Hét fő erény I. (caritas) adakozás:

Published by 19angel52 in the blog 19angel52 blogja. Megtekintés: 131

donations.jpg

Harkány már kisfiú korában is jószívű teremtés volt. Mindig talált magának valakit, akit ajnározhatott. Az oviban Bendegúz lett a kenyeres pajtása. Bendegúz nagyon csóró cigány család hatodik gyerekeként sokat nélkülözött. Tiszta, de viseletes ruhákban járt, sokszor éhesen, kiközösítve, magányosan játszott. Harkány kiszúrta a helyzetét és szárnyai alá vette a kis verebet. Önfeledten együtt játszottak és Harkány mindig megosztotta vele az uzsonnáját. Mindezt az otthonról hozott nevelésnek köszönhette, mert galamblelkületű édesanyja mindig arra tanította, hogy segítse az elesetteket.
Ezt a Teréz-anya szindrómát, későbbi életében is tovább cipelte. Általános iskolában a kis szemüveges Weiss, a „zseb Woody Alan-nek” csúfolt szerencsétlenség volt az „áldozata”. Kamaszkorában a pufi kislány, Barbara élvezte a szeretetteljes védelmét.
Más tekintetben is adakozó természete miatt népszerű volt társai körében. Ha megunt egy játékát azonnal odaadta olyanoknak, akik soha nem juthattak volna, még hasonlóhoz sem.
Amikor beköszöntött nála a zsebpénzes korszak, azt is szívesen elosztogatta, nem volt a pénznek hatalma fölötte. Mégsem folyt ki kezei közül a sűrű fillér, ügyesen forgatta a megkeresettett, jó üzleti érzékkel áldotta meg a sors. Felnőtt korára mindent megteremtett, amit csak szeretett volna. Közben továbbra is tevékenykedett benne a jótékonykodás szelleme: jelentős összegeket adományozott karitatív szervezeteknek, a segélyakciókat soha nem hagyta ki, bárki, aki bajba került rá számíthatott.
Az első pofont akkor kapta, amikor olvasta, hogy az általa komoly pénzzel támogatott segélyt, gané emberek lenyúlták és így az nem jutott el a rászorultakig, pedig ezek az emberek komoly katasztrófát éltek át, mindenük odaveszett, csak a csupasz életük maradt nekik.
Ezután sorra jöttek olyan események, amik a hitét egyre jobban megtépázták.
A világ nagyot fordult, csalók, ingyenélők, utolsó gazemberek vették körül akármerre próbálkozott, pedig szeretett volna jónak megmaradni. Édesanyja emléke és bölcs tanításai még kitartottak, de nagyon sokat halványultak, fekete-fehérré váltak.
Egy nyári hosszú hétvégén úgy döntött, hogy kiengedi a fáradt gőzt és pihen egy kicsit. Máshól járhattak a gondolatai, mert nem kapcsolta be házának riasztóját, amikor elindult. Ennek meg is lett a következménye, amikor hazatért a teljesen kipucolt, félelemtől reszkető otthona várta. Leült az üres szoba közepére, és magába roskadt. Elszomorító, üres falak bámultak rá. Volt már padlón élete során, de még mindig talpra állt. Most valahogy nem érzett elég erőt magában. Reggel, zsibbadtan, a kemény padlón alvástól, sajgó tagokkal ébredt. Elment a biztosítóhoz, valamicske visszatérítést kapott a kárából, annyira minden esetre elég volt, hogy elkezdje belőle újra felépíteni az életét.
Lassan a vonat újra sínre került, a mozdony pöfékelve nekilódult, megfeszült, forogni kezdtek a kerekek, a vontatmány megmozdult. Egyik kora reggel kopogtattak, jól öltözött férfi állt az ajtóban.
- Jó napot kívánok! –mondta, majd folytatta: Weiss Emil nyomozó vagyok. Úgy néz ki, hogy elkaptuk a bandát, aki önt is kirabolta, részletes vallomást tettek. A rossz hír az, hogy mindent elkótyavetyéltek és nem tudom, ha a bíróság kártérítést ítél, valaha is megtérül majd a kára. Sajnálom. Kérem, jöjjön be holnap aláírni a jegyzőkönyvet és megismerkedhet az elkövetők vezérével.
Azzal megfordult és elindult, de aztán hirtelen megfordult:
- Engedjen meg egy személyes dolgot. A neve alapján, aztán most a személyes találkozáskor megbizonyosodtam, hogy maga az. Én vagyok a kicsi Weiss, akit istápólt az általánosban. Talán valamit most visszaadhattam, hogy elkaptam ezt a bandát…
Másnap Harkány ott ücsörgött a jelzett időpontban a rossz fiúk rémálmában. Egyszer csak a folyosó végén befordult egy csinos tünemény. Mint minden férfiemberé, az ő szeme is kocsányon lógott a látványtól. Ahogy elé ért, ránézett és elmosolyodott. Harkány a szemlegeltetés lebukása miatt félrekapta a tekintetét. A nő azonban odalépett és kedvesen megkérdezte:
- Leülhetek ide melléd?
- Persze – habogta zavartan.
A lány továbbra is mosolygott rá, majd megszólalt:
- Ugye nem ismersz meg? Barbara vagyok, nem éppen így maradhattam meg az emlékeidben, hiszen kamaszkoromban dugő voltam, de Te mindig mellettem álltál, kedves Harkány.
A férfi feloldódott, kötetlen beszélgetés indult el közöttük. Kiderült, hogy Barbarát, fényes nappal az utcán megtámadta egy banda, kicsavarták kezéből a táskáját és elrohantak. Szerencsére a köztéri kamerák segítségével azonosították, majd elkapták őket. Most szembesítésre jött.
Ekkor kinyílt a szemközti ajtó és a nyomozó feje jelent meg
- Látom, mindketten itt vannak, ugyanaz az elkövető, ki jön először?
Harkány udvariasan előre engedte Barbarát.
Amikor ő került sorra és belépett a szűk helyiségbe egy magába roskadt alakot vett észre egy széken, megbilincselt kézzel. Ahogy összenéztek, azonnal ismerősnek tűntek azok a riadt, de mégis dacos szemek. Bendegúz, az ovis pajtás volt az.
Ebben a pillanatban végleg elpattant benne valami, összetört az anyja halvány arcát megőrző tükörkép…
Hozzászólnál? Jelentkezz be...