Hét fő erény II. (continentia ) megtartóztatás:

Published by 19angel52 in the blog 19angel52 blogja. Megtekintés: 220

400start.jpg

Áron sportoló családba született és ez befolyásolta a sorsát. Anyja aerobikot űzte versenyszerűen, míg apja az erőemelés kiválósága volt. Szinte természetes, hogy gyermeküket is a sport oltárára szánták. Áron sok sportágat kipróbált végül az atlétikánál kötött ki, azon belül is talán a legnehezebbnél, a tízpróbánál. A család élete nem éppen hagyományos módon zajlott. Mindenki szigorú edzéstervek szerint élt, kiszámolt kalóriaértékek alapján étkeztek, /általában mindenki magában/, hétvégéket a saját versenyeiken töltötték. Tulajdonképpen nem is volt ez család, csak egymás mellett élő három biorobot. A szülői nevelés náluk kimerült a sport iránti mindenek felettiség, az eredményesség hajkurászása, és a házi éremgyűjtő szenvedélyből. Áron amikor belevetette magát a sport mélyvizébe, észre sem vette, hogy közben elmegy mellette az élet. Soha nem ment le suli után önfeledtem játszani barátaival a játszótérre, nem fért bele az idejébe megnézni egy jó filmet, vagy koslatni a lányok után. Helyette edzés, edzés, edzés, verseny és újra mindez előröl.
Agya centiméterek, századmásodpercek körül zakatolt. Amolyan „sport kocka” lett belőle, másról nem lehetett vele társalogni, csak a sportról, viszont betéve tudta az eredményeket visszamenőleg. Ez egy ideig érdekes, de egy idő után már a kutyát sem érdekelte. Mivel tíz sportágat kellett egy kézben tartani, mindig volt gyenge láncszem, amin még lehetett javítani- Ez egész embert kívánt, lemondással járt, főleg ha a legjobb akart lenni. Már pedig a családban csak annak volt becsülete, aki a „number one”. Iszonyatos energiákba került, de hazai szinten egy idő után nem talált legyőzőre. Kilépett a nemzetközi színtérre, itt bizony már akadtak hasonló szintű sportolók, így hát még magasabb fokozatba kapcsolt. Egy ideig még ki tudta szervezetét zsigerelni, de egy szint után megakadt. Nem tudta, hogyan tovább. A siker eredmények elmaradoztak, vergődött. Edzője látta ezt a sziszifuszi küzdelmet, ezért szerét ejtette egy beszélgetésnek:
- Kölök, látom elakadtál!
- Pista bá. A többiek ezt, hogy csinálják? Mindenki otthagyott állva, pedig már a tüdőmet is kiköpöm annyit gürizek.
Az edző hosszasan elgondolkodott majd azt mondta:
- Tudod, mindenki valamilyen testi adottsággal születik. Van akihez kegyes a sors és olyan a szervezete, hogy a végtelenségig srófolható. Viszont aki nem részesül ebben a kegyben, az, ha a fene-fenét eszik is, akkor sem jut át a felső határán. Úgy tűnik, hogy Te ezek közé tartozol. Ilyenkor két út áll előtted: vagy elfogadod, beleveszel a középszerűségbe és kiégett sportolóként hagyod abba pályafutásod, vagy olyan szerekhez nyúlsz, amik segítenek a teljesítmény fokozásban. Te döntesz, melyik utat választod, én mindkettőben segíthetek…
Áron napokig vívódott. Nem talált senkit, akitől tanácsot kérhetett volna. Egyik reggel tiszta fejjel ébredt, megálmodta a helyes utat.
- Pista bá, elhatározásra jutottam, abbahagyom.
- Örülök Kölök, ez az okosok döntése…
Áron első edzés nélküli napján vidáman ébredt. Könnyűnek, szabadnak érezte magát. A konyhában összefutott anyjával, aki csodálkozva kérdezte:
- Hát Te? Épp az előbb néztem a beosztásodat, most éppen távolugrás edzésem kellene lenned?
A fiú, tehertől mentesülve elmesélt mindent. Az anya figyelmesen végighallgatta, majd megszólalt:
- Tudod, kikérhetted volna a véleményem. A sport egy életforma, életre szóló kötelezettség, nem lehet csak úgy kiszállni belőle. Majd meglátod, hogy hiányozni fog, nem beszélve arról, hogy a mozgáshiány miatt majd jönnek fel a kilók, dagadt leszel. Na mindegy, majd még beszélünk, rohannom kell edzésre. – azzal elviharzott.
Áron magára maradt a gondolataival. Nem tudott mit kezdjen a rászakadt szabadidejével. Végül egy nagy egészségügyi séta mellett döntött.
Magába szívta a tavasz minfen illatát, végre észrevette az utcán botorkáló öregembert, a babakocsit tologató kismamát, az iskolába siető fruskákat. A tavaszi zsongás hangjaiból telefonjának csörgése zökkentette ki- Az apja volt az:
- Az anyád az imént hívott és mondta, hogy milyen hülyeséget csináltál! Most fogod magad, visszamész az edződhöz és visszakönyörgöd magad! Mit gondolsz, hogy melyik sportoló nem használ szereket az eredményesség érdekében. Anyád és én is szedünk teljesítményfokozókat, másként gondolod, hogy értünk volna el valaha is valamit?
Áron eddig hallgatta apja szavait, majd válasz nélkül kikapcsolta a telefonját. A közeli újságstandon vett egy hirdetőújságot, majd beült egy cukrászdába, rendelt néhány régen vágyott sütit és elkezdte böngészni az újság albérleti hirdetéseit…
Hozzászólnál? Jelentkezz be...