kellemes szép vasárnapot

Published by egyúrazűrből in the blog egyúrazűrből blogja. Megtekintés: 631

Bukta



Én vagyok a hőse ennek a mesének.

Rólam fog hát szólni az alanti ének.

Rég volt, de él bennem,- vigye el a csuda.

Mivel én voltam a negatív figura.



Épp úgy mint most, nyár volt. Szépen felöltöztem.

Sötét öltöny rajtam, nyakkendőt kötöttem.

Hivatalos voltam már nem tudom hova.

Nincs jelentősége, mert nem értem oda.



Indulásom előtt gyorsan kitalálom,

Miképpen essek túl a rám váró távon.

Gyalog lusta vagyok. Taxizzon a bánat.

Előgurítottam a monten-bringámat.



Rémlik: fütyörésztem. Szellő játszott velem.

Utam enyhe lejtő, alig is tekertem.

Erőlködés nélkül fele távhoz értem.

Nyakkendőm, füleim lobogtak a szélben.



Aztán váltott az út elkenődésemre.

Emelkedni kezdett. Tekertem lihegve.

Nem fütyörésztem már, nyomtam ráhajolva.

Néha szép az élet, néha meg otromba.



Ekkor következett az elkerülhető:

Lobogó nyakkendőm elkapta a küllő.

Orrom gőzerővel a kormányba vágott,

Levizitelhettem az út menti árkot.



Fájdalmas bódulat után észre tértem.

Nyakkendőm csücskével letöröltem vérem.

Elővonszolódtam bringámmal karöltve.

Én is, utóbbi is le és összetörve.



Vissza vettem utam, bicaj volt a mankóm.

Lényegében ennyi volt most a mondandóm.

Tanulság leszűrve. Nem vagyok én lökött.

Kétkerekűzéshez nyakkendőt nem kötök.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...