halihó

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 841

Brillírozok
Irritáló érzés, lelombozó tudat,
Ahogy átfütyüli fejemet a huzat.
Hintázik a csillár, remeg a tapéta.
Nyargalász az áldás hurrikánrakéta.

Ablakom üvege hálósra repedve,
A keret a falba belevetemedve.
Egy idős a házzal, - leamortizálva.
Új kell a helyébe. Sajnos ez az ábra.

Jól nevelt szabóként mérem szélét, hosszát.
Megrendelhetném, de drágább hogyha hozzák.
Zsebembe hajítva lapos bugyelláris.
Az akció indul: megyek venni máris.

Üvegszem csodáknak végtelen glédája.
Kösse fel a gatyót, ki az árát állja.
Sajnos a keretem ablak-venni véges.
Dologvégezetlen kihátrálok. Rémes!

Szél tépte füleim konyítja a bánat.
Túlméretesedtek az uniós árak.
Sajnos nem uniós méretű a pénzem.
Azért is megoldom problémámat!- Érzem.

Fő az önuralom!- Ne legyek ideges!
Utam partján cégér: a tulaj üveges.
Határozott reflex-lépés derékszögbe.
Csilingel az ajtó vevőnek jöttömre.

Zsebemben a cetli, rajta pontos méret.
Előhuzigálom. - Egy ekkorát kérek.
Lazán kifizetem és hátamra veszem.
Köszönve a vásárt ajtót nyitnak nekem.

Egyensúlyozástól némileg fáradtan
Szusszantok egy párat otthon az udvarban.
Aztán erőt veszek- és levegőt- nagyot.
Kitépem a falból a régi ablakot.

Tokostól kiszakad, alig ellenkezik.
Káromra mostantól nem vetemedhetik.
Magatehetetlen súlya dönti földre,
Kicsörömpöl ami van üveg, belőle.

Az új üvegtábla épp illik a falba.
Előkerül némi kétes múltú paszta.
Bölcsen, szakszerűen jó vastagon kenem,
Hogy futó-pillantva keret jelleg legyen.

Ülök az ablaknál széltelen szobámban.
Esőfüggöny veri művemet hosszában.
Kültéri függönyként az aggyümölcs művön.
Pezsgővel ünneplek: túl vagyok az ügyön.
Gagamail és Tilinger Istvánné kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...