Karácsonyi előtti gondolatok

Published by Georgina Bojana in the blog Georgina Bojana blogja. Megtekintés: 972

A Fiú születésére…

Karácsony táján, mindig eszembe jut, hogy az Atya megtehette volna, hogy a Fiú bársonyban, akár gazdagságban szülessen. Nem ez történt meg.
A Fiú szerény körülmények között jött e világra, s az Atya, a továbbiakban sem kényeztette el Őt, de az Ő sorsát sem.
*
A Fiú születésének ünnepe a Karácsony, erre készüljünk, készülünk… Lélekben és ajándékokkal.
A karácsonyi és egyéb alkalmakkor kapott ajándékokkal kapcsolatosan tanuljunk meg szívünkből örömmel, adni és köszönni, örömködni a legapróbb meglepetésnek is, amit megkapunk.
*
Többek véleménye az, hogy csak egészségünk legyen, s akkor mindenünk megvan. Régi, szinte poros kívánság ez, de mindenkorra igaz. Éveink alatt, sorsunkban, de sokszor megéljük, a mélységet, de a magasságot is. Életünk madara, a mélység után, a magasságot célozza meg. S, olyankor érkezik az öröm és még talán, a beteljesedett kívánságunk is.
*
Többen vagyunk úgy, hogy nem becsüljük meg eléggé az időt.
Egészségünk után ez az, amit egymásnak adhatunk. Ez az, amit manapság sajnálunk egymással eltölteni, egymásra „pazarolni”. Át kellene értékelni az idő jelentőségét. Mivel az, ami igazán múlandó. Évek futnak el fejünk felett, hogy a múltat idézzük, van aki a jövőjéért hajt, csak éppen nem a jelenben él.
Miért írom ezt?
Okkal teszem. Beszipkáz minket a tévé és az okos telefonok többsége. Generációk nőnek fel egymás mellett, úgy, hogy nem ismerik meg, egymás gondolatait. Nem beszélnek egymással, telefonon vagy a közösségi médiákban osztják meg a véleményüket. Változtassunk ezen, mert értékes éveket veszíthetünk. Nem lesz erős kötődés a gyerekeinkkel, mert elidegenedve nőnek fel mellettünk és nem velünk osztják meg, sem a kérdéseiket, de a válaszokat sem tőlünk várják.
Ha nem vigyázunk, akkor hajlott korunkra arra kell rádöbbennünk, hogy gyermekeink idegenné válnak. S, ilyenkor jut eszünkbe az, hogy anno’ mennyit dolgoztunk ezért, vagy azért, hogy ők előbbre jussanak. Még ezt is, meg azt is megvettük, amit ők természetesnek vettek. S, amikor az évek elfutottak felettünk, gyermekeink idegenként tekintenek ránk. Miért ezt érdemeltük, tesszük fel szinte önmagunknak is a kérdést. Hiszen olyan sokat dolgoztunk, minden pénzünket, erőnket rájuk költöttük. Csak éppen az időnket, a gondolatainkat nem osztottuk meg. Sem az örömeinket, de a vívódásainkat sem.
Az ünnepeket letudtuk drága ajándékokkal, de közös programjaink nem voltak, elmaradtak.
Gyermekeink felnőtté válva, ha karácsonykor sem nyitják ránk az ajtót, ne csodálkozzunk. Ajándékaikat csomagban megküldik és telefonon felhívnak, majd közlik, hogy itt vagy amott töltik a családjukkal az ünnepet. Ők bezzeg gyerekeikkel, a mi unokáinkkal osztják meg az élményt, amiből építkeznek, amiből későbbiekben emlék lesz. Ők tanultak a saját gyermekkorukból, mi a fontosabb…
Mi hajtottunk, vásároltunk, de nem volt időnk a felcseperedőkre, a gyerekeinkre. Fáradtak voltunk, nem mentünk kirándulni. A tévé előtt punnyadtunk és örültünk, hogy egyenesbe tehettük fáradt tagjainkat. Pedig ennek nem így kellett volna megtörténnie. Túl sokat vállaltunk, s mégis keveset teljesítettünk.
*
A Fiú születését, a karácsonyt ünnepeljük együtt szerényen, csendesen, békében és mérhetetlen szeretetben. Higgyük el, nem a pénz, nem az ajándék értéke számít. Az viszont örökre megmarad, amikor a vacsorát elköltve, egymás kezét megfogva köszönjük Sorsunknak, hogy ebben az évben is együtt voltunk, maradtunk.
*
Soha ne feledjük, hogy az idő az, mely oly gyorsan röppen, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk marasztalni, csak az emlékeinket. Ha közös élményeket nem gyűjtöttünk, hogyan legyenek közös emlékeink. Amíg megtehetjük, ennek tudatában tanuljunk meg szépen, emlékezetesen, szeretetben, együtt ünnepelni. Amíg szeretteink, barátaink, nemcsak mellettünk, de velünk vannak.

upload_2018-12-17_23-29-22.jpeg
  • Georgina Bojana
  • Ács Gabi
Hozzászólnál? Jelentkezz be...