Mirtse Zsuzsa: Ha egy férfi szeret(ne)…

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 687




[​IMG]



Mirtse Zsuzsa: Ha egy férfi szeret(ne)…



Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, akkor félredobja eredendő lustaságát, és csatába indul. Tervrajzot készít, feltérképezi – mint a megmászandó hegyet, mint a meghódítandó kontinenseket. Mintát vesz a szokásairól. Megpróbálja becserkészni, kiszimatolni, mint kopó a nemes vadat. Hirtelen jellemfejlődésnek indul. Memóriája rögvest négyzetére nő. Rögzít, megjegyez mindent, ami most fontos lehet. Mert most minden apró részlet fontos. Résen van. Bármire képes.

Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, és e nő rajong az irodalomért – hirtelen megvilágosodása támad. Rájön arra, hogy betegesen szereti a verseket, gyerekkora óta. Mit szereti! Rajong értük! Azonnal nekiáll bemagolni néhányat, még Rilkébe is belefog, aztán azt feladja. Maradnak a szonettek, meg egy-két elhíresült négysoros. Ha a képzőművészet a nőhöz vezető ajtó, akkor másnap fejből tudja a Nyolcakat, Czóbel Béla anyja nevéig bezárólag. Titokban reménykedik, hátha az operát utálják odaát…
...
Hálón szúrta ki áldozatát, tehát könnyű a dolga – hiszi ő. Figyeli az állapotjelzőit, nézi, kihez ír a vágy tárgya egy-egy mondatot, hányszor és hova nyomja azt a nyüves kis „tetszik” gombját. Ha férfi lapjához, akkor őrjöng. Természetesen lábujjhegyen. („Egyszer kibelezem azt a nyomorult bájgúnárt!” – fogadkozik.)

Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, kreativitása az egekbe szökik. A hálón naponta küld neki virtuális virágcsokrokat, faggatja, melyik hogyan tetszik neki. Mert akkor az lesz a vázában, majd egyszer, a mindenit! De ne siessünk előre. Természetesen ezeket a kis csalétkeket magánlevélben küldözgeti, mert természetesen több helyre is küldözget, de csitt, mindenről nem kell tudnunk. Az ismerősi kört láthatatlanná tette már régen, jobb, ha nem turkálnak a kapcsolatai között.

Vad levelezésbe kezd vele. Bújja az idézeteket, előre kigyűjt belőlük külön mappába egy halomnyit, hogy ha csetre kerül a sor, úgy tűnhessen, fejből idézi mindezt. A Ctrl+C–Ctrl+V kombinációk gyakori alkalmazása követhető a billentyűzet kopásán. Esténként ínhüvelygyulladással küszködve veri a klaviatúrát, miközben elhanyagolja a péntek esti ökörkört a kocsmában. Ki a bánatot érdekel most a bokszmeccs? Elalvás előtt még átfutja a „Feng Shui alapfokon – mindenkinek” című kötetet, és nekilát az „Az anyagon túli világ tényei és titkai a gyakorlatban” első fejezetének, de belealszik.

Kora reggel újra támadásba lendül. Elemében van, mint disznóölésen a böllér. Diszkrét jelzéseket tesz a fotóalbumaiban bizonyos képekre. Természetesen nem azokra a típusúakra, ahol a vágyott hölgy gumicsizmában lovat csutakol, hanem azokra, amikor parányi bikiniben fekszik a Balaton partján (vajon ez tavalyi képe lehet?), háttérben az Apátság, és némi lenyugvó Nap. Talán még egy hattyú is úszkál a vízen, de ebben nem biztos, nincs ott a figyelme. Nehogy félreértsék, hozzá is szól rögvest: „Mindig lenyűgöz a természet szépsége. Ez a kép egyszerűen rabul ejtett engem.” (Régebben a „természet biodiverzitásával” is próbálkozott, de azt rendszeresen elgépelte.) Ha miniszoknyás képet lát, rögtön aggodalmaskodni kezd: „Fel fog fázni, hideg van.” Néha csak annyit ír: „Tudja, én mindig maga mellet leszek, ha kell.” Aztán viharos sebességgel töröl, és újraírja a „mellett” szót. Mindenhez van valami megjegyeznivalója, mindenről eszébe jut valami. Este elhatározza, hogy mégis megtudja, mi fán terem az aszcendens.

Majd egy napon vesz egy nagy levegőt, és étterembe hívja. Ezért akár kölcsönt is vesz fel, pénz nem számít. Persze nem akármilyen étteremben, ki kell puhatolni, a fene a gusztusát, mert nem téveszthet. Nehogy azon bukjék már el a dolog, hogy itt, kérem, nem szeretik a szusit. Esetleg egy hecket a Római-parton? Annak is megvan a romantikája, csak már tartana bárhol. Később esetleg megpróbálkozik majd egy meghitt, otthoni vacsorameghívással is. Az remek ötlet, legalább egy év után kitakarít majd, ráfér a lakásra, amelyet leginkább már almozni kell. Hangulatfényben a pókhálók úgysem látszanak, azzal nem vacakol. Főzni ugyan nem tud; mondhatni, elég béna a konyhában, de nagyszerű helyekről lehet már dobozban vacsorát hozni. Mondanom sem kell, szépséges tálakon szervírozza majd, de azért jól látható helyen hagy egy-két összemaszatolt serpenyőt, nehogy lebukjon.

Vacsora, az pompás ötlet, de milyen vacsora legyen? Ő ugyan utálja a kínai konyhát, de ha ez a feladat, legyűri gondolkodás nélkül a fafülgombát is. Csak azt a szójaszószt tudná feledni… Igazából pörköltet enne a nyomorult, de a gondolatnak az utcájába se megy be. Reménykedik, nem az olasz konyha szerelmese a drága, mert ő, valljuk be, a spagettit csak apróra vágva és kanállal tudja megenni. A vázában virág lesz, el ne felejtse. (Vissza kell nézni majd a levelezésben, hogy milyen virágot is szeret. A sárga rózsa, az be szokott jönni, de van, aki inkább a mezei csokrot kedveli. Tényleg, mi van, ha allergiás a fészkes virágzatokra?)

Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, aki karcsú, világszép nádszálkisasszonyomnak szólítja. Ha asszonyosan telt, akkor már a mamája is telt asszony volt, higgyék el ezt neki. Ez a vonzalom genetikusan kódolt nála, nem tehet róla. Mindig is a jó kis cubákokért élt-halt, ha nem tudta volna valaki. Kívülről fújja, hogyan szereti a kávét. Véletlenül sem fogja máshogy kínálni neki. Hogy honnan szed kandiscukrot, még nem tudja, de előteremti a föld alól is a nyavalyást.

Ha egy férfi szeret(ne) egy nőt, bármire képes.

De… amíg nem fogta még soha „csak úgy” a kezét,
amíg nem nézett utána hosszan, csendesen,
amíg nem aggódott érte még egyszer sem igazán,
amíg nem szedte össze a járdáról,
amíg sosem üldögélt vele órákat az orvosi rendelő előtt,
amíg nem ígérte meg neki, hogy megöli, ha nem vigyáz magára,
amíg nem lesz ő is legalább egy kicsit alvászavaros, mert nem aludhat addig, amíg nem tudja biztosan, hogy a másik már álmodik,
amíg nem próbálja meg elképzelni, milyen lesz majd tíz év múlva,
amíg nem térde a széke és válla a párnája – addig nem szerette őt sosem.







[​IMG]






Hozzászólnál? Jelentkezz be...