Heather Bay

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 632





[​IMG]



Heather Bay:



Csak nézlek...
A távolból megidézlek...
láthatatlan festékkel a falra festem arcod,
s ha csak odapillantok...újra velem vagy.

Várlak...
Telnek a napok, s én lassan sorvadok.
Szívem aggódik, vajon gondolsz-e rám?

Néha... talán.

Ha eszedbe jutok, ne úgy álljak előtted,
mint ahogy álltam legelőször...ott melletted.
Remegve és félve... de remélve...

Legyek én, ki feltüzel téged,
éberen tart éjszakákon, kit ölelnél lázas hajnalokon,
kinek vágyod éhes csókját,
s kitől kéred hangos sóhaját...

Legyek én, kire, ha gondolsz,
szíved hevesebben ver, kiért mennél messze is,
csakhogy végre átöleld...

Felidézlek...
Milyen volt ujjaid tenyerembe véve,
Két kezed derekamra téve,
átölelni, hozzád bújni, s mindent örökre neked adni.

Megidézlek...
minden éjjel, újra s újra...
Hiába mostoha rideg a reggel,

ha öleltél álmomban egész éjjel.





[​IMG]









Nagyelina kedveli ezt.
  • cipófej
  • nkildiko
Hozzászólnál? Jelentkezz be...