Könyvkatedrális: Apollón, mint vámpír, démon és rém?

Published by Muciparipa in the blog Muciparipa blogja. Megtekintés: 1352

Ma írtam a blogomban néhány gondolatot, mert felbosszantott, hogy most olvasom talán a harmadik olyan fantázia-regényt, amelyben a főgonosz megtestesülése egyik kedvenc görög istenem, aki a műzsák társa, a művészetek patrónusa. Mit fognak azok az olvasók tudni a klasszikus műveltségről, ha a zene és a művészet, a klasszikus ideál ilyen színben jelenik meg előttük? Mint rém, vagy vérszívó démon?

Én zarándoklatokat szerveztem anno Rómába, megnézni a kedvenc szobromat újra és újra, a veii Apollót, úgy tértem mindig vissza HOZZÁ, mintha húzott-vonzott volna magához. Nekem soha nem tűnt gonosznak, vagy félelmetesnek. És Vas István költőnknek sem, mert hasonlóan érzett:

"Mint ahogy nevet a Veii Apollo is, aki szembenéz – de kivel? ezt nem tudtam, hogy velem, aki nézi – ez nem látszott a másolatokból, ezt nem írta meg semelyik professzor – és nevet a villogó, sötét szemével és a repedezett színeivel, és farkasnézéssel nevet a világba, de ez nem a rejtelmek halálhívása, de ez nem a rosszpárájú valami, amit megromlott maradékokból össze tudtak kotyvasztani ifjúkoromban a halálmítoszok szélhámosai és balekjai, akik tehetetlenül megunták a hálátlan és lassú munkát, s főképp a nedvét veszített, saját elfáradt eszüket, az értelemtől megcsömörlők, az egyre gyanúsabb malomban őrlők, a halál gőzeibe omló, szegény becsapott nemzedék. De azt a borzongató mesét itt se – sehol se találom: villog a Veii Apollo, a sötét arcával is fénythozó, az életre merész, lehasadt lábú is előre lép – nevetve túllép a halálon, ahogyan velem szembenéz. Ha vele szembenézek. Igen, csak látni, látni! Még mindig nézni! Még egyre kíváncsi vagyok rád, régi és új és újabb élet, egész világ! Csak az tud, aki lát. És ne hagyj el, kíváncsiság! És még tovább!

Még egyre nézzek, még egyre lássak! És bízni benned! És nem hinni semmilyen áltatásnak, csak a szememnek! Mert úgy kellett most ez az etruszk szarkofág és az, amit jelent! A remény, hogy azt, ami ellenünk valahonnan megindul és győzni rendeltetett, mégiscsak kivárjuk állva. S hogy nem vesztem el, amiben hittem. És az nevet, aki utoljára nevet. S hogy védjük az életet, amíg lehet s talán egy kicsit azon is túl. S ha másunk nem s másutt nem, ha már nem leszünk, hát valahol odalent még a kiszáradt koponyánk is nevet. És fütyülünk, fütyülünk a halálra."

Akit érdekel zsörtölődésem, bővebben itt találhatja meg:
http://cathedralofbooks.blogspot.com/2013/11/apollon-mint-vampir-demon-es-rem.html

[​IMG]
Yeye001 kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...