Költészettan - zene - lélektana

Published by platon in the blog Időskorúak öregek. Megtekintés: 848

Paul Verlaine: Költészettan



Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegõben
ragadd meg a lágy levegõben,
amint cikázik szerteszét.

Ha szókat írsz, csak légy hanyag,
és megvetõn dobd a zenének,
mert édes a tétova ének,
s a kétes olvadó anyag.

Fátylak mögött tüzes szemek
és déli, reszketõ verõfény,
s a langyos õszi ég merõ fény,
kék csillagok tündöklenek.

Mert csak te kellesz, Árnyalat,
és semmi Szín, koldusi ékül,
ó, fuvola s kürt összebékül,
e sima álomszárny alatt.

A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne, ha versedbe hagynád,
az ötletet, e durva hagymát,
melytõl könnyez a szent Azúr.

Szónoklat? Törd ki a nyakát
és jó, ha izmod megfeszíted,
pórázra szoktatván a Rímet.
Mi volna, ha nem volna gát?

Ó jaj, a Rím silány kolomp,
süket gyerek, oktondi néger,
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szegény bolond.

Zenét minékünk, muzsikát!
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.

Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen…
A többi csak irodalom.

KOSZTOLÁNYI DEZSÕ fordítása
Hozzászólnál? Jelentkezz be...