Meztelen nemvalóságunk

Published by Károlyfi Zsófia in the blog Károlyfi Zsófia blogja. Megtekintés: 2265

1Másolat (3) - a nyárfalevelek hangja.jpg

Miért is vitatott kérdés az akt jelenléte a művészetben? Több oldalról megközelíthető a téma.

  • Először is, számomra az emberi test jelenléte egy megfestett történetben akkor tud időtlen lenni, ha nincs a testeken a korra jellemző ruha.
  • A másik kedvelt ok az, hogy a ruhanélküliség a szabadsággal hozható párhuzamba.
  • A harmadik ok pedig a természetesség kellene, hogy legyen, de valami miatt nem természetes a köztudatnak a saját megteremtett formánk. Az a természetes a köztudatnak, ha eltakarjuk magunkat. Erről végtelen sok következtetés levonható, meg is fogom tenni, de most térjünk vissza a művészetre.
Az alkotók nagy része sincs avval tisztában miért ábrázol aktot, hogy várhatjuk el a nézőtől a tisztánlátást? A művész tanulmányai során azért ábrázol aktot, mert a tanár ezt a feladatot adja. Nyilván az emberi test arányait egyszerűbb felmérni ruha nélkül, és az anatómia jobban belénk ivódik. Ez viszont csak eszköz, tanulmány egy majdani kép megszületése előtt, ahol ha ruhában vagy lepelben van is ábrázolva bárki, a nézővel érzékeltetni kell, hogy a ruha alatt élő test van.

Ha viszont a kép története miatt ruha nélkül van az ember egy képen, annak több oka is lehet

Lehet egy jelenet, ahol fürödni készül. Esetleg ha nő az illető, akkor a vének meglesik.
Számomra azért kedvelt az akt, mert azt festhetem, ami sajnos nincs. Nem természetes az az állapot, ahogy meg lettünk teremtve? Látványra pedig úgy illeszthető be harmonikusan egy természetes környezetbe.

Ha viszont a teremtőnk alkotására szeretnénk felhívni a figyelmet, arra, hogy egy emberi test milyen szép, milyen formátlan, esetleg milyen vicces tud lenni, akkor ezt művészi módon, a lélek ábrázolásával együtt kell tudnunk a vászonra, avagy a papírra varázsolni. Mert ugye a test és a lélek együtt vannak. Ezért zavar engem borzasztóan az a női vagy férfi test egy festményen, vagy akár fotópapíron akkor, ha tárgyként van odatéve. Egy művész soha nem választja szét a testet a lélektől. Aki ezt teszi, az csak ábrázol valamit, amit lát, az egy külsőség, vagy szexuális izgalmat jelentő test. Ennyit képes látni az, aki ennyit ábrázol. Ügyesen bánik az ecsettel, ceruzával, vagy a fotoapparáttal.

Aki művész, az ennél többet tesz. A külsőségből elvon valamit, a lélek megjelenítésének, vagy egy történek elmesélésének javára. Az emberi test, egyben szimbólum is, ha egy kép része. A férfi teste számomra az erő szimbóluma, a biztonság és a védelem jelképe. A női test a természet őrzője, a titokzatos misztikus varázs, a megfejthetetlen, kiből elindul minden emberi lény. A férfi test jelképezhet ragaszkodást a földi valósághoz, a női test a mindenséggel való kapcsolatot idézheti.

Természetesen lehet erotikus céllal is ábrázolni meztelen testeket, de én azt nem sorolnám be az “Akt a művészetben”-hez, bár tudom, hogy lehet művészi szintre emelni az erotikát is. Ennek mégis inkább az erotika a művészetben címet adnám.

Kevesek képesek természetes módon látni és láttatni az emberi testet. Ahogy lekerül a modellről a ruha, rögtön pózol, vagy pózoltatják, mintha a ruha hiánya miatt pózzal szeretnék felöltöztetni.

A természetes mozdulatokat szívesebben üdvözlöm egy képen. Hogy az milyen? Hát, olyan mintha nem nézné senki. Teszi a dolgát, vagy épp pihen. Nem pózol a nézőnek.

Remélem, akad, aki megérti, miről folyik az eszmefuttatásom.

A másik kérdés az, hogy van-e olyan helyzet, amikor prüdéria nélkül tudunk egy test ábrázolásának megtekintését fogadni; szégyellős magyarázkodások nélkül válaszolni egy gyermek kérdéseire a képpel kapcsolatban? Legtöbbször kellemetlenül érinti az embereket az ilyen helyzet. Bizonyára azért, mert nem szokás erről beszélni, nincs rendszeres eszmecsere erről. Váratlan helyzetek alakulnak ki emiatt, ahol ki ahogy tudja, úgy vágja ki magát. A legtöbben kuncogós poénok mögé rejtik tanácstalanságukat.
Pedig miről is van szó?
Rólunk, emberekről.
Természetesen.
Vagy mégsem?
Várom a témát kedvelők hozzászólásait.
  • Sophie Carlson
  • Bondár Zsuzsanna
Hozzászólnál? Jelentkezz be...