"Mert mit adtatok ti, magyarok, a világnak?"

Published by Muciparipa in the blog Muciparipa blogja. Megtekintés: 1514

Az édesapám megajándékozott egy angol 3 hetes nyelvtanfolyammal egy jeles alkalomkor, mely Angliában, Coventry városában lévő nyelviskola égisze alatt zajlott. Körülbelül 40 magyar fiatal közül én voltam az egyik a 2000 tanulóból. Egy teszt végeredményét kiértékelve több csoportba osztottak el bennünket, magyarokat. Én egy olyan csoportba kerültem, amelyben németek, franciák, 2 kínai lány, és 1 spanyol lány volt. Ez még az EU előtti időszak volt.

A szünetekben összegyűltünk az udvaron mi magyarok, és a leghaladóbb csoportba osztott két lány elmesélte, hogy milyen megaláztatás érte őket. Akármilyen téma volt, nem juthattak szóhoz, mert mint közölték velük, mit tudhatnak ők, magyarok, tudományról, művészetekről vagy bármiről? Hiszen mi barbárok, műveletlenek és primitívek vagyunk. Az egyik 16 éves német fiú megvetően rájuk mordult:

Mert mit adtatok ti, magyarok, a világnak?

Megkérdeztem a 2 elkeseredett lánytól, mit válaszoltak, mivel védtek meg bennünket, magyarokat? Mire közölték, hogy onnantól meg sem mertek szólalni. Csak annyit mondtak még nekem, hogy az angol tanárnő egyetértett a német fiúval.

Természetesen azonnal jól felhúztam magam. Csak fortyogtam, és elkezdtem sorolni: Szentgyörgyi C-vitamin, Teller atomenergia, Neumann számítógép, Puskás telefonközpont, Semmelweis gyermekágyi láz, Liszt Ferenc, Bartók, Kodály - akinek zenetanítási módszere alapján tanul a világon szinte mindenki, - és a többiek, akiket felsoroltam, már elvesztek az emlékezetemből. És akkor költőink, íróink, festőink és szobrászaink, filozófusaink és tudósaink nagy része még szóba sem került.

Felvetettem a lányoknak, hogy a következő órán kérdezzék meg, milyen nemzetiségű az a világhírű zeneszerző, akinek éppen az akkori napokban állt meg 2 napra Londonban a koporsója - útban az Egyesült Államokból hazafelé, - hogy az európai tisztelői is fejet hajthassanak előtte. Az egész média akkor tele volt vele. Bartók Bélának hívták.

A következő szünetben megkérdeztem, elmondták-e, amit mondtam. Csak gyűrögették a ruhájuk szélét, és közölték, hogy nem volt rá alkalom.

A következő hétvégén az iskola 1 napos londoni kirándulást szervezett. Elvittek mindenkit őrségváltást nézni, majd a Westminster apátságban tölthettünk el 15 percet!!! A rendkívül művelt és kultúrált nyugat-európai diákok betartották az időt, láthatólag nem nagyon érdekelte őket a dolog. Én viszont, ha már ott voltam, meg akartam nézni mindent. Különösen Chaucer sírját a Költők Sarkában. Úgyhogy lekéstem a találkozót, és otthagytak. Még két fiú maradt le, mert ők is látni akarták a kolostort. Mindkettő magyar volt. Úgyhogy mivel ők emlékeztek arra, hogy a programban szerepel 30 perc Tower-megtekintés, - na nem a múzeum, hanem csak a koronázási ékszerek, - tudtuk, hogy ott majd visszacsatlakozhatunk a csoporthoz. Ezért megnéztük Londont, beültünk egy igazi londoni taxiba, majd sétáltunk a Temze-parton, és 3 órát töltöttünk a Towerben, még a kínzókamrákat is megnéztük, valamint az összes múzeumot. A többiek később elmondták, hogy ők ezalatt a Temzén föl-le hajókáztak, és nem láttak a városból szinte semmit.

Azután a következő kirándulást az iskola Stratford-upon-Avonbe szervezte, ahol ugyanaz történt. 20 perc templom-látogatás, ahol megnézhettük Shakespeare születési bejegyzését. Azután azt csinált mindenki, amit akart. Jobbára vásároltak a művel nyugat-európai diákok, valamint beültek teázni valami kricsmibe. Én megnéztem a múzeumokat. Már nem egyedül, csatlakozott hozzám a 2 Londonban szerzett barátom, akik hozták egy harmadik barátjukat, aki irígykedett a londoni kalandunkra, és hozzám pedig csatlakozott az egyik lány a haladó csoportból, aki nem védte meg a magyarokat. Összekovácsolódtunk, bennünket minden érdekelt.

A lánnyal óra után kirándulásokat tettünk a környéken, voltunk 2 várban is, Kenilworthben és Warwickban, majd Oxforban. A 3 fiú, miután hallották, hol jártunk, ragaszkodtak hozzá, hogy ezután ők is velünk jöhessenek. Együtt mentünk öten hétvégén 2 napra Edinburghbe. Az éjszakai vonatra várva egy angol meghallotta, hogy milyen nyelven beszélünk, odajött, és megkérdezte: Na mi van, felhúzták a vasfüggönyt?

Elképedve álltunk, és bámultunk rá. Ez a művelt, kultúrált nyugat? Azt sem tudták, hol van Magyarország. Még azt sem, mi a fővárosa. Londonban. Az angolok. A skótok tudták.

A következő héten a csoporttársaim kérdezték, hol jártunk. Meséltünk, el voltak képedve. Hírünk ment. A többiek tudták, hogy az utolsó hétvégén Wales-be akarunk menni, mi öten. Ők is akartak. "Palotaforradalmat" robbantottunk ki. A tanárok végül mellénk álltak, az iskola megszervezte a hétvégére miattunk a velszi kirándulást. Minden diák jött, a németek, franciák, spanyolok, olaszok és kínaiak is. Lett respektusunk, nekünk primitív magyaroknak.

Mert bennünket minden érdekelt. Mert képesek voltunk - végül - összefogni, hogy közös érdekből elérjük, amit akarunk. Többé nem mondták, hogy barbárok vagyunk.

Utószó:
Én renitensnek minősültem. Nem tudtam jól beszélni angolul, de a tesztem jó volt. Kellett egy rövid önéletrajzot is írni angolul az első napon. Soha nem gondoltam, hogy bárki is elolvassa majd 2000 diák irományát. Ezért azzal fejeztem be, hogy "és én leszek Magyarország első női miniszterelnöke". Már előre röhögtem magamban, hogy mennyire ki lesz akadva az, aki esetleg mégis elolvassa a művemet. De ennek igen kicsi volt a valószínűsége.

Mivel egy alkalommal anélkül mentem el az Angliában élő rokonaimhoz 2 napra Derbybe, hogy bejelentettem volna az iskolában, hívatott az igazgató. Ő igazi angol úriember volt. A dadogásomra csak annyit mondott mosolyogva, semmi baj, csak legközelebb szóljak, mert már a rendőrséggel akartak kerestetni.

Végül kaptunk egy írást arról, hogy sikeresen elvégeztük a nyelvtanfolyamot. Az igazgató adta át mindenkinek ünnepélyes keretek között. Mindenkihez szólt pár dícsérő szót. Én előre rettegtem. Elég rossz volt a lelkiismeretem az eltávozás miatt. Nekem azt mondta:

"Ön jobban tud angolul, mint azt maga is gondolja. És remélem, amikor Ön lesz Magyarország miniszterelnöke, meglátogatja majd az iskolát. Várjuk szeretettel vissza!"
  • igazmondó
  • RixavanDerMaat
  • Muciparipa
  • cortes
  • RixavanDerMaat
  • Muciparipa
  • RixavanDerMaat
  • Libretom
  • Muciparipa
  • cortes
  • Muciparipa
  • Libretom
  • cortes
  • Muciparipa
Hozzászólnál? Jelentkezz be...