halihó

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 513

Pánik
Éjfél már rég elmúlt, messze a virradat.
Dolgom elvégezvén rovom az utamat.
Cselekmény dús nap szállt el újra felettem,
Egy alatt ma megint kettőt öregedtem.

Utcalámpák fényét elnyeli a sötét,
Bár inkább úgy vélem, hogy most egyik sem ég.
Nem világít a hold, nincsenek csillagok,
A sűrű sötétben egyedül ballagok.

Egyetlen vágyam, hogy végre hazaérjek.
Ahogy mások, én is nyugovóra térjek.
Talpam alatt kopog- gondolom- a járda.
Házsorok szemsora egytől egyig zárva.

Saját kop-koppom tart némileg éberen,
Meg a bennem rejlő feszültség, félelem.
Kiszolgáltatottság a feketeségben,
Lelkem remegését kopírozza térdem.

A csend vészjóslását megtöri valami.
Lépteim visszhangját vélem meghallani.
Megállok, de jaj- a visszhang tovább kopog.
Majd elnyomja szívem; oly hangosan dobog.

Nyelvemen egy sós íz,- orrom verítéke.
Lehet hogy szatírnak leszek terítéke?
Utam irányába újra lendül lábam,
Meglódulok én is élő holttá váltan.

Visszavonhatatlan csökken a táv, érzem.
Indokolttá válik egyre jobban félnem.
Körvonalazódik egy sötét sziluett.
Agyam átpörgeti sívár életemet.

Stílszerűen sötét minden gondolatom,
Miközben utamat töretlen folytatom.
Máris ott tornyosul,- bár ez túlzás talán,-
A szembehaladás szabályos oldalán.

Én is tartom a kreszt, súrolom a falat,
A smirgli-hatástól kabátom kiszakad.
Ilyen apróságot most észre sem veszek.
Araszolva múlnak a centiméterek.

Egy vonalba érünk, aztán túlhaladok.
Kezdem úgy érezni, biztonságban vagyok.
Beszorult levegő szorítja a mellem.
Órányi perc után most kiengedhetem.

Megkönnyebbülhetek, mindjárt otthon leszek.
Fejembe most az üt szatirikus szeget,
Hogy kit zavart lényem ellenségének vélt,
Lehet hogy az előbb nálam is jobban félt.

Elszégyellem magam mindkettőnk nevében,
Hogy sötétnek láttuk egymást a sötétben.
Megfogalmazódik koromsötét tervem:
Aláírást gyűjtök a sötétség ellen.
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
Hozzászólnál? Jelentkezz be...