F. Szabö Mihály: ESTHARANG II.rész

Published by oregharcos in the blog oregharcos blogja. Megtekintés: 179

F. Szabö Mihály: ESTHARANG, II. rész

VI. FEJEZET

A FOLYTATÁS.

Lejárt a szabadság, Bandi csak néhány napig maradt már a faluban, de azt a néhány napot sem tudták kihasználni.
A látogatás után, az akkor végighallgatott „anyai, féltő figyelmeztetések” következtében, - kerülték a találkozást. Nem annyira félelemből, inkább figyelmességből.
Az utolsó vasárnapi mise után mégis az történt, amire mindketten vártak.
Ida nem sietett haza. A templom előtt beszélgetett éppen a barátnőivel, de nem rájuk figyelt, hanem azt leste, hogy Bandi észreveszi-e őt.
Persze, hogy észrevette!
Nem kellett sokáig várnia. Bandi határozottan, egyenesen feléjük sietett.
- Jaj! Nekem haza kell mennem, hogy anyámnak segítsek az ebédnél, futok is már, szervusztok. - köszönt el gyorsan a barátnőitől
De nem futott, inkább csak bandukolt, hogy Bandi minél előbb utolérje.

- Ida, holnap elutazom a faluból. Nagyon kérem, ha tud, jöjjön el délután a parókiára, hogy beszélgethessünk, egy kicsit, és el tudjunk búcsúzni.
- Jó. Úgy csinálom majd, hogy elmehessek.
Úgy is csinálta!

Sokáig törte a fejét, hogy mit találjon ki. Végül rájött, hogy nem kell kitalálni semmit.
- Édesanyám, majdnem elfelejtettem, hogy ma délután a tisztelendő úrékhoz kell mennem a többi fiatallal együtt, mert megbeszéljük a szüreti bál előkészítését.
Egy szerepet ( színdarabot ) akarnak betanítani nekünk,
ezért kell már most beszélni róla. A szülőkkel, felnőttekkel pedig majd később beszélnek.
- Jól van. Akkor te is gyere el velem a vecsernyére, utána pedig átmehetsz a parókiára.
Hát, sikerült!
Ida, talán még soha életében nem ment olyan szívesen a vecsernyére, mint akkor. A szertartás után pedig szinte futott, hogy minél több ideje legyen Bandival.
Szerencséjük volt, mert a többiek csak késve szállingóztak a megbeszélésre.
Bandi, borzasztóan örült!
- Nagyon köszönöm Ida, hogy eljött. Búcsúzkodás nélkül nehéz lett volna elmenni a faluból, ahol – magának köszönhetően, - életem eddigi legszebb nyarát töltöttem.
- Nekem is nagyon hiányzott volna ez az utolsó beszélgetés.
- Ne mondjon ilyet! Ez, nem az utolsó beszélgetésünk, de az biztos, hogy minden eddiginél fontosabb.
- Lehet. De az is lehet, hogy anyámnak lesz igaza, maga elmegy, és hamarosan elfelejt engem.
- Én??? Hogy mondhat ilyet?… Nem hogy hamar, de soha nem fogom elfelejteni! Gondolatban mindig itt leszek, hiszen érzem, hogy egyre jobban szeretem magát Ida. Higgyen nekem! Visszajövök hamarosan.
Addig pedig, amíg távol leszünk egymástól, gyakran írok, hogy lássa és érezze: nem felejtettem el.
Ida lehajtott fejjel hallgatott.
Gondolatban most ő fogta és szorította meg Bandi kezét. Ám, közben azon töprengett, hogy Bandi betartja-e majd az ígéretét?
Ha nem is gyakran, de rendszeresen ír majd, ha igaz. Reménynek, szép.
Vagy, ha nem, - a várt levelek helyett tudomásul kell vennie, hogy szép volt, de csak ennyi volt, elmúlt.
Elfelejti őt, és nem is gondol rá többet? Ki tudja?
Ki tudja?
Bandi észrevette, hogy Ida szomorú arccal töpreng valamin. Rákérdezett.

- Ida, mire gondol most? Miért olyan szomorú? Holnap ugyan elmegyek, de gyakran írok, s amikor tehetem, majd meg is látogatom.
- Megmondom őszintén, félek, hogy nem ír, és meg se látogat. Nagyon félek, hogy a mostani búcsúzással vége lesz köztünk mindennek.
- Ne, ne! Kérem Ida, ne így búcsúzzunk el! Én újra megígérem, hogy gyakran írok, és amikor tehetem, meglátogatom. Maga pedig azt ígérje meg, hogy válaszol a leveleimre, és vár rám..
- Ígérem, csak legyen mire! De sajnos haza kell már mennem Bandi, mielőtt besötétedik, különben anyám értem jön és meglátja, hogy együtt vagyunk. Abból pedig baj lesz.
- Menjen haza nyugodtan Ida, elengedem. Legszívesebben hazakísérném, de most csak a kapuig kísérem ki.
Ida elköszönt a társaságtól és hazaindult. Bandi, vele ment a kapuig.
- Ne szomorkodjon Ida, bízzon bennem! Kérem!
- Megpróbálom Bandi, megpróbálom….
Bandi hirtelen körül nézett és váratlanul megcsókolta Ida arcát. Ida nagyon meglepődött, de szívét elöntötte a melegség, és jól eső érzéssel, szapora léptekkel indult hazafelé.
Mit hoz majd a jövő? Ki tudja?
Ki tudja?...

Eddig jutottunk akkor este Ida történetének megismerésében.
Közben késő este lett. Jöttek a szúnyogok szaporán, - és csíptek is, - de most nem azokra figyeltünk.
Szótlanul ültünk a diófa alatt.
Ida, időnként maga elé nézett, vagy felfelé, az ezernyi csillaggal ragyogó égre. Bizonyára a 60 év előtti élményeinek emlékeire gondolhatott.
Hallgatott.
Végül én törtem meg a csendet a következő szavakkal:
- Bandi tehát betartotta az ígéretét? Nem kellett sokat várni az elutazás utáni első levelére?
- Dehogy kellett! Csupán nekem tűnt végtelen hosszúnak az a néhány nap. Aztán egyre gyakrabban, és egyre szebb leveleket írt.
- Válaszoltál?
- Igen. Mentegetőzéssel kezdtem. Megírtam, hogy én nem tudok olyan szépen fogalmazni és helyesen írni, mint ő.
- Mit válaszolt erre?
- Azt, hogy nem baj, csak a gondolataim, meg az érzéseim legyenek szépek, tiszták és őszinték. Ez könnyű volt, nem kellett igyekeznem, hogy őszinte legyek hozzá. Nem tudtam volna más lenni. De, nem is volt soha semmi amit előtte titkolnom kellett volna.
Bezzeg, titkoltam anyám előtt az egész levelezésünket. Ez, nagyon nehéz volt.
- Tehát titokban te is rendszeresen írtál neki.
- Igen. Persze. Szerettem őt. Válaszoltam mindig minden levelére. Gyakran fordult a posta. Ő azt kérte, hogy hosszabb leveleket írjak, mert nagyon szereti olvasni a leveleimet. Ezért, igyekeztem mindenről beszámolni, ami a faluban vagy velem kapcsolatban történt. Ezekre a levelekre azt írta, hogy gondolatban ő is átélte a történteket, mintha ő is ott lett volna a faluban, velem, velünk.

VII. FEJEZET

A TITOK FELTÁRÁSA.

Ida váratlanul felállt, körülnézett és bement a házba.
Kisvártatva egy újabb, gondosan átkötözött kartondobozzal a kezében tért vissza.
Megállt velem szemben, lesöpörte az asztalról a ráhullott diófaleveleket és letette a dobozt.
Még le sem ült, amikor nagyon halkan - mintha attól félt volna, hogy valaki meghallja, amit csak nekem akart mondani, - így szólt:
- Eltettem és titokban őrzöm Bandi összes levelét, amit nekem küldött, az van az egyik dobozban. Ezek meg itt az ajándékai. A nyaklánc, és a mézeskalácsszív a búcsúból. Megőriztem ezeket is. Majd megmutatom egyszer Neked. Ezek meg itt a levelek. Igen. Egyszer majd mindet odaadom, hogy elolvasd. A levelekből sokkal jobban megismerheted Bandit, meg a titkomat, mint ahogy én el tudom mondani.
De kérlek, ne mutasd meg senkinek, és hozd majd vissza a leveleket,ha elolvastad őket. Aztán odaadom a többit is egyszer, csak nem most. Majd.
- Igazán köszönöm a bizalmad Ida. Ígérem, hogy egyet sem mutatok meg senkinek, és mindegyiket visszahozom, ha elolvastam. Most elviszem, hogy otthon nyugodtan olvashassam el őket. Lehet, hogy némelyiket többször is, mert nagyon érdekel a történeted.
Mindamellett, ha nem bánod, hamarosan meglátogatlak újra, hogy tőled is halljam a történet egy-egy részletét. Hidd el, legjobb nekem, a saját szavaidból hallani azt, amit egész életedben titokként őriztél magadban.
- Te pedig hidd el, nekem is jól esik beszélni róla. Jólesik, hogy félelem nélkül elmondhatom végre valakinek.

Enyhe szellő mozgatta az öreg diófa sátorként ránk boruló ágait. Az időközben magasra kapaszkodott holdvilágnak a fa mozgó levelei között áttörő sugarai figyelmeztettek bennünket, hogy ideje lenne már abbahagyni a beszélgetést.
Késő volt. Abba is hagytuk. Jó éjszakát, jó pihenést kívántunk egymásnak, és nyugovóra tértünk.
Én, legszívesebben azonnal elkezdtem volna olvasni azt a pár levelet, amit kaptam Idától, de tényleg nagyon késő volt. Így aztán lefeküdtem ugyan, de nem tudtam elaludni.
Töprengtem.
Arra gondoltam, hogy mennyire megfogott a történet. Most már biztos hogy le fogom írni Ida különleges és egyre romantikusabbnak tűnő, szerelmének történetét.
Másnap, útközben, már a vonaton átnéztem a leveleket. Örömmel állapítottam meg, hogy a tartalmukból nagyon szépen és könnyen összeáll az egész történet.
Később pedig nagyon figyelmesen újraolvastam megint a leveleket. Kiemeltem kettőt, és sokáig eltöprengtem felettük.
Gondolatban láttam már a könyvet is, Ida regényét!
Meg kell említenem, hogy nem sokkal később újra találkoztam Idával, és megkaptam tőle a többi levelet is, az összeset, nagy örömömre.
Azonnal elolvastam őket.
Itt, a könyvben, terjedelmük miatt, ezeket a leveleket nem szó szerint, idézem.
A helyet és a szereplőket is megváltoztatom, és a féltve őrzött titkot csak nekem elmondó Idára bízom, hogy mikor és, kinek árulja el, - ha elárulja valaha! - hogy ő volt az az egyszerű falusi kislány, akiről a könyv szól. A Vadvirág.
A kiválasztott levelek alapján pedig, mostmár időrendben folytatom a történetet.
A folytatást onnan kezdem, hogy Bandi elbúcsúzott Idától, és elment a faluból.
Elutazása után, Idának nem kellett sokat várnia az első levélre, utána pedig rendszeresen követte azt a többi.


VIII. FEJEZET

A LEVELEZÉS:

A levelek csak jöttek, … csak jöttek, - és ébren tartották bennük az érzéseiket.

1955 augusztus 25.

Kedves Ida!

Betartom ígéretemet, máris írok. Nem is lennék képes sokáig várni, hiszen minden nap, minden ébren töltött éjszakának, minden ébren töltött órájának minden percében az idei szép nyaralásomra, és Magára gondolok.
Azon kívül gyakran álmodom…..-
Kérem, írjon minél többször, és minél többet. Engem minden érdekel, ami Magával történik….-
Üdvözölném a szüleit is, de tudom, hogy titkolnia kell előttük a leveleimet.
Sok szeretettel üdvözlöm: Bandi


1955 szept. 08

Kedves Ida!

Örömmel olvastam a levelét, de miért csak olyan keveset ír?
Kérem, hogy írjon többet! Én, nagyon szeretem olvasni a leveleit…..-
Azt kérdezi, mi a véleményem a falujáról, és hogy éreztem ott magam?
Már ott is megmondtam Magának, hogy nagyon jól!
A barátom és én előtte azt hittük, hogy a faluban senki nem szól majd hozzánk. Azonban kellemesen csalódtunk, mert mindenki nagyon kedves és barátságos volt a két idegen fiúhoz….-
Én, nagyon megörültem amikor magát legelőször megláttam, - ezt a pillanatot soha nem fogom elfelejteni. De még jobban örültem, amikor találkoztunk. Egyenesen boldognak éreztem magamat ettől. Ez, azóta is tart, és remélem, hogy ez az érzés nem múlik el soha…! -
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a szülei, - főleg az édesanyja, - nem nagyon örül annak, hogy mi találkoztunk.
Mégis nagyon bizakodom, hogy ez később változni fog, és higgye el Ida, nem neheztelek a szüleire….Tudom, hogy féltik Magát, és meg tudom ezt érteni.

Szeretettel üdvözlöm: Bandi


1955 szept. 20.

Kedves Ida!

Azt írja, hogy Maga egy olyan egyszerű falusi kislány, aki nem tudja, ( szerintem nem meri! ) leírni az érzéseit.
Én meg azt írom, hogy egy falusi kislánynak pontosan ugyanott dobog a szíve, ahol egy városinak. Az is lehet, hogy egy falusi kislány szíve sokkal tisztább, vagy, hogy a falusi kislány ezerszer becsületesebb. Persze lehet ez fordítva is.
Nem tudom, hogy nem fordítva mondanám-e én is, ha egy városi kislányt szeretnék.
De hát nem úgy van. Én, Magát szeretem, a falusi kislányt…-
Azt írja, hogy nagyon nehéz a szülei előtt titokban tartani a levelezésünket. Én meg azt írom, sőt kérem is, hogy ne titkolózzon tovább.
Nyugodtan mondja meg, hogy levelezünk, és akár mutassa is meg nekik a leveleimet. Azokból legalább látják, hogy nem vagyok egy könnyű kalandokat kereső felelőtlen ember. Talán előbb-utóbb még azt is elhiszik, hogy komoly szándékaim vannak…-
Mert komoly szándékaim vannak…-
Kíváncsian olvastam, hogy készülnek a szüreti bálra, a szüreti mulatságra.
Én, csak próbálom elképzelni, hogy milyen lehet egy régi szokások szerint megtartott falusi mulatság. Még sosem láttam olyat.
Szívesen részt vennék a falu szüreti mulatságán én is. Már csak azért is, hogy Magával együtt lehessek….-
Nagyon várom a következő levelét, amiből meg tudom majd a szüreti mulatság idejét, meg azt is, hogy a szüleinek elmondta-e, hogy levelezünk….-

Szeretettel üdvözlöm: Bandi


1955 okt. 06.

Kedves Ida!

Milyen szép levelet írt megint! De azt írja, még mindig nem képes leírni az érzelmeit.
Milyen jó lenne ha személyesen elmondhatná! De azt még kevésbé merné megtenni….- Ugye?
Örömmel olvastam, hogy bátran elmondta a szüleinek, hogy levelezünk, és, hogy ők ezt most már megengedik Magának, s hogy most már az édesanyja sem ellenségem, különben megtiltotta volna, hogy írjon nekem….-
Ha Maga is úgy látja Ida, hogy nincs akadálya annak, hogy ott legyek a szüreti mulatságon, kiveszek 2-3 nap szabadságot, és ott töltöm a faluban, hogy ne maradjak ki semmiből…-
Tudja, hogy ma nemzeti ünnep van?
Ünnep ez a mai nap akkor is, ha gyásznap.
Mert jó rágondolni arra, hogy mindig voltak emberek, akik képesek voltak áldozatot hozni a mi szeretett hazánkért.
Ma, az egyetemi ünnepségen az előadó külön hangsúlyozta, hogy az Aradi Vértanúk mind meghozták ezt a legnagyobb áldozatot, és meghaltak a magyar hazáért. Azok is, akik idegen nemzetiségűek voltak, de hazájuknak tekintették ezt az országot, amelyben éltek. Nekünk hazafias kötelességünk, kellő tisztelettel és kegyelettel emlékezni rájuk.
Én így gondolom, és így is érzem. Így gondoljon rájuk drága Ida maga is….-
Mindent elkövetek, hogy ott legyek a szüreti mulatságon. Istenem, ha sikerül, - akkor hamarosan találkozunk!
Addig is tisztelettel üdvözlöm a szüleit, Magát meg egyre nagyobb szeretettel: Bandi


1955 okt.18.

Kedves Ida!

Megint nagyon szép levéllel örvendeztetett meg!
De egy kicsit gondolkodóba estem, az olvasása után. Azt írja, hogy egy lánynak nagyon nehéz, talán még szégyen is teljesen őszintének lenni. Ez, nem így van!
Mert, milyen lenne, ha Maga soha nem mondaná el a vőlegényének, hogy Maga is tiszta szívből szereti őt?
Én nagyon remélem, hogy nekem elmondja majd vőlegény koromban. Igen, elmondja, mert előbb-utóbb Maga lesz az én gyűrűs menyasszonyom.
Ezt, azóta még jobban remélem, hogy a szülei - csak a Maga kérésére, - megengedték, hogy levelezzünk.
Mondanom sem kell, - hogy ezek után még szívesebben megyek a szüreti mulatságra.
Akkor majd megköszönöm a szüleinek, az engedélyt, hogy nyíltan levelezhetünk.
Most nem írok többet, hiszen lehet, hogy hamarabb olvashatná a levelet, ha nem postán küldeném, hanem magammal vinném.
Mégis elküldöm postán.
Ha előbb megkapja, elolvassa egyedül, ha a levél később érkezik, mint én, - elolvassuk együtt….-:
Bandi

Folyt.köv.
Kinga19 és Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...