Marhamonológ

(Ezt a "szösszenetet" egy pincebulira írtam a marhapörkölt mellé, és elő is adtam, mint a szóban forgó állat, társaim legnagyobb örömére... Még fél órán át fetrengtek..
Utólag megjegyzem, halászlét is főztem nekik..)

Marhamonológ

Mmúúlandó életem
Épp három éve kezdtem,
Midőn megszülettem egy tanyán,
Egy tavaszi szombat délután.

Anyám, marhajó bőr,
Nyelvével ő nyalt le először s
Fel is nevelt engem szépen,
Odavoltam érte egészen.

Hanem, jött a kamaszkor!
Csak reggel jártam haza, hatkor!
-Te is bika vagy, borjú!
-Itt hagysz, mint az a hatszámúú!

-Apád is, az a nagy barom állat,
Azt hitte, köddé válhat!
Húsz hónapja volt a napja,
Hogy utoljára azt mondta:

-Bőőséges tejet adj, Tulipán!
Jövök majd a buli után!...
Azóta sem legelek eleget,
Csak csapkodom faromon a legyeket!

-Mmár tehén anyámnak se kellek..
Legjobb lesz, ha útra kelek!
Hát nekilódult csülköm, patám,
Majd megjövök holnapután!

Erdő, bokor, zöld legelő,
Hőség is lett, rekkenő.
Kolomp!Hangja zene fülemnek,
A gémeskutat én sem vetem meg!

Gondolatom lett is buja..!
Ott iszik az egész gulya!
Szép, marhafaros tehenek,
Én most, rögtön odamegyek!

Nagy bőszen én nekiláttam,
A tehenet mind meghágtam..
Jött a gulyás: - Te Szürke marha!
Nem látod, hogy ez Magyar Tarka?!

Kergettek bottal, kaszával!
Mit tehet a marha a ...farával?!...
Trappoltam előre, a legelőre,
De hátra néztem, nem előre.

Kitörtem a lábam, csak úgy nyekkentem,
Már ott is voltak öten felettem.
Levágtak, megnyúztak, preparáltak ők,
Mert nekik is kellett egy bikacsök..

Már szép hat ökör fiam nevelkedik!
Teheneim közül megszületett a tizenkettedik.
Hát ne búsuljatok miattam,
Sok van, mit rátok hagytam!

Fogyasszatok jó étvággyal, sörrel, borral, pálinkával!