Józsi tata meséi

Published by 19angel52 in the blog 19angel52 blogja. Megtekintés: 734

[​IMG]

Józsi tata már nagyon várta a hétvégét. A szürke, egyhangú hétköznapok után végre megint együtt lehet az egy szem unokájával, Somával. Amióta a lányát elhagyta az a „szívtelen gazember”, lelki vigaszt keresve, sűrűn töltötte a csonka család a hétvégeket náluk itt lent vidéken, a nyugalom völgyében. Hogy miért alakultak így a dolgok, nem az ő tiszte volt megítélni, ehhez a nők jobban értenek. Amíg az asszonynépség egymás vállán kisírta bánatát, addig ő megpróbált jó nagyapa és belevaló apapótló is lenni egy személyben. Nagyon jól megértették egymást Somával, mindketten láthatóan élvezték a közös együttléteket. Eljártak horgászni, voltak bábszínházban, játszótéren, focimeccsen. Ma is jó mozgalmas napjuk volt, estére jól kifárasztották egymást. Miután mindenki leáztatta magáról a rárakódott odanemvalót, Soma elbúcsúzott és az anyjával elvonult aludni. Józsi tata leült a tv elé és azonnal lecsukódott a szeme. Ekkor valaki megérintette a vállát.
−Nem alszom, csak a szememet pihentetem. - riadt fel. A lánya állt előtte, mesekönyvvel a hóna alatt.
−Apuka, Te vagy a kedvezményezett, Soma szeretné, ha az esti mesét ma te olvasnád fel neki. - és megmutatta, hogy melyik fejezetnél tartanak.
Soma üdvrivalgással fogadta a nagypapit. Amíg befészkelődött az ágyába, Józsi tata feltette az olvasószemüvegét és beleolvasott a kiszemelt mesébe: valami Walt Disney mesefilm könyvváltozata volt, harsány színekkel, rövid tőmondatokkal.
−Szegény gyerekek. – dünnyögte az orra alá. Becsukta a könyvet, levette a szemüvegét, hátradőlt, behunyta a szemét és mesélni kezdett:
Brenya Bálint története:
Brenya Bálint a béka, kedvenc franciaágyán heverészett. Mellső lábai a feje alatt a gólyamintás párnáján, hátsó lábai egymást keresztezve az összehajtott békaemberes takaróján nyugodott . Azon gondolkodott, mivel kellene elütni ezt a szép nyár eleji napot. Első gondolata az volt, hogy elmegy a haverokkal az öreg gólya nénit bosszantani. Ez nagyon kellemes és teljesen veszélytelen szórakozás volt, mert Sári gólya már nagyon sok nyarat megélt, a mozdulatai lelassultak és már rosszul is látott. Mivel hiúságból nem hordta a szemüvegét, könnyű volt kitérni a tétova csőrcsattogtatás elöl. A vásott békakölykök nagyon jól értettek a gólyabosszantáshoz, szegény Sárát egyre betegebbé tette a sikertelenség. Bálint úgy hallotta, hogy Sára pszichológushoz járt, aki végül beutalta egy természetvédelmi menhelyre, ahol a kamrájában tárolt békakonzervekért cserébe, élete végéig gondoskodnak róla. Így hát ez a program ugrott. Tovább elmélkedett, mit kellene csinálni. Talán lemehetne a tópartra és beszállhatna a „ki tud több szúnyogot elkapni egy óra alatt” versenybe. Ezzel az volt a baj, hogy azt a piszok Kvarty Sanyit képtelenség volt legyőzni. Gyors volt, mint a villám és akkora feneketlen bendője volt, hogy elnyelt akár egy szekérnyi szúnyogpecsenyét is. Mindenki esélytelen volt vele szemben, ezért a verseny teljes érdektelenségbe fulladt.
Ekkor eszébe jutott a régi kedvence, amit már olyan régen nem csinált. Felpattant az ágyról és bemelegítő mozdulatokba kezdett. Megpezsdült a vére, mert ez egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás. Kiugrált a házából és a város felé vette az útját. Az országút fényes aszfaltcsíkjához érkezett. Nagy levegőt vett, koncentrált és a megfelelő pillanatban, hatalmas ugrásokkal a túlsó oldalon termett. Most egész jól sikerült, mert csak egy autó kényszerült vészfékezésre és csak három autó csúszott egymásba. Lazábbra vette a tempót és az első játszótér felé ugrált. Jól számított, a kellemes idő hatására kiözönlöttek az óvodáskorúak. Sajnos egy kicsit elbambult, nem vette észre, hogy két fiú kiszúrta magának. Hatalmas üldözés lett az eredménye. Az utolsó pillanatban egy ügyes oldalra vetődéssel sikerült megmenekülnie. Amikor túljutott a sokkon, kipihegte a fáradalmakat és ivott a szökőkútból. Ezután már sokkal körültekintőbben körbenézett. A homokozó szélén látta meg őt. Szőke, göndör hajú, angyalarcú kislány volt. Belemerülten homok sütiket készített. Óvatosan közelítette meg. Mikor odaért próbált a legelőnyösebb oldaláról mutatkozni és mosolygott mellé. A kislány egy ideig tudomást sem vett róla. Ekkor felmerészkedett az egyik homokkuglóf tetejére és próbálta felhívni magára a figyelmet: két lábra állt és az unokaöccsétől tanult csípőmozdulatokkal lassú táncba kezdett. Már vagy tíz perce tartott a produkciója, amikor a kislány végre észrevette. Ez volt a fordulópont, ekkor derült ki, hogyan folytatódik a történet. Ugyanis ilyenkor dőlt el, hogy a két változat közül melyik következik be:
1. Az alany hatalmas visításba tör ki, a szüléjéhez rohan. Ebben az esetben nagyon gyorsan el kell tűnni a helyszínről.
2. Az alany nem fél a békától és ebben az esetben bekövetkezhet az, amiért érdemes egy békának megszületnie.
Szerencsére az emberismerete most sem csalta meg, a kiszemelt a második kategóriába tartozott. Odatotyogott hozzá és óvatosan a kezébe vette, majd felemelte. Forgatta a fejét és a béka szemébe nézett. És ekkor megtörtént! Csücsörített a kicsiny szájával és megcsókolta őt.
Majd letette a földre és elé guggolt. Várt. A kis királylány egy ideig még reménykedett, aztán hirtelen felpattant és mérgesen elfutott:
−Rossz béka! – kiabált magából kikelve.
Pedig ha akkor visszafordul egy pillanatra, látta volna, ahogy a békából egy délceg kis királyfi válik, majd újra béka lesz.
Csend telepedett a szobára, Józsi tata odament Soma ágyához. A kisfiú szeme már csukva volt, egy leheletnyi jóéjt puszit nyomott a homlokára. Halkan osont ki az ajtón, amikor Soma szavai utolérték:
−Nagypapi a kislányok között tényleg vannak királykisasszonyok?
−Igen kicsim, csak sokan nem tudnak róla.
  • aegon
  • zsolesztino
  • Színek53
  • Böbe74_2010
  • aniko60
  • pzsr
  • buranyie
  • Macserina
Hozzászólnál? Jelentkezz be...