szövetkezet előtt. A szüreti bál pedig ugyanazon a napon, este 7 órakor veszi kezdetét, a Hangya Szövetkezet báltermében.
A falu minden lakója ez úton kéretik, hogy a szüreti mulatságon részt venni méltóztassék….”
Aztán megint a pergő dobszó, ugye, majd pedig kackiás elvonulás… Nem ám csak úgy!
- Érdekes lehetett Ha jól értem, külön választható volt az
ünnepség, meg a bál.
- Jól érted öcsém. Úgy volt. Az ünnepségen, ott volt a falu
lakóinak nagyobb része, sőt még vendégek is jócskán.
Az ünnepség egyébként, a falut körbejáró felvonulással
kezdődött.
A magyar ruhás lányokat virágokkal díszített négy ökrös
szekerek vitték körbe a falun. A lányok szépek voltak és
vidáman énekeltek.
Az ökröket az ünnepi alkalmakra készült szépen faragott
színes járomba fogták, és azok is szépek voltak, lehet
mondani.
A legények egy része, mint testőrség, lóháton kísérte a
szekereket, másik része pedig szintén lóháton, szabad utat
csinált a menetnek.
A legények kifényesített csizmában, hófehér ingre felvett
mellényben, árvalányhajas kalapban feszítettek.
Kezükből el nem maradhatott a fokos.
Látnotok kellett volna azokat a deli legényeket! Azok is
szépek voltak. Igen. Lehet mondani.
Szólt az ének.
A szüreti dalokat éneklő lányokat testőrség, hegedűsök,
meg a rezesbanda tagjai kísérték. Az éneklésbe pedig
bekapcsolódtak az utcán és a kapukban bámészkodók is.
A felvonulás néha órákig eltartott. Utána pedig, a késői
ebédhez, néhány órás pihenőt tartottak.
A bál kezdetére a falun körbemenő rezesbanda hívta fel a
figyelmet. A bálon persze a nagyon öregek, meg a
nagyon fiatalok nem vettek részt
A szüreti bálnak elmaradhatatlan eseménye volt a
„bálkirálynő” megválasztása.
A táncterem mennyezetére hálók voltak kifeszítve. A
hálókról pedig szőlőfürtök lógtak. A táncszünetekben
legények „lopták” a szőlőt, amit pedig gondosan őriztek a
csőszlányok. Megállították a szőlő tolvajokat, elvették
tőlük a lopott szőlőt, és kifizettették velük az árát.
A szőlőt aztán lerakták a saját asztalukra.
Hajnal felé, amikor a mennyezetről már csak itt-ott lógott
néhány fürt, a szőlősgazdák megnézték a csőszlányok
asztalait. Az a csőszlány lett a bálkirálynő, akinek az
asztalán a legtöbb szőlőt találták.
Aztán rázendített a zenekar. A következő táncot a
bálkirálynő járta a legtöbbet lopó tolvaj legénnyel.
Volt ebben egy kis huncutság is, a kiszemelt csőszlány
udvarlója több legényt beszervezett, hogy az ő asztalára
rakják le a mennyezetről leszedett szőlőt.
A lopott szőlők begyűjtött ára pedig bekerült a bál
rendezési költségeibe.
Hát, ilyen volt a bál régen fiuk. De azért, most is
ilyenforma, ha nem is egészen.
- Pista bácsi, nagyon köszönöm ezt a szép mesét!
- Nem mese ez gyermek! Tényleg ilyen volt régen a
falunkban a szüreti mulatság, és a szüreti bál!
- A hallottak után, még kíváncsibb vagyok, hogy milyen lesz itt, a holnapi szüreti mulatság és a szüreti bál.
- Nektek, biztos nagyon jó! Én azonban már el se megyek a bálba, se a feleségem, pedig, ha hiszed, ha nem, - a Rozi néni is volt egyszer bálkirálynő, meg fiatal, ha nem is látszik mostmár rajta.

Másnap, reggeli után Bandi elment Idáékhoz, hogy majd együtt induljanak a felvonulási ünnepségre.
Idáéknál nem várt meglepetés érte.
A kutya ugatására nem Miklós bácsi, hanem Ida lépett ki az ajtón, magyar ruhában. Bandi, mintha földbe gyökereztek volna a lábai, lépni se tudott tovább. Nem tudott megszólalni sem, annyira meglepte a látvány. Csak bámult, mint borjú az uj kapunál.
Mozdulatlanul nézte Idát, aki bámulatosan gyönyörű volt, és mosolygott, mert látta, hogy mennyire tetszik Bandinak.
Hát, hogyne tetszett volna!
Ida olyan szép volt és olyan tökéletes, akár egy népviseleti bemutatóra is elmehetett volna a gyönyörű magyar ruhájában.
Bandi tetőtől-talpig megnézte, aztán talptól tetőig is, - mert ilyet, ilyen szépet, még soha nem látott, - és érezte, hogy ezt a csodát soha életében nem fogja elfelejteni.
Ida szépen összefogott, koszorúba font haján hímzett anyagból, színes gyöngyökkel díszített párta csillogott, ami hátul, masniba megkötött széles nemzeti színű szalaggal volt a fejére a erősítve. A masni két szalagja derékig ért.
A buggyos ujjú fehér blúz is, a nyakánál egysoros vékony nemzeti színű szalaggal volt összehúzva. A blúz puffos ujjait pedig szép két soros nemzeti színű szalag húzta össze.
A blúz fölött színes gyöngyökből kialakított mintákkal díszített piros szegélyű pruszlikot viselt Ida.
A lefelé bővülő húzott szoknya alját három soros piros-fehér-zöld szalag díszítette. A szoknyát pedig, az alatta lévő 2-3 alsószoknya ringó bő szoknyává formálta. Ida, szépségesen szép volt benne!
Minden, ami rajta volt frissen volt vasalva és keményítve. Arca kipirult és ragyogott, mit egy gyönyörű rózsa.
De, ragyogott Bandi arca is.
Így, ilyen ragyogó arccal indultak el a Hangya Szövetkezet előtti gyülekezőhelyre.
Az ünnepi felvonulást Ida szüleivel, de Ida nélkül nézték végig, Soósék kapujában.
Ida, - a többi magyar ruhás lánnyal együtt, - a virágokkal feldíszített szekéren ült.
A szekeret a TSZ. lovai húzták, a lányok most is nagyon szépek voltak, és nagyon szépen énekeltek.
A legények viszont, valamennyien gyalog bandukoltak. Nem volt lovas kíséret, hiszen, a faluban senkinek nem volt már saját lova, amit felcicomázhattak volna és amire felülhettek volna.
De Bandi nem foglalkozott ilyen problémákkal. Inkább az esti bálra gondolt. A felvonulás a lovas legények nélkül is nagyon látványos volt.
Szépek és vidámak voltak a lányok, szépek voltak a feldíszített szekerek is, jól és szépen muzsikáltak a hegedűsök is. A legnagyobb feltűnést most is, mint mindig a rezesbanda keltette harsogó trombitáival.
Szinte az egész falu, a felvonulókat kísérő gyerekek, a kapuban ácsorgó felnőttek, és az előttük székeken ülő öregek is bekapcsolódtak a lányok vidám énekébe.
Énekelt a falu.
A felvonulás után Ida szülei és Bandi megvárták Idát, és együtt mentek ebédre Idáékhoz, Ida az édesanyjával, Bandi pedig Miklós bácsival.
- Miklós bácsi, ilyen szép vidám szüreti felvonulást, még
életemben nem láttam, sőt elképzelni sem tudtam.
- Hát még akkor mit szólnál, ha most is olyan lett volna,
mint az én fiatal koromban,, mert akkor azért más volt!

Megebédeltek, pihentek egy kicsit, - és készültek az esti szüreti bálra.
A bálba - Miklós bácsi nagylelkű engedélyével, - együtt mentek Idával, akit természetesen az édesanyja is elkísért.
Ida, már nem magyar ruhában volt, hiszen abban már csak a kijelölt csőszlányok maradtak.
Bandi úgy érezte, hogy az égből éppen most leszállt angyal sétál mellette, az égen hagyott bárányfelhőkre emlékeztető gyönyörű, habos, fodros fehér ruhában.
Erzsi néni csak hümmögött, mikor a mellette ülő egyik asszony így szólt hozzá:
- Erzsi, de gyönyörű szép pár a lányod, meg az a fiatalember! Nem győzök gyönyörködni bennük.Ida nagyon szép, de az a fiú se kutya mellette, meg nagyon rendes ember is lehet, olyan tisztességes jámbor arca van, ahogy elnézem.
- Talán nekem is észre kellene ezt venni, - mondta Ida édesanyja, inkább csak sajátmagának, mint a szomszédasszonynak, - de eddig még nem vettem észre.
Jól sikerült, és nagyon jó hangulatban telt el a szüreti bál.
A legkiemelkedőbb esemény azonban most is a bálkirálynő megválasztása volt.
Hazafelé útban Bandi azt mondta Idának:
- Ida, jövőre, Maga lesz a bálkirálynő, csak intézzék el, hogy Maga is csőszlány legyen. Én elhozom a barátaimat, a legtöbb szőlőt mi fogjuk ellopni, és azt mind maga elé rakhatja az asztalon.
- Ha bálkirálynő nem is leszek, de a csőszlányok között
biztosan ott ülök majd. Legalábbis szeretnék.

Ida édesanyja fáradtan szedte a lábait. Hosszú volt a nap. Hajnalig tartott a bál.
Úgy érezte, most sokkal jobban elfáradt, mint amikor lány korában, még ő is hajnalig ropta a táncolt.
A kapuban búcsúzkodtak,.
- Ne haragudjon Bandi! Nem hívom be, hiszen késő van,
hajnalodik. Gondolom, magának is indulnia kell haza.
- Hát igen, és egy kicsit már én is fáradt vagyok.
Ez a két nap azonban, megérte a fáradtságot Erzsi néni.
Nagyon szép volt az ünnepség. Jól sikerült a bál, igazán
jól éreztem magamat. Köszönöm szépen!

Nem mondta ki azt, aminek legjobban örült, - hogy Ida szülei már nem voltak olyan zárkózottak és fagyosak vele szemben, mint eddig.
- Köszönöm a vendéglátást, köszönök mindent, és Miklós bácsit is üdvözlöm.
- Isten áldja Bandi! Jó utat, jó egészséget kívánok a tanuláshoz meg a munkához!
- Isten áldja Erzsi néni, még egyszer köszönök mindent! És magának is köszönöm Ida a két szép napot! Azonnal írok, magának, amint hazaértem, és Ismét arra kérem, hogy válaszoljon majd a leveleimre.
- Ígérem, válaszolni fogok mindegyikre.

Bandi nem is az Ida szavainak örült legjobban, hanem annak, hogy Erzsi néninek sem, volt egyetlen tiltó szava sem.
A búcsúzkodás csak egy-egy kézfogással fejeződött be, Bandi mégis úgy érezte, hogy azokban benne volt minden, amit ettől a látogatástól remélt.
Talán még több is.


X. FEJEZET

ERŐSÖDŐ KAPCSOLAT

1955 okt. 28.

Kedves Ida!

Látja, alig, hogy hazaértem, máris írok. Bevallom, nemcsak azért, hogy megköszönjem a szép élményeket.
A bálon említette, hogy Miskolcon van egy barátnője, aki ráadásul a rokonuk is. Az jutott eszembe, hogy jó lenne, ha megkérné a szüleit, engedjék meg, hogy meglátogassa őt….-
Különben nagyon sok a dolgom, a munka mellett tanulok, és még sportolok is. De higgye el, ehhez erőt ad, hogy mindezt Magáért is teszem….-
Ne feledjen el beszélni a szüleivel, Hogy néhány napra engedjék el a barátnőjéhez!
Milyen jó lenne! Akkor megint találkozhatnánk, és megint együtt lehetnénk egy kicsit ….-
Ismételten kérem, beszéljen a szüleivel a miskolci látogatása érdekében.
Üdvözlöm a szüleit, és nagyon sok szeretettel gondolok Magára:
Bandi

1955 nov. 08.

Drága Ida!

Nagy örömet szerzett a levelével!
Írja meg, mikor érkezik, hogy várhassam az állomáson….-
Ugye, szívesen jön a barátnőjéhez? Ugye, maga is örül, hogy találkozni tudunk?
Nagyon várom!
Tisztelettel üdvözlöm a szüleit, Magát szeretettel várom:Bandi
Ida megírta Bandinak, hogy mikor érkezik Miskolcra, és attól kezdve izgatottan várta az utazás idejét.
Érkezésekor, Miskolcon, Bandi az Idának már korábban küldött üdvözlőlapról ismert barna hajú lánnyal együtt várta Idát.
- Ő, Gizike, a szeretett nővérem. - mutatta be, - Azért jött
velem, hogy minél előbb találkozhasson veled.
- Szervusz Ida! Bandi elbeszéléseiből már jól ismerlek és
örülök, hogy az öcsém, ilyen kedves lánnyal találkozott.
Biztos vagyok benne, hogy mi jó testvéreknél is jobban
fogjuk szeretni egymást. Isten hozott!

Ida szegény, szóhoz sem jutott. Bandi elvette tőle a kis vulkánfíber bőröndjét, és felszálltak a villamosra.
- Ida, annyira örülök, hogy itt van! Jó, hogy megírta a barátnője címét, azonnal elmentem a házhoz, így tudom, hogy hol kell leszállnunk a villamosról.
Miután leszálltak, még elég sokat kellett gyalogolni az emeletes házak között. Az egyik ház bejárata előtt aztán megálltak, és Bandi becsengetett Ida barátnőjéhez.
A csengetésre szinte azonnal megjelent az Idánál alig valamivel idősebb barátnő, és kinyitotta az ajtót.
- Szervusz Ida! Gyertek be!
- Köszönjük, mi nem akarunk zavarni senkit, - mondta Bandi.
- Dehogy zavarnak! Szüleim még nem jöttek haza a munkából.
- Köszönjük. Most mégse megyünk be, majd máskor, de beszéljük meg, hogy mikor és hol találkozunk.
- Talán, vasárnap délután lenne legjobb, de jöhetnek délelőtt is. Vagy találkozzunk a Béke téren, a Nagytemplom előtt, és menjünk együtt a 10 órai misére.
- Jó, menjünk, benne vagyunk.
- Hát akkor a vasárnapi viszontlátásra!
- Viszontlátásra. Ida, érezze jól magát addig is, amíg újra találkozunk.
Bandiék elmentek, Idáék pedig felballagtak a harmadik emeletre.
A barátnő, nagyon vidám és nagyon kedves volt.
- Igazán örülök Ida, hogy eljöttél. Ti még magázzátok egymást Bandival? Igen? Ez meglep.
- Igen, de mi ebben a meglepő, hiszen még jegyesek sem vagyunk.
- Azt írtad, hogy évek óta ismeritek egymást, ezért gondoltam, hogy tegeződtök. Persze, ez a ti dolgotok. Különben, meddig tudsz maradni? Remélem, sokáig. Elmehetnénk moziba, vagy színházba. Megismernéd a várost. Felmehetnénk az Avasra is, meg elmehetnénk a Diósgyőri várba. Egy másik napon pedig kirándulhatnánk Lillafüredre.
- Ezt még hallgatni is sok, nemhogy végigcsinálni! De nincs annyi időm, a jövő vasárnap otthon kell lennem.
- Olyan nagy baj lenne, ha tovább maradnál egy-két nappal?
- Igen. Anyámék, soha többé nem engednének el sehová. Különben is, amit egyszer megígértem, azt be is tartom.
- Igazad van. A Szüleidet már nem tudnánk értesíteni. Osszuk hát be azt az időt, ami van, és majd kialakulnak a dolgok.
Ki is alakultak. Úgy, ahogy közösen kialakították. Idának óriási élmény volt az a néhány nap.
Igaza volt Bandinak, a Miskolci látogatás után Ida már nem volt olyan szégyenlős.
S ami még fontosabb, meggyőződhetett arról, hogy Bandinak tényleg komoly szándékai vannak, hiszen arról már meggyőzte a saját szüleit is.
Ida azonban nagyon félt a látogatástól, és kérte Bandit, hogy a bemutatkozást halasszák későbbre, neki ugyanis nincs bátorsága most hozzá. Nem képes rá. Nagyon félt.
Bandi ezt nem nagyon tudta megérteni, nyugtatta Idát, és a látogatás végülis jól sikerült. Kölcsönösen kellemes véleményt alakítottak ki egymásról.
Más programokat is csináltak.
Szinte észre se vették, hamar lejárt az idő, és el kellett búcsúzniuk. Kimentek az állomásra.
A búcsúzáskor Gizi megkérte Idát:
- Ida, engedd meg, hogy Bandi tegezzen, és te is tegezzed őt, elvégre régen ismeritek, és szeretitek egymást. Komoly szándékaitok is vannak. Egyébként pedig, városban ez a szokás. Ez az elfogadott.
- Igen-igen, értem én, de nekem mégis nehéz lenne tegezni Bandit.
- Majd megszokod. - mondta Bandi. Én is kérlek Idácska, hogy tegeződjünk.
- Hát, ha maga is kéri Bandi, nem bánom, tegeződjünk. Akkor hát, szervusz Bandi!
- Szervusz Ida!

Felszálltak a vonatra, a kalauz belefújt a sípjába, a forgalmista intett a tárcsájával, - itt volt az ideje, el kellett köszönni. Bandi megszorította Ida kezét, és szótlanul lelépett a vonatról.
- Ida kérlek, azonnal írj, ha megérkeztél! - szólt vissza a vonat mellől.
- Ígérem, írok, nem váratlak sokáig.

Közben szép lassan elindult a vonat. Bandi, integetve ballagott mellette. Aztán a vonat felgyorsult, és Bandi lemaradt.
Ida, szeme könnybe lábadt.

1955 nov. 25.

Drága Ida!

Örülök, hogy jól utaztál, és szerencsésen hazaérkeztél.
Köszönöm, hogy nem várattál sokat a leveledre. Nagyon nehéz volt elválni tőled, a számomra nagyon szép néhány nap után.
Remélem, te is jól érezted magad!
Most már láthatod, nemcsak én szeretlek Téged, hanem a testvéreim és a szüleim is. Persze ők másként, mint én.
Hidd el, ők is azt várják, hogy a családunk tagja légy.
Írod, hogy elmondtál mindent a szüleidnek, amit a családomról megtudtál, és igazán jól eső érzéssel olvastam, hogy már ők sem vonakodnak úgy, mint korábban, hanem elhiszik, hogy nekem őszinte és komoly a szándékom, hogy feleségül vegyelek téged…-
Idácskám!
Most már tervezgessünk együtt!
Ha lehet, ne várjunk addig, amíg befejezem az egyetemi tanulmányaimat.
Hidd el, meg tudnánk élni addig is!
Láttad, hogy a szüleim házában egy teljesen külön kis lakásban lakhatnánk. Legfeljebb a bútorokat kellene kiegészíteni. Remélem, hamarosan egy bölcsővel, vagy gyerekággyal is, ha nem bánod.…-
Írtad, hogy karácsonyra menjek el a falutokba és hozzátok.
Én is nagyon szeretném, ha együtt tölthetnénk a karácsonyi ünnepeket, de egyenlőre azt sem tudom, biztosra megígérni, hogy meglátogatlak. Az, a munkabeosztásomtól függ.

Üdvözlöm a kedves szüleidet, Téged változatlanul szeretlek és szeretettel ölellek:
Bandi


1955 dec. 06.

Kedves Ida!

Megörvendeztettél a leveleddel! Olyan szépen leírtad, hogy milyen a falusi karácsony!
Levelednek azt a részét, megmutattam a szüleimnek is, - akiknek szintén nagyon tetszett.
Utána pedig megmutattam, a Béke-téri plébánosnak is.
Utóbbit azért tettem, mert gondoltam, hogy az engedélyeddel az írásodat kicsit kiegészítve, írok egy kis dolgozatot, amit a plébános úr később felhasználhat. Ehhez, természetesen kérem a te felhatalmazásodat.
A leveledet olvasva, elhatároztam, hogy karácsonyra ha csak egy mód van rá, megint elmegyek hozzátok….-
Erre a karácsonyi látogatásomra még visszatérek.
Írok most Soós Rozi néniéknek is, hogy megszállhassak náluk. Ha megengedik, akkor a falutokban, veletek töltöm a karácsonyt.
Pityuval meg úgy intézzük, hogy éjfél előtt elmegyünk hozzátok kántálni. Utána meg tőletek, - veletek együtt megyünk az éjféli misére.
Idácskám! Várom a leveled!
Kíváncsi vagyok, Neked tetszik-e az elképzelésem?
Szüleidet köszöntve, szeretettel üdvözöllek:
Bandi


1955 dec. 13.

Kedves Ida!

Ma, Luca nap van. A Luca napi szokásokat részletesen és pontosan csak a te legutóbbi leveledből ismertem meg.
Most viszont, emlékeztetlek a Luca napi szokásokra. Persze a karácsonyt nemcsak amiatt töltöm a falutokban…-
Örülök, hogy tetszik a karácsonyi elképzelésem. Örömömet fokozza, hogy – ahogy írod, - a szüleid is szívesen látnak. Már a
Soós Pityu is válaszolt, megírta, hogy természetesen, lakhatok náluk, nagyon szívesen látnak.
Most már biztos, hogy megyek!
Nagy várakozás mellett, szüleidet és téged is sok szeretettel üdvözöllek:,
Bandi


Folyt. köv.
Kinga19 és Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...