Mai Évfordulók

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 513

70 éve született JOHN LENNON
angol beatzenész, akinek minden rezdülése milliókat ér.


[....]


http://canadahun.com/forum/showthread.php?p=1199880&highlight=John+Lennon#post1199880




[​IMG]





[​IMG]



When I’m sixty-four– énekelte Paul
McCartney a hatvanas években: a St.Andrews Egyetem számítógépes grafikája 2004-ből, így nézett volna ki Lennon 64 évesen
Reuters, University of St. Andrews

Nemrégiben, a zene világnapján a magyar köztelevízió főműsoridőben Martin Scorsese fi lmjét vetítette a Rolling Stones New York-i gálakoncertjéről. A film azt is bemutatta, amikor Bill Clinton volt amerikai elnök, a hatvanas évek diáklázadásainak egykori szakállas diákja széles mosolylyal járul Ő Sátáni Felsége, Mick Jagger elé, és mint vendég és egy jótékonysági akció fővédnöke előbb szívélyesen üdvözli, majd széles mosollyal fényképezkedik is a 67 éves „fenegyerekkel”.

Utána a felesége (a mai amerikai külügyminiszter) és gyermekük is részesül ebben a kegyben, s mindaz a sok politikus és híresség is láthatóan boldog, aki abban a megtiszteltetésben részesül, hogy ott állhat korunk bálványainak közelében. Aztán a banda a húrok közé csap, s még mindig felkavaró, ahogy megszólal a mocskos rock and roll, aminek se a földszinten tomboló, trendin öltözött yuppie-k, se a páholyokban ékszereiket villogtató establishment tagjai nem tudnak ellenállni.

A tomboló közönségen pásztázó kamera képeit látva önkéntelenül John Lennon, a másik pimasz gazember, az egykori liverpooli utcagyerek jutott eszembe, aki a hatvanas években, Londonban, ugyancsak egy színházteremben játszva a brit anyakirálynő és a királyi család tagjainak jelenlétében így szólt a színpadról a közönséghez: „Akik az olcsó helyeken ülnek, verjék össze a tenyerüket… akik pedig a drága helyeken, azok zöröghetnek az ékszereikkel!”
Ezt az akkor még tradíciókat megkérdőjelező, társadalmi tabukat döntögető, bátor fricskát azóta is gyakran emlegetik. Aztán eltelt néhány év, s a társadalom egyre jelentősebb része már nemcsak megtűrte a Beatlest, és „ikertestvérét”, a Stonest, de a zenészek a korszak – az ellenkultúra, az ifjúsági lázadás – vezéralakjaivá váltak, a diákforradalom új himnuszait énekelték.
A korszak hivatásos forradalmárai, Castro, Che Guevara, Mao vagy a bolsevikok utódai mind a saját forradalmuk exportjáról, s eszméik világméretű elterjesztéséről álmodoztak, de a kontinenseken valóban áthömpölygő „forradalmi” – zenei-szociális-kulturális-politikai – változásokat mégis az olyan új bálványok készítették elő, s kürtölték világgá, mint Bob Dylan, John Lennon vagy Mick Jagger. Fellépésük, munkásságuk nyomán az addig lokális új ifjúsági zene globálissá vált, s ezt az új zenei nyelvet, s a segítségével megfogalmazott lázító gondolatokat a hatvanas évek végén már százmilliók értették és utánozták Londonban, Berlinben, Párizsban, New Yorkban, Los Angelesben vagy San Francisco utcáin.

forrás:nol Sebők János
Hozzászólnál? Jelentkezz be...