Lelkes Miklós: A letartóztatott vers

Published by lelkes.miklos in the blog lelkes.miklos blogja. Megtekintés: 723

Persze, humánusabb eljárás, ha a verset tartóztatják le, és nem magát a szerzőjét, de azért a humánusabb meg nem feltétlenül humánus.

A vers, amellyel ez történt, egy bizonyos web fórum "főmoderátori" sötétzárkájának kényszerű vendéglátását élvezi (a web fórum internetes címét nem írom ide, csak annyi bizonyos, nem az, ahol mostani írásom olvasható, már csak azért sem, mivel a szóban forgó web fórum csak verseket gyűjtöget).

A tárgyilagosság kedvéért hozzá kell tennem: munkatársainak legtöbbje valószínűleg rendes, készséges ember, akit talán csak rákényszerítettek mindarra, amiről lentebb írok. Az, persze, ellenszenves számomra, hogy a szerzők saját nevükön vannak jelen, míg a szerkesztés munkatársai névtelenül döntenek. Valahol ez is szégyent hoz az egyesek által oly büszkén emlegetett "magyar gerincességre".


A web fórumban egyébként hatalmas verstömeg van együtt: kiváló, jó, kevésbé jó, gyenge, vagy nagyon gyenge költemények, de olykor utóbbiak is érdekes tartalmúak. No és nem szabad elfelejteni: aki ma nem ír jó verset, később még írhat!

A vers fórum "KÖLTŐ" névvel hirdeti magát (ha nem is pontosan ezzel a szóval) és szerkesztési elve az, hogy a verseknek - a BARÁTSÁGOS HANGULAT érdekében - politikamenteseknek kell lennie, más nem fogadható el.

Egy ilyen elv akár megdöbbentő ostobaság is lehetne ostoba emberektől, utóbbi erkölcsi elmarasztalást nem kívánna, hiszen az, aki buta (legalábbis addig a fokig, ameddig örökölten az) nem tehet róla. Ám nyilván nem erről van szó: a "politikamentesség" valójában nagyon is politizálás. A költészetben is, a mindennapokban is.

Nem ártana, ha ezen a web fórum mögött állók is elgondolkodnának, és kifejtenék: miként is képzelik el a költészet politikamentességét?


Utóbbi elv szamárságát már maga a web fórum szervere is megmutatja, amikor - mivel a verseket ennél kötelező valamilyen kategóriába besorolni - felajánlja a használható kategória sort. Miképpen lehet például egy verset - politizálás nélkül - a "Haza" címszó alá sorolni?

Ez utóbbi csak példa, mert a "Bánat" kategória is nevetséges tematikai szűkítést jelent. Milyen a "politikamentes bánat"? A legtöbb bánat mögött - valamilyen mértékig - ott van a társadalom. A látszólag "tisztán szerelmi" bánatoknál is.. József Attila írta: "Egy jómódú lányt szerettem, /osztálya elragadta tőlem." (Végül). Rendben, rendben, manapság - be nem vallottan ugyan - sokan nem szeretik már József Attilát, de gondolhatnak Csokonai Vitéz Mihály egyik versére is, hasonló okból. (Persze, ebben a társadalmi rendben Magyarországon már őt sem kedvelik.)


Egyébként a "versbeli politikamentesség" követelménye annyira abszurd, hogy még a "KÖLTŐ" web fórum sem tudta teljesen megvalósítani, hiszen ez az ostobaság teljesen lesilányította volna tartalmát. Más kérdés, hogy a szerzők egy része számára a fontos mondanivaló üldözése, a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása, vagy az ezzel való állandó fenyegetés, ellenszenves lehet. Legalábbis remélem, hogy vannak, akik erről hozzám hasonlóan gondolkodnak.

Mi lapul meg - legtöbbször - a "politikamentesség" elve mögött?

Érdek. A kapitalizmusban a nagytőkés társadalmi réteg azon érdeke, hogy hatalmon maradhasson, a tömegek pedig kiszolgálják őt, maradjanak megtévesztésben, butaságban, kiszolgáltatottságban, reménytelenségben, ne tudjanak élni még azokkal a jogokkal sem, amelyeket a kapitalista társadalmi rend, a "demokrácia" hangzatos jelszavával, biztosít (legalábbis addig, amíg nem kényszerül a diktatúra további fokozására).

Nem kell sok ész (inkább csak becsületes gondolkodás) ahhoz, hogy valaki átlássa: a "politikamentesség" elve összeegyeztethetetlen Kölcsey, Petőfi, Ady, József Attila hazájával, a valódi értékeket adó klasszikus költők örökségével, a hazafiassággal.

Magyarországon 1989, a rendszerváltás óta a költészettel is egyre nagyobb baj van. Alig egy-két költő maradt hű Petőfi örökségéhez, amelyik pedig ma, az eltelt több, mint százötven év ellenére, a mának megfelelő, helyes értelmezésében változatlanul időszerű.

Az, hogy a magyar jobboldali eszmék híveinek nem kell Petőfi, csak cégérnek olykor, ma is, mint a huszadik században volt, természetes. Ám a magyar kapitalista baloldal gyengeségének is egyik oka, hogy nem meri (részben nem is akarja) elfogadni mindazt, amit Petőfi öröksége jelent. Az ennek az örökségnek megfelelő költészetet sem, - elég egy pillantást vetni a "baloldali" lapokra, amelyek (sokszor ugyan egy szűk társadalmi rétegnek szóló magas színvonalon) sok mindenről szólnak, de rendezetlenül, taktikát és stratégiát zavarosan összekeverten, viszont az olvasók még Kossuth-díjas költőktől sem látnak bennük olyan verset, verseket, amelyek érzelmileg, a becsületes hazafiság szellemében próbálnának meg hatni a jobb érzésű magyarokra.

No, nem tértem el a tárgytól, és nem annak a kis versnek érdekében írtam mindezt, amelyik valahol, egy "főmoderátor" sötétzárkájában, várja száműzetésének ítéletét, mert a "bűne": tavasz is van benne, de ugyanakkor remény is, hogy egy tavasz egyszer egy jobb hazát hoz, hozat el, mint ez a mostani Magyarország.

Persze, az említett web fórum célkitűzése, az elvtelen, de BARÁTSÁGOS HANGULAT létrehozása, amelynél a legkülönbözőbb szellemi irányzatok hívei csak puszilgatják egymást, nem kevéssé nevetséges is. Részemről ilyen puszikra - elvből - nem vállalkozom, de, mivel érzem, hogy nálam hamarosan búcsúversre kerülhet sor ennél a web fórumnál, megajándékozom BARÁTSÁGOS HANGULAT c. költeményemmel, amelyet kifejezetten számára írtam. Kézcsókot nem kérek érte, - az ilyen giccsesen nyálas dolgokat utálom!

BARÁTSÁGOS HANGULAT

Egy versfórum szíve vágya,
mely konokul megmarad:
barátságos puszi, s nyuszi
légyen nyugodt fák alatt.

Rókának volt nyúlfülekről
ne essen ott semmi szó, -
mókás rókabarátság így
nyúlnyájnál fenntartható!

Néni színes fonalakból
horgoljon ki verseket:
giccses diccsel webes párna
szabolcskásan szép lehet!

(Lényeg - vélik e poéták -
Szabolcska nagy, bölcs szabó,
s ha a Semmi nem bánt senkit,
érte taps is adható!)


Bilis, dilis kiskirályra
mondasz nyájas szépeket?
Ott heverhetsz bár a földön, -
Égig emel SZERETET!


Hát.. egy költő (Sátán szülte?)
másképp látja némiképp:
összekever balga bácsi,
s néni, igát és Igét..


Állóvizek, - tartja mondás -
könnyen lesznek férgesek
(persze, vannak kiknek férgek
a szívbéli kedvesek...).


Komák, nektek annyira kell
BARÁTSÁGOS HANGULAT?
Kapjátok meg! Ím, e versből
ölebecske így ugat:


- Ugorjon ki vad vaú!-ból
az a csúnyán hangos ú,
nyíljon a nagy kapuk mellett
még több bájos kiskapu,


s BARÁTSÁGOS HANGULATBAN,
nyájas nép, ne nézd soha:
a kiskapus utak végén
kiknek szerény otthona?

BARÁTSÁGOS HANGULATBAN
szálljon POÉTÁS poén,
s Égre nézzen! Szent a Vakság!
Nem kell Látó költemény!

BARÁTSÁGOS HANGULATBAN
dehogy írok csúnya szót
szerkesztési elvetekre,
bé-vel, ef-fel mondhatót!

Virágnyelven írom: - Légyen
fából szép vaskarika,
s csináljátok Elvetekkel,
mit tehénnel a bika!


(2016)
Hozzászólnál? Jelentkezz be...