F Szabó Mihály: ESTHARANG IV. rész. FALUSI KARÁCSONY.

Published by oregharcos in the blog oregharcos blogja. Megtekintés: 414

F Szabó Mihály: ESTHARANG
IV. rész.

FALUSI KARÁCSONY.

A falu ünnepei közül mindig kiemelkedett a karácsony.
Egyrészt, mert az egész évi kemény munka után, nemcsak ünnepet, hanem pihenést is jelentett, - persze nem a háziasszonyoknak! –
Másrészt a karácsonyt bármelyik valláshoz tartozók is megünnepelték, mert mindenki egyformán a szeretet ünnepének tartotta.
Így aztán a karácsonyhoz nagyon szép és tartalmas népszokások is fűződtek.
Bandi, már december 23.-án megérkezett Soósékhoz.
Külön szerencséje volt, hogy éppen Soóséknál kapott szállást, mert Pista bácsi, - nagy mesemondóhoz illően, - kérés nélkül elmondta neki az ottani karácsonyi szokásokat.
- Tudod Bandi öcsém, a karácsony ünneplésére a legtöbb családnál, hetekkel korábban kezdődnek az előkészületek.
A gyerekek készülnek a legnagyobb igyekezettel és a legnagyobb izgalommal, ami ugye érthető.
Készülnek a betlehemek, egy-egy kisebb-nagyobb templom formájában, pakondekliből vagy fából, gazdagon és színesen díszítve. Egyik belsejéből sem maradhat ki a Szent Család, a körülötte a hódoló emberekkel és állatokkal.
Készültek a karácsonyi csillagok is.
A süldő legénykék nagyon ügyesen és sok munkával már belülről világító és több méterre is mozgatható csillagokat is tudtak csinálni.
A betlehemesek és a csillagosok, elkészítették a családjukban megtalálható csizmákból, kucsmákból, bekecsekből és báránybundából, subából a karácsonyi öltözetüket, ( vagyis a jelmezüket ).

Közben, szorgalmasan tanulták, próbálták a szerepeiket.
Persze, az előkészületekben szívesen besegítettek a felnőttek is. Ők, sokszor, - gyermekkorukra emlékezve, - jobban élvezték az előkészületi munkákat, mint maguk a gyerekek.
A karácsony előtti napig, minden elkészült, minden szerepet és éneket megtanultak, begyakoroltak.
El ne felejtsem megemlíteni, hogy kántálni legalább a
szomszédokhoz majdnem mindenki elment.
A karácsonyi vacsorát pedig minden családban ünnephez terített asztalnál fogyasztották el. Itt a mi vidékünkön az asztalról nem maradhatott el a „bobájka” ( mákos guba ) a káposzta leves, és a kőttes mákos meg diós kalács. Most is összefut a nyál a számban, ha arra gondolok, amit az
Édesanyám sütött.
- Pista bácsi meséje nagyon felkeltette a kíváncsiságomat. Alig várom a holnapi napot, hogy a valóságban is találkozzam ezekkel a szép szokásokkal.
- Na, de legalább kántálni te is elmégy Pityuval meg a társaival, ugye?
- Igen. Ezt már meg is beszéltük Pityuval, meg a barátaival. Elmegyünk mindegyikük családjához.
- Na. meg a te leendő családodhoz is… – szólalt meg Pityu, kicsit csipkelődő hangon.

Aztán, végre, végre, eljött a Szent Este napja!
A kisebb gyerekek már kora délután elindultak a betlehemmel, vagy a csillaggal, vagy csupán csak énekelni.
Ezt követően pedig egymást váltották a kisebb-nagyobb csoportok, és hangzottak el a következő mondatok:
- Szabad-e bejönni a betlehemmel?!
- Szabad.
- Szabad-e bejönni a csillaggal?
- Szabad.
A csak kántálók nem kérdezték, hogy szabad-e énekelni. Odamentek, - a többnyire kicsit megnyitott ablakok alá, - és hangosan elénekelték a betanult karácsonyi éneket. Azonnal behívták őket.
- Gyertek be gyerekek! Gyertek!
Így kezdődött, aztán kora délutántól az éjféli miséig énekszótól volt hangos az egész falu.
A betlehemmel betérők szebbnél-szebb pásztorjátékokat adtak elő a háziaknak, rendszerint a nagyszobában.
Volt olyan csoport, amelyikkel járta a falut a Szent Család is, - amelyikben Mária mindig valamelyik betlehemes fiú lánytestvére volt.
Nem a legnagyobb, de a legérdekesebb szerepe az „Öregnek”volt.
Ő, mindent félreértett, vagy sok mindent meg se hallott, így aztán a bibliai jelenetek mellett, szórakoztató és mulatságos jelenetek is tarkították az egyébként nívós, vallásos tartalmú pásztorjátékokat.
A „műsor” után a háziak nem feledkeztek meg az ajándékozásról.
A kisebb gyerekek aprópénzt, és süteményt kaptak. A pénzt az egyik gyerek gondosan eltette, és a végén elosztották egymás között.
Ez lett a sorsa a külön zacskóban összegyűjtött süteményeknek és kalácsoknak is.
A süldőlegényeket már egy-egy pohár borral is meg-megkínálták.
A felnőtt legényeket és férfiakat pedig asztalhoz ültetve traktálták.
Majdnem mindegyik betlehemes csoport a következő szép énekkel búcsúzott:
- „Isten áldja meg e háznak gazdáját, töltse minden jóval kamaráját…”-
A csillagosok belépő éneke is jellegzetes volt:
- „Napkeleti bölcsek ó nézzétek, mi fényes csillaga lett az
égnek.
Örvendjünk, vigadjunk Máriával
A szent angyalokkal és a pásztorokkal”…

Bandi Pityuval és másik két falusi barátjával állt Idáék ablaka alá, és énekelte boldogan:
„ Mennyből az angyal, lejött hozzátok pásztorok”…
„ Dicsőség, mennyben az Istennek, békesség, földön az
embernek”…

- Mit érezhet most Ida, aki az ablak belső oldalán hallgatja az énekünket, és hall engem is? - kérdezte saját magától Bandi.
- Jöjjenek beljebb…
- Gyertek beljebb! Gyertek csak, ..Köszöntsük egymást egy-egy pohár borral,- mondta Miklós bácsi.
- Csak, előbb egyenek valamit, hogy legyen mire inni a békességet jelképező pohárból. - mondta Erzsi néni.
- Köszönjük, enni nem kérünk Erzsi néni, hiszen egész este ettünk Pityuéknál, meg ahová eddig betértünk kántálni, ott is mindenhol. De, jól fog esni a bor, nem éhgyomorra. isszuk Időnk se nagyon van már, rögtön indulni kell az éjféli misére.

Miklós bácsi megtöltötte az Ida által behozott poharakat, köszöntötte a fiukat, és kiitta a poharát.
Majd térült, fordult, aztán bejött egy szépen kipucolt és feltöltött viharlámpával.
- Hát akkor induljunk!
- De Miklós bácsi, minek tetszik hozni ezt a viharlámpát, hiszen van világítás. Ég a villany az egész utcában?
- Van, van, villany az van, …de gyerekkoromban mindig lámpásokkal vonultunk szép sorban az éjféli misére, mert úgy kell. Azért hozom, nem azért, hogy világítson.
Azt gondolom, tán’ még az Úristen is hiányolná a viharlámpát, ha most nem látna egyet sem.

De láthatott! Több öregember kezében is ott volt a misére menet a viharlámpa.
Csakúgy, mint valaha régen!
Bandi és Ida egymás mellett mentek. Lábuk alatt ropogott a hó, leheletük apró fellege még a félhomályban is jól látszott.
Hideg volt.
De ők úgy csinálták, hogyha már nem foghatják egymás kezét állandóan, legalább néha-néha véletlenül összeérintették a kezüket.
Ez aztán még a szívüket is felmelegítette.

Az éjféli mise után Bandi hazáig kísérte Idáékat, de a kapuban elköszönt, és gyors léptekkel sietett Soósékhoz.
Rozi néni azonnal vacsorához hívta, - de ugyanúgy, mint Pityu, - most ő sem kért vacsorát.
- Köszönöm, de tegnap egész délután, és az este is olyan sokat ettem, hogy nem vagyok éhes, csak fáradt, és álmos. Inkább lefeküdnék.
- Jól van Bandi, feküdjön le, de holnap még velünk reggelizik, ugye?.
- Köszönöm, a reggelit szívesen elfogadom, jól fog esni, és Pista bácsi is biztosan mesél valamit reggeli közben.

Úgy is lett!
A reggelinél Soós Pista bácsi kiegészítette a - Bandi által már részben megismert - karácsonyi szokásokat, néhány más régi téli falusi szokással.
- Az én fiatal koromban, falun, mi is megünnepeltük az újév első napját. De nem úgy ám, ahogy mostanában szokás.
- Hanem hogyan?
- Hát, ….ha nem volt éppen hóvihar, vagy nagyon rossz idő, a legények – kettő-három együtt – már kora délután elindultak gulyát téríteni.
- De Pista bácsi, annyit én is tudok, hogy a gulyát kora tavasszal hajtották ki, és késő ősszel hajtották be, térítették haza, nem újévkor.
- Hát, nem is a legelőről térítették haza a jószágot, hanem az óévből hajtották át az újévbe.
- Igen??? Az, egészen más. És, hogyan csinálták?
- Hááát, …a legények bundában, kucsmával a fejükön bementek az udvarra. Ha volt, ment velük a puli is. Ha nem volt, akkor nem. Ugye. A bőrszíjból és nem ám madzagból font színes karikás ostorral meg durrogtattak fenemód. Térítésre uszították a pulit. Ha volt, ugye?... Ha nem, akkor meg nem. Bementek a marha istállóba, jó nagyokat suhintottak az ökrök, tehenek meg a borjak farára, hogy elűzzenek minden betegséget. Aztán pedig a legények a gazda hívására bementek a házba.
- Bevitték magukkal a pulit is?
- De be ám! Ha volt! Ha meg nem, nem. Hiszen egy jó pulinak nagyobb tisztelete, meg tekintélye volt, mint egy rossz pásztornak, vagy rossz gulyásnak.
A gazdaasszony aztán odabent jóféle pogácsával, esetleg disznótoros maradékkal, a gazda meg pálinkával vagy borral kínálta az „újévi gulyásokat”. Megköszönte a jószágainak és a neki szóló jókívánságokat. Persze, a pulinak is, - ha volt, - mindig jutott valamilyen ebédről maradt finom falat, hát az is kapott.
Bizony előfordult, hogy egyik-másik „gulyáslegény” az utolsó háznál nem tudott már bánni a karikás ostorral. Ezért, ilyenkor inkább hazamentek. Nem volt gond a hazatérés, mert a puli, - ha volt, - mindig hazatalált. Az, mindig tudta az utat, mivel ő sosem ivott.
- Meddig tartott ez a gulya-térítgetés?
- Hát az esti harangszóig, utána a gazdák, és a gazdaasszonyok, meg a gulya-térítő legények is elmentek év végi hálaadásra.
- Kivéve azokat, akiket már az esti harangszó előtt vezetett haza a pulijuk. Ugye, ha volt. Az ilyen legényt pedig be se engedték volna a templomba.
A falu papja az éjféli hálaadást, a gulya-térítés miatt késő esti órákra tette. Különösen, ha neki is voltak marhái, vagy, volt legalább egy borja, tehene az istállóban.
- Nagyon szép szokás lehetett ez is, Pista bátyám.
- Az volt. Lehet mondani. Volt ilyen szép téli szokás több
is, de ha most mind elmondanám, lemaradnál az Idáéknál készülő ebédről.
- Hát, azt azért nem szeretném, pedig szívesen hallgatnám
Pista bácsi meséjét azokról is.
- Talán lesz még rá módunk az életben. Meglátjuk fiam. Majd meglátjuk. Majd meglátjuk.

De nem látták meg!
Sajnos, nem így történt.
Akkor, a jelenlévők egyike sem gondolta még, hogy nem lesz rá lehetőség! Nem találkoznak soha többé!

Mesélés közben, ahogy telt az idő, Bandit kezdte izgatni, hogy milyen lesz majd Idáéknál a karácsonyi ebéd.
Nem az, hogy mi kerül az ünnepi asztalra, hanem, mi történik az ebédnél, vagy ebéd után.
Elbúcsúzott hát Pista bácsiéktól.
A mise alatt is leginkább az ebéden járt az esze.
A prédikációra is csak azért figyelt fel, mert a pap nagyon szépen beszélt a szeretet ünnepéről, meg a szeretetről, amibe Bandi szerint bele tartozik a szerelem is.
Vagy, ki tudja?

FORDULAT.

Mise után Miklós bácsi – Bandi és Ida bánatára, - magához hívta Bandit. Együtt mentek hazafelé, Idáéktól lemaradva.
Beszélgettek.
Pontosabban csak Miklós bácsi beszélt, - egész úton, megállás nélkül, méghozzá nagyon komolyan.
- Tudod Bandi fiam, - ha meg nem haragszol, hogy már korábban letegeztelek, és így szólítalak, - nem olyan egyszerű az élet. Fiatalon csak azt érezzük, hogy szeretünk élni. Aztán jönnek a gondok, bajok, meg a nem várt események és hiába küszködünk, semmi nem úgy történik, ahogyan mi elképzeltük. Vagy ahogyan mi szeretnénk. Nem árt ha te is gondolsz erre.
- De Miklós bácsi, milyen nem várt eseménnyel kellene nekem számolnom?

Miklós bácsi hallgatott. Bandi meg gondolkodni kezdett, de csak addig jutott el, hogy Miklós bácsi már nem csak tegezte, hanem Bandi fiamnak nevezte.
Nagy előrelépés volt. És, jólesett neki, hiszen, nagy fordulatnak tekinthette.
Miklós bácsi aztán némi szünet után folytatta a mondókáját.
- Megmondom őszintén, sokat beszéltünk mostanában a feleségemmel arról, hogy hova is tegyük a te közeledésedet a mi lányunkhoz.
- Miklós bácsi, én is őszintén és sokszor megmondtam már, hogy nekem komoly szándékaim vannak Idával. Tessék ezt nekem elhinni.
- Tudom én,…tudom, hogy megmondtad, de mi is, többször is megmondtuk, hogy amíg tanulsz, nem lenne szerencsés összeházasodnotok. Hanem, ne is beszéljünk most erről tovább, inkább folytassuk majd otthon ebéd után.

Bandi, nem erőltette. Másról kezdtek hát beszélgetni, hazáig.
A ház kapujában Idáék kutyája ugrott elő. Néhány vakkantással köszöntötte Miklós bácsit, és most már Bandit se ugatta meg.
Elfogadta őt.
- Nahát, már itthon is vagyunk.
- Hála Istennek! Akkor megyek melegítem az ebédet. - mondta Erzsi néni, - és azonnal a konyha felé kanyarodott.
- Jól van, ti csak készítsétek az ebédet. Én, megnézem a jószágokat, és teszek eléjük valamit. Bandi fiam, velem tartasz? Gyere, nézd meg te is a jószágaimat. Úgy se láttad még.

Bandi, életében nem volt még istállóban, kíváncsian lépett hát be Miklós bácsi után, ahol a zajra a tehenek meg egy borjú néztek vissza rájuk.
- Nna, mit szólsz hozzá? Szépek ugye?
- Szépek, de, hogy-hogy csak két tehén meg egy borjú van ebben a hatalmas istállóban?
- Jaaa fiam, valamikor nem ennyi volt. Tele volt ez is, meg a lóistálló is, most meg sajnos majdnem üres.
De tudod, behajszoltak bennünket a TSZ.- be. Más most az életünk, dolgozunk szakadásig, de nem magunknak gazdálkodunk.
- Ehhez, én nem tudok hozzászólni.
- Nem baj fiam, ne is szólj. Menjünk inkább ebédelni.

Erzsi néni, már a pitvar ajtóban várta őket:
- Nnna végre! Ott van a hokedlin a lavór, szappan, törülköző, mossatok kezet, aztán üljünk asztalhoz. Addig beszélgettek, míg kihűl az étel.
Bandi ugyan vonakodva, de mégiscsak megmosta ugyanabban a vízben a kezét, majd megtörölte és leült Ida mellé.
Erzsi néni behozta a levest.
Biztosan jó volt, és különleges az ebéd, de Bandit most nem az foglalkoztatta. Várt az ebéd utáni fontos beszélgetésre.
Miklós bácsi hamarosan el is kezdte.
- Mondtam az úton, hogy sokat beszéltünk mostanában a feleségemmel arról, hogy mi lesz veletek? Én most is azt mondom, meg kell várni, amíg befejezed a tanulást, és ha még akkor is mindketten úgy gondoljátok, hát nem bánom, házasodjatok össze. Megesküdhettek.
Erzsi néni, átvette a szót:
- Én meg már sokszor mondtam, és most is azt mondom, hogy nem való egy falusi lány városi házba, legfeljebb cselédnek. De mi, ott azért még nem tartunk.
- Erzsi néni kérem, ne tessék ilyet még gondolni se, nemhogy mondani. Én, szeretem Idát,vele szeretném leélni az életemet, és elhatároztam, hogy feleségül veszem.
- Mi, elhisszük ezt neked, de azon nem tudunk változtatni, hogy te fiam még tanulsz. Nem vagy kész ember. Várjatok, amíg befejezed a tanulmányaidat. – mondta Miklós bácsi.
- Várjunk, várjunk,…- dohogott Bandi, csalódottan, - de miért külön-külön? Várhatunk együtt is, mint házastársak. Nem?
- Nahát, ez az, amiről nem tudhatjuk, hogy milyen lenne, és mit hozhatna az a házasság. Várjatok csak szépen az esküvővel tovább. Ráértek, fiatalok vagytok. Van idő.
Mért kell sietni?

Bandi, nem hitt a fülének. Ida szülei ugyan hangsúlyozták, hogy várjanak, de talán maguk is úgy gondolták, hogyha most nem is, később mégis összeházasodhatnak.
Ő ezt is jó fordulatnak tekintette.
Gondolatát megerősítette Miklós bácsi, amikor kerek-perec kimondta, hogy mire gondolnak.
- Bandi fiam, levelezzetek és találkozzatok, amikor az időd engedi, így könnyebben ki tudjátok várni, míg eljön az idő, amikor megesküdhettek. Akkor aztán, nagy lakodalmat csapunk az én Ida lányomnak.
- Én meg szép mennyasszonyi ruhát szerzek addigra neki, - mondta Erzsi néni.
- Örülök, hogy megengedik, hogy levelezzünk, és találkozzunk. Nagyon köszönöm Erzsi néninek is, és Miklós bácsinak is.
- Ne nekünk köszönd fiam. Köszönd az Úristennek, hogy felnyitotta a szemünket, és megláttuk, hogy te milyen tisztességes, rendes ember vagy.
- Bizony Miklós bácsi, megköszönöm én ezt az Istennek is. De most már mennem kell. A szüleim, és a testvéreim is azt kérték, hogy ne menjek későn haza, legyen egy kis időnk beszélgetni velük is.
- Menjél fiam, menjél, nem tartóztatlak, de nagyon vigyázz az úton magadra. Ismeretlenül is üdvözöljük a szüleidet.

Ida,csak a kapuig kísérte Bandit.
Alkonyodott már, ha az égen nem is gyúltak ki még a csillagok, a kapu előtt felragyogott szemükben négy gyönyörű csillag.
- Isten veled Ida!
- Isten veled Bandikám! Írjál, amilyen gyakran csak tudsz.
- Igen, Úgy lesz.

Ida könnyes szemmel, könnyes arccal indult vissza a házba.
Bandi pedig egész úton arra gondolt, és otthon is elmondta, hogy ez a karácsony volt eddigi élete legszebb karácsonya.
Tele volt a szíve!Szeretettel, szerelemmel, boldogsággal.
Ennél szebb már csak az lehet, amikor Idával, mint a feleségével ünnepelhetik majd együtt a karácsonyt.
Nem gondolt, - nem is gondolhatott!! - arra, hogy ez, soha nem következik be, nem engedi meg a kegyetlen Sors.
A sorsuk.

BOLDOG VÁRAKOZÁS:

Mindketten nagyon örültek annak, hogy megváltozott Ida szüleinek véleménye.
Ettől kezdve boldogan, felszabadultan, és talán több türelemmel várták a távolinak tűnő nagy napot, amikor végre-végre összeházasodhatnak.
A levelezésük folytatódott.
Bandi, ha ritkábban is, de rendszeresen írt, Ida pedig minden levelére válaszolt.

1955 dec. 28

Kedves Ida!

Őszintén, és nagyon boldogan írom le, hogy életem eddigi legszebb és legboldogabb karácsonyát töltöttem a faluban és nálatok.
Sok szép karácsonyi szokást ismertem meg, és éltem át.
De a legjobban annak örültem, és az tett igazán boldoggá, hogy megváltozott a szüleid véleménye.
Megengedik, hogy levelezzünk, és találkozzunk is, amikor az időnk megengedi….-

Ilyen érzésekkel várom az új évet, és remélem, hogy 1956 lesz életünk legszebb éve!
Elhozza szerelmünk beteljesedését, végre összeházasodhatunk, és végre boldogan élhetünk együtt, amíg a halál el nem választ bennünket.
Szeretettel ölellek:
Bandi

1956 jan 08

Kedves Ida!

Köszönöm az újévi üdvözlő lapodat, a jókívánságaidat.
Nagyon rám fér a jókívánság, mert az egyetemen megkezdődtek a fél évi vizsgák.
Nekem most 6 vizsgát kell letenni.
A mai napon volt az első. Hála Istennek, jelesre sikerült!
Ennek azért is örülök, mert a további vizsgáknál ha a vizsgáztató látja a jó jegyet, könnyebben ad ő is ugyanolyat…-

Köszönöm, hogy drukkolsz nekem! Remélem, a többi vizsgám is időben és jól sikerül majd…-
Sajnos, a vizsgaidőben kevesebbet írhatok, de biztos vagyok benne, hogy ezt megérted, mert tudod, hogy mostmár érted is tanulok és dolgozom.

Szeretettel üdvözöllek: Bandi

1956 jan. 15

Kedves Ida!

Most csak röviden írok, és tájékoztatlak arról, hogy további két vizsgát tettem le, méghozzá mindkettőt jelesre!...-
Bevallom, nagyon fáradt vagyok, pedig a vizsgaidőszakban nem is dolgozom, nem is sportolok, csak tanulok.
Legközelebb többet írok, most forró szeretettel csókollak:
Bandi

1956 jan. 31

Kedves Ida!

Megvolt az oka, hogy 2 hétig nem írtam. De megvolt az eredménye is, mert túl vagyok az összes fél évi vizsgámon. És képzeld, minden vizsgám jelesre sikerült!
Most azt remélhetem, hogyha a félévi bizonyítványom ilyen jó, akkor könnyebben lesz, lehet, ugyanilyen a következő félévi is.
Jajistenem, milyen sok van még hátra addig, amikor majd megkapom a mérnöki oklevelemet.
Te tudod, hogy annak majd együtt örülünk!

Szeretettel és sokszor csókollak: Bandi

Utóirat: Milyen érdekes, leírom, hogy sokszor csókollak, de csak a fényképedet csókolhatom meg.

1956 febr. 18

Kedves Ida!

Most megint hosszú ideig nem írhattam, mert készültem egy országos sportversenyre.
Budapesten volt a válogató és 2 nappal később Szolnokon a döntő.
Én lettem az első!
Mikor a nyakamba tették az érmet tartó szalagot, arra gondoltam, hogy m ilyen jó lenne, ha ezt Te is láthatnád!
Ugyanez jutott eszembe másnap, amikor a Sportújságban a saját képemet láttam…-
Így bizony. Így élek.
Tanulok szorgalmasan, dolgozom lelkiismeretesen, és sportolok kitartással.
De most már szívesen teszem, hiszen nemcsak magamért hanem érted is, mert remélem minden úgy lesz, ahogy már többször megbeszéltük, és elterveztük.
Persze csak akkor, ha továbbra is, te is úgy akarod! Kettőn áll a vásár…
Idácskám, maradj jó és hűséges kislány! Én is maradok szeretettel, és csókollak ezerszer:
Bandi

Itt most megállok egy kicsit a történet leírásával, és idézek néhány sort Bandi előző két leveléből:
„ Remélem, hogy 1956 lesz életünk legboldogabb éve!”
„ Szorgalmasan tanulok, lelkiismeretesen dolgozom, és kitartással sportolok”.
A levelet író fiatalember igazán megérdemelte volna, hogy 1956 hozza el számukra a boldogságot, - de pont az ellenkezője történt.
1956 megnyomorította az életüket, összetörte a szívüket,
minden tervüket, és minden reményüket.
A történet főszereplőinek az átlagosnál nagyobb emberi értéke, és egymás iránti őszinte szerelme sem volt elég ahhoz, hogy szerelmük beteljesedjen, s elérjék a várva-várt boldogságot.
Megakadályozta azt 1956, - pontosabban annak az évnek politikai eseményei
Az akkori politikai helyzet, megnyomorította az életüket.

1956 márc. 12

Drága Ida!

Igazán kedves vagy, azt kéred, hogy töltsem a faluban a húsvéti ünnepeket. Azt írod, nem fogom megbánni, ha azt teszem, mert kedves szép élményekben lesz részem.
Nekem, a kedvesnél is kedvesebb, a szépnél is szebb élményt jelent, ha veled találkozhatok, és ha együtt lehetek veled.
Ezért, köszönöm a meghívást, és okvetlenül el is megyek.
Sajnos, csak rövid időre, az ünnepnapokra. Még azt is nehéz lesz megoldanom, hogy húsvét-hétfőn is ott lehessek, de megoldom valahogy.
A várva-várt viszontlátásig sok szeretettel csókollak:
Bandi
Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...