Márai Sándor - A kínai mese

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 441





[​IMG]



MÁRAI SÁNDOR

A KÍNAI MESE



- Szóval - mondta a nő -, eljössz?...

A férfi hallgatott.

Kesztyűjét húzogatta, s ezt mondta lesütött szemekkel:

- Hallottam egyszer egy mesét. Természetesen kínai mese volt.

Így szólt: egy távoli tartományban élt egy férfi és egy asszony. Nem ismerték egymást.

Egy reggel úgy érezték, hangot, üzenetet hallottak, parancsot kaptak:

ezért felkeltek nyughelyükről, mint az alvajárók,
elindultak egymás felé,

elhagyták otthonukat férjüket és feleségüket,
elhagytak mindent és mindenkit,

hogy találkozzanak végre az élet sötét erdejében, s boldogak és egyek lehessenek.

Így vándoroltak, igézetben egymás felé.

Pusztaságokon haladtak át, s egy sötét erdőbe értek.

Az erdőt patak választotta ketté, s ők a patak két partján közeledtek egymás felé, a parancs értelmében, csukott szemekkel, boldog és néma mosollyal.

De a patakon keskeny palló vezetett át, oly keskeny, hogy egyszerre csak egy ember lépdelhetett végig a törékeny deszkán.

Ezért megálltak, a patak két partján, szemközt egymással, vágyódva és mosolyogva, s tétováztak, melyik induljon el a másik felé először?...

Akkor a nő ezt mondotta, halkan és bensőségesen:

"No, jere már!"

A férfi felnézett e hangra, szemét dörzsölte, a nőt nézte, az égre nézett,

aztán csendesen megfordult, s visszament életébe, családjához, és ott élt tovább, némán és csodálkozással a szívében.

Tudniillik a nő idő előtt szólt.

És egyáltalán nem szabad szólni.

Meg kell várni, amíg a férfi, kérés és felszólítás nélkül, végigmegy a pallón.

Ez a kínai mese.

- Igen - mondta a nő, és szeme megtelt könnyekkel.

- Szóval, eljössz?...

- Jó lenne - mondta udvariasan a férfi, begombolta kesztyűjét, s kalapját kereste.

- Sajnos, délután tárgyalásaim vannak.

Ezen a héten egyáltalán KISSÉ sok a dolgom.










[​IMG]






[​IMG]








[​IMG]







  • pipiida
  • ÉVA -IBOLYA
Hozzászólnál? Jelentkezz be...