Lisa Catsun: A vizsga

Published by Vegetable in the blog Vegetable blogja. Megtekintés: 113

Kaylin Willard, a fiatal rendezőnő vizsgafilmjét készül forgatni. Sajnos sehol egy férfi főszereplő. Kipróbálja Daniel Wolfot, akinek eredetileg egy kis szerepet szánt. De Julie West, a főszereplőnő szinte ragyog a férfi mellett. Sikerül a kísérlet a profi színésznő mellé tett amatőrrel?
___________________________________________
Részlet
___________________________________________
...

Miközben hazafelé repültem feltöltődni a munka előtt, volt időm töprengeni. A New Yorkból keleti partra tartó repülőúton bőven ráér az ember. Hirtelen eszembe jutott az utcában az egyik kiskölyök, akinek cuki, játékos kiskutyája volt. Mikor eljöttem otthonról, még középiskolába járt, és a húga folyton nálunk lógott a húgommal. Mára már huszonéves lehet, pár éve nem láttam. Hugi elbeszéléséből tudom, hogy most is van cuki kiskutyája. Azt is, hogy a kislány más városban jár suliba, de ha kis mákom van, akkor a kölök otthon lehet.


A család nagyon boldog volt, mikor megtudták, hogy két hétig otthon fogok lazítani. Főleg hugival lehetett madarat fogatni. Pár napig családi programokat szerveztek nekem. Nagyon jó volt addig nem kitalálni semmit, csak sodródni az árral. Hugival rengeteget beszélgettünk. Mikor a vizsgafilmről faggatózott, beugrott a kiskutya, tehát rákérdeztem, az általa lecukizott szomszéd kutya most is jól nevelt púderpamacs-e, mint az elődje volt. Meglepetésemre szénné vörösödött, majd kinyögte, hogy igen, most is bichon a szomszéd kutyus.

– Hurrá! Ezek szerint megvan a kutya a filmhez, csak valahogy rá kell dumálni a srácot, hogy adja kölcsön egy kicsit. Majd nyaral a forgatás helyszínén, és kész. Remélem, nem utazott el a városból!

Hugi döbbenten nézett rám

– Mi? A kutyát el akarod kérni a filmedhez?

– Aha. Úgy rémlik, az elődje nagyon jól nevelt volt, talán ez is az lesz. Bár nem kölyök, mint a sztoriban, de nem kell tanítgatni. Miért?

– Majd én elkérem tőle!

Megtekinthettem egyébként totál laza hugicámat mind a 23 évével, amint megint főtt rákot játszik. Nocsak!

– Hát beszélj vele! Kéne a kutymák.


Hugica elhussant, én pedig elnyúltam a napon. Ha meg lehet úszni egy megbeszélést, ússzuk meg. Hmm... Mennyi is lehet a kölyök? 24? 25? Ha emlékeznék rá, mennyivel volt idősebb a húgomnál... Egyszer csak lépteket hallok, majd hugit.

– Nem adja kölcsön.

– Miért? Nem mondtad, hogy forgatásra kéne, ő is jöhet, és bámészkodhat a csajok közt?

– Nem érdekli a bámészkodás. Azt mondta, ha neked kell a kutya, menj oda érte te.

– Hogy az a... Ez a kölök pimaszabb, mint emlékeztem!

– Nem is kölyök! Felnőtt férfi! – Hugi ezt mély áhítattal mondta.

Becsuktam a szemem. Rémlett egy tipikus nagykamasz szépfiú, meg egy bazi tasli, amivel jó atyja látta el a kölyköt, mikor a haverja kocsijának tetején utazott bulizni. A kislányok persze nézték, hogy milyen bátor, holott csak hülye volt. Ezen kívül tuti seggrészeg is, pedig még hol volt a nagykorúság! Ha mára azóta el is pimaszult... Te jó ég!

Fújtam egy nagyot, és átkocogányoltam hozzájuk. Rajtam nem fog ki egy lányok kedvence ifjú titán!
Jaszladany és Beka Holt kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...