Jómunkásember...

Published by Böszike in the blog Böszike blogja. Megtekintés: 420

Volt egy kis kőműves munka a háznál, de tudjátok csak olyan egy emberes, amit két nap alatt el tud végezni. Ajánlottak egy szakembert, aki ugyan rokkantnyugdíjas, de szívesen elvállal apróbb munkálatokat. Üzentünk is neki és másnap jött is, felmérni a terepet. Vékony, kis csenevész emberke volt, (leginkább ET figurájára emlékeztetett, gyér kecskeszakállal, bár Mekk Elek is azonnal eszembe jutott róla..).
Még az is eszembe jutott, vajon elbírja-e a vödröt!? Azt megemlítette, hogy szereti a cementport fröccsel leöblíteni és mivel az asszony is elhagyta, ebédet is kérne, de még így is meg voltunk elégedve az árral, amit mondott. A megbeszélés szerint jött is és akkurátusan nekilátott a munkának! Vézna alkatával, remegő lábakkal vitte a cementes zsákot három méterrel arrébb, erre ösztönösen tettem felé egy lépést, hogy segítsek szegénynek, de ő önérzetesen kijelentette, hogy bírja! A fröccsöt is odakészítettük por ellen, de délelőtt még csak óránként állt meg ezt-azt szívni..
Mondtam a sógornak, hogy szerintem nem lesz elég a bor, mert azt gyakran kortyolgatta, de mégis olyan furán remegős volt a keze. Délben, az ebédnél már kétségeim támadtak afelől, vajon beletalál-e a szájába, vagy kilötyögteti a levest, de addig egyensúlyozta, amíg sikerült megennie. (Végig szurkoltunk neki!!) Mondtam is a nővéremnek, jobb lesz megemelni a maligánt és akkor biztosabb kezű lesz a barátunk! Ebéd után kicsit hosszabbra nyúlt a szieszta amit beiktatott magának, kapva az alkalmon, hogy a sógor odaállt mellé beszélgetni kicsit.. Mivel jó hallgatóságnak bizonyult, hát kb. az őskorig visszanyúlóan elmesélte élete viszontagságait. Egy óra múlva valami indokkal elhívtuk a Francit (hadd dolgozzon az emberke, ne tartsa fel) és akkor egy darabig hallottuk is, mintha simogatná a falat, de kis idő múltán súlyos csend telepedett a kamrára..
Tanakodni kezdtünk, és jobbnak láttuk megnézni, ugyan mi lehet vele?? Csak egy kicsit pihent a vödrön ülve, cigizve, kicsit fátyolos tekintettel. Késő délutánra fejezte be az aznapi teendőket és egyéb esetben "megfontoltnak" mondanám lépteit, munkáját, mert minden egyes négyzetcentimétert különös módon leellenőrizve dolgozott el (bár az is megfordult fejemben, hogy elfelejtette hol tart..), néha-néha önigazolásképp bólintással, elégedett motyogással simogatva azt.
Mintha a nyelvével is adódott volna valami probléma, úgy tudott vele beszélni, mintha megdagadt volna és útban is lenne neki...
A második napra már pontosan belőttük a fröccsadagot és észre is vettük a változást rajta, még a szeme is tudott rendesen pislogni szemöldökfelhúzás nélkül és nem félpupilláig!! A harmadik napra készült el a kamra. Szép lett!! .. :)
  • Vverica
  • imrucika
  • igazmondó
  • Böszike
  • Böszike
  • Böszike
  • majuli
Hozzászólnál? Jelentkezz be...