Mai Évfordulók - N e g y v e n évvel ezelőtt ( 1970 ) ezen a napon hunyt el VÁCI MIHÁ

N e g y v e n évvel ezelőtt ( 1970 ) ezen a napon hunyt el

VÁCI MIHÁLY




Váci Mihály ( Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25.

– Hanoi, 1970. április 16.) költő, műfordító.

Nyíregyházán tanítóképzőt végzett, majd tanyasi iskolában tanított.

A II. világháború idején segédszolgálatos katona volt, a háború után kollégiumi igazgató lett.

Ifjúkorától betegeskedett (katonai szolgálat közben kapott vesebetegségből eredő fertőzés a lábára ment, később pedig tüdőbajjal küzdött),

gyenge szervezete miatt folyamatosan a halál árnyékában élt.

1949-ben felkerült Budapestre, ahol a Tankönyvkiadó munkatársaként szerkesztői munkákat végzett.

Első versei 1955-ben jelentek meg az Új Hang c. folyóiratban,

s ugyanebben az évben megjelenik Ereszalja c. verseskötete, melyet a kritika is figyelemmel illet.

1958-ban hat versét beválogatják a Tűz-tánc c. antológiába.

Az 1961-ben megjelent Mindenütt otthon c. kötete országos érdeklődést kelt, s már nemcsak a kritikusok, hanem az olvasóközönség is felfigyel költészetére.

A hatvanas évek első negyedétől számítható művészetének szokatlanul nagy népszerűsége: számos rendezvény szinte nélkülözhetetlen költeménye egy-egy Váci-vers.

Az irodalmi közéletben is aktívan részt vész: az Élet és irodalom munkatársa, majd halálág az Új Írás folyóirat szerkesztője.

1963-tól haláláig országgyűlési képviselő.

Sokat utazik külföldre, ezek az utazások hatással vannak gondolkodására és költészetére egyaránt.

Kulturális delegáció tagjaként Vietnamban érte a halál.

Halála után vita indult megítéléséről, bár folyamatosan jelenhettek meg kötetei.

A rendszerváltás idején a bírálók hangja erősödött fel vagy elhallgatták.

Személyét és munkásságát átértékeli halála után 34 évvel kiadott 1956-os naplója, költészetének új távlatait egyes verseinek biblikus értelmezése adja.

Székesfehérváron iskolát neveztek el róla, a Váci Mihály Ipari Szakképző Iskola és Kollégiumot, és egy Nyíregyháza melletti településen

is,Tiszavasváriban, a Váci Mihály Gimnáziumot.



http://hu.wikipedia.org/wiki/Váci_Mihály




Váci Mihály:

SZELÍDEN, MINT A SZÉL




Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg - nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.


Szőkén, szelíden, mint a szél,
minden levéllel paroláztam;
utamba álltak annyi százan
fák, erdők, velük nem vitáztam:
- fölényesen, legyintve szálltam
ágaik közt, szép suhanásban,
merre idő vonzott s a tér.



Szőkén, szelíden, mint a szél,
nem erőszak s akarat által,
ó, szinte mozdulatlan szárnnyal
áradtam a világon által,
ahogy a sas körözve szárnyal:
fény, magasság sodort magával,
szinte elébem jött a cél.



Szőkén, szelíden, mint a szél,
a dolgok nyáját terelgettem,
erdőt, mezőt is siettettem,
s a tüzet - égjen hevesebben,
ostort ráztam a vetésekben:
- így fordult minden vélem szemben,
a fű, levél, kalász is engem
tagad, belémköt, hogyha lebben,
a létet magam ellen szítom én.



Szőkén, szelíden, mint a szél;
nem lehetett sebezni engem:
ki bántott - azt vállon öleltem,
értve-szánva úgy megszerettem,
hogy állt ott megszégyenítetten
és szálltam én sebezhetetlen:
- fényt tükrözök csak, sár nem ér.



Szőkén, szelíden, mint a szél,
jöttömben csendes diadal van,
sebet hűsít fényes nyugalmam,
- golyó, szurony, kín sűrű rajban
süvített át, s nem fogott rajtam,
s mibe naponkint belehaltam,
attól leszek pusztíthatatlan,
s szelíden győzök, mint a szél.




























​