halihó

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 507

Ésszel él az ember
Mehetnék kajálni, elkészült az ebéd.
Párom belefőzte összes szívét, lelkét.
Megyek és meglátom a szomorú valót:
A majomtömés ma csak feltételes mód.

Gőzölög az illat, teleillan orrom.
Ülnék az asztalhoz, de sajnos csalódom.
Szokatlanul üres a tányérom helye.
Páromnak somolyog a feje eleje.

Átlátom a dolog csalafinta voltát,
Miértjét, hogy kajám elém ma nem tolták.
Nullára apadt a teljes tányérkészlet.
Fejemhez csapkodta nejem az egészet.

Sorozat-tettére akad magyarázat:
Hiányzik belőlem a kellő alázat.
Sajnos sűrűn muszáj új készletet vennem.
Most is kellett volna, de elfelejtettem.

Ezért is járna egy tányér kobakomhoz.
Ily szerencsétlent a föld nem sokat hordoz.
Ne haragudj kedves, kérek néhány percet.
Mindjárt újratöltjük a konyhakredencet.

Irány a Vasedény. Törzsvásárló vagyok.
Polcszámra a tányér, kisebbek és nagyok.
Mint eddig annyiszor, ugyanaz az ábra:
Lelkesen rakom a gurulókosárba.

Mint egy banyatankot, vonszolom fizetni.
Remélem, sikerül kellő számút venni.
Felülről néhány púp most is nyomja fejem,
Bele a nyakamba, merthogy az tart ellen.

Épp egy vassal rakott polcnál masírozok.
Palacsintasütők, fazekak, lábasok.
Palacsintasütők? Álljunk meg egy szóra!
Piszkál egy gondolat, hogy váltsam valóra.

Vissza a polcra mind az összes törékeny.
Ha úgysem úszom meg, az a véleményem,
Egy serpenyő mégsem egyszer használatos.
Zseniális ötlet! Hát nem csodálatos?

Remélem drágámnak megfelel a célra.
Inkább ezzel csapja fejemet aléltra.
Amíg a kútfőmet ezzel bántalmazza,
Legalább nem sérül a családi kassza.
lelkes.miklos kedveli ezt.
  • lelkes.miklos
  • egyúrazűrből
Hozzászólnál? Jelentkezz be...