Kutya gyász

Published by dezsoili in the blog dezsoili blogja. Megtekintés: 1539

Nagy gonddal, aggodalommal, kerítést építettünk, mert kellett. A szomszéd felől a kutyám, naponta a régit, mindég kikezdte, ledöngölte és átment, megállt egy helyen, a szomszédos telken. Haza nem akart jönni, hiába is kértem.
Osztott szorzott kis családom, s a végén arra döntött, hogy a régit, az ősi mezsgyét, mit a kutyám könnyű szerrel, minden napon ledöntött, lesz, mi lesz, és bármi áron kicseréli. Pénz rá semmi, de már ennyivel- vagy annyival, több-kevesebb hitellel, se előbbre, se hátrébb. Aminek meg kell lenni, hát meg kell lenni. Gondolatot, döntést, cselekvés követett, és vasárnap a munkásbrigád, az első kapavágást megejtette, a régi korhadt oszlopokat, ami már háborúkat szolgált, kiszedte. Elkezdődött egy új kerítés, egy új világ megépítése. Mennyi kínt láthatott a régi… Kertben verejtékező kapást, a termést hányszor vert a jég ki. Látta gazdáját, megöregedni, de hányat és hányszor, gyermekeit felnevelni, s látta, amint azok öregszenek mind ki.
Látta a gondos kezet, mi drótjait fonogatta, s látott ezernyi esőcseppet, amint szivárványát ontogatta. Fogta fel karabély ólom golyóját, s mikor záporozott a sok vas, akkor is ő ott állt, és felfogta azokat. Nem kiabált, vért nem buggyant teste, állt és várt, és küzdött, akár egy isten. Eltelt egy évszázad, s a fa megadta magát, nem kellett hozzá taposó gránát. Jött egy szende kutyus, ki párt talált magának, szerelmes dalt óbégatott a szomszéd, kedves szép kutyalánynak. S mikor a mesterek bevégezték az új műt, jött ki a szomszéd, feledni a régi bút, megszemlélni az új művet, mit a kertjeink közé a mester egyetlen nap alatt felemelt. Kutyám árván figyelt, nesztelen fekvéssel. Nem ugrott neki, nem foglalkozott az új kerítéssel. Mert amiért ő átjárt a szomszéd kertjébe, azt már rég, nem szerelemből tette, csak egy halott kutyalány emléke hívta őt oda, oly nemes oly tiszta az eb szíve. Mutatja a szomszéd, kár volt újat tenni, hisz az ő kedvence, már nem fog semmit sem letaposni. Az enyém sem vőlegénynek törte át az utat, csak azt a pillanatot várta, mikor kegyeletét leróhatja egy kedves szomszéd sírjánál, mit a sarokba ástak. Mert ebben a faluban, a kertben van a helye, minden családban, a kimúlt ház-pásztorának. Itt még egy kutyáért is helye van a gyásznak. S az én nagy csafla kutyám azért törte át a kerítést, hogy szájában egy gallyal, virág helyett, befejezze ő maga is, a kutya temetést. Leült a sírhant mellé, óbégatta nótáját, nem gondoltam, hogy egy kutyát is meg tud törni a halál. Hogy átéli az elmúlást, és a szeretet benne is öl árnyat. De most megtanultam egy életre talán, a kutya is érez, és lát, nem csak fekete- fehéret, mert, amit ő oda hordott, az volt az igaz, színes szeretet. S, hogy látja a színt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy számtalan süni gumijátékai közül, tudja melyik a Sün-Balázs, mert az, az egy sárga. A többi is a sárgának egy másik árnyalata, de azok nem a Balázs egyik sem. S, ha szőrét keféli a gazda, a sárga kesztyűben, azt is tudja, és azt mindég letépni akarja. S nem lehet fekete-fehérben, csak színesben, az ág helyett, hisz a szívét vitte, s kedvenceit oda tette le. S azért tettük mi tönkre a égit, mert nem értettük meg. S emelünk helyette dicső új falakat, elfeledve az igazit, a lényeget, mit már csak az ódon adhat. Megtanította az embert egy kutya fiú, hogyan érez, s hogyan élte meg a gyászát, egy barátot miként veszt el: és a gyászát méltón viselve, csak egy gallyat vitt szájában, sűrű lépteivel döngölve, taposva, sírját barátjának. S mi emberek, mi gyarló lények, elzártuk a gyásznak útját… Észre se vettük mit dúdolt mit siratott kedvenc kutyánk.
Martel kedveli ezt.
  • Kicsi Fecske
  • Kicsi Fecske
  • Mariannka23
  • Szöszikee
  • vanti
  • jonicy.nici
Hozzászólnál? Jelentkezz be...