Fodor András - Asszony-monológ

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 463





[​IMG]


Ma Fodor Andrástól olvasgattam, sokoldalú nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt..

Elmélyülten foglalkozott zenével , és képzőművészettel (is)...
Ez a verse , megérintett ...

(...)


Fodor András

Asszony-monológ



Keveset vagy velem,
de akárhova mégy,
engem is hordoz arcod,
lábad, karod ritmusa, melled
lélegző ár-apálya.
Egymás teremtményei vagyunk:
nem választhat el tőled
se távolság, se törvény.

Olykor csak érinteni tudlak,
de ez a pórusok közt
átrebbent mozdulás,
akár a foganó mag titka...


Egyszer csak kihasad belőle
a bennünk nevelődött,
az általunk sarjadt világ,
a közössé bűvölt idő.
Én mindig ebben élek.
Nem adom hát a kalitkába zárt
perc örömét a prédául kínált,
gazdátalan szóródó milliókért.


Azért vagyok szabad, mert
egyetlen sorsomként hozzád kötődöm,
kiválasztottként elfogadtalak.

Tudom, ma nem szokásos
érzelmekről beszélni,
de nekem sohasem volt
lemondó vállalás rideg parancsa:
„Szeretlek, mert - szeretlek."
„Szeretlek, mert enyémnek kaptalak."
„Szeretlek, mert nem tudlak nem szeretni.


És nem volt szenvelgés szavamban,
mikor kérdeztetek:
hogy tudtam elviselni
a testemre suhintó
halálveszélyt?


Nekem
csak az lett volna iszonyú, ha rád,
ha rátok sújtott volna
valami védhetetlen...

Én nem röstellem bevallani végül,
hogy bár magadban hordozol,
sokszor gyötör, mar, kínoz a magány,
amikor okkal, oktalan
eltévedsz éji tengereiden
bolygó Odüsszeusz...


Mégis, boldog vagyok,
mert mindig megtalállak.


(...)










[​IMG]












  • álazóra
  • cipófej
  • angyalka5
  • magnumUK
Hozzászólnál? Jelentkezz be...