Mirtse Zsuzsa - Párhuzamos világok

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 854







[​IMG]
[​IMG]




Mirtse Zsuzsa

Párhuzamos világok



Fel kellene öltöznöm.

Úgy negyedórán belül, mert végem lesz, ha megint miattam késünk.
Mindig miattam késünk.

Keresgélek a szoknyáim között. Hercegnő legyek vagy vamp?

Unottan tologatom ide-oda a tizenhat centis sarkú cipőimet, miközben Sári nénire gondolok, az idős széki asszonyra.

Sári néni hagyományos ember, amit úgy kell értenem, hogy van hagyománya – és amije van, azt le nem cserélné semmire.

Ha ünnep van, kiöltözik, mert az ünnep, az a legfontosabb, ő is szeret ám öltözködni, nőből van, lássam be!

Belátom.

És imádja a lábbeliket, azt főleg, higgyem el!
Több pár csizmája is van (mindegyik fekete), és jaj, a mellények is a gyenge pontjai (csak piros mellényben láttam).

Nem töri meg, eszébe sem jut megtörni, például lila bundát varratni (mondjuk leopárdmintával a szegélyén) az öreg széki bácsival, akinél az egész falu varrat, aki még tudja a módját, és sosem téveszti el, milyen legyen az a rózsa vagy az a tulipán.

Öregasszony, aki szereti a viseletét.
Nem gondolkozik azon, milyen ember ő, miközben én folyamatosan ezen gondolkozom.

Szétszedem magam, összerakom magam, minden cselekedetemet agyonelemzem - minderre neki nincs ideje.
Nem ér rá ilyenekre.
Ruhája hozzákapcsolja az övéihez, elhelyezi őt a világban, a világában.

A múltkor egy zacskó kukoricadarát hozott nekem ajándékba, puliszkának valót, ott őrlik náluk a régi malomban - és én szégyelltem a telefonon megrendelt izészószos pizzámat, amellyel meg tudtam kínálni őt.

Ő a helyén van - én folyamatosan a helyemet keresem.

Ki vagyok, honnan jöttem, hová megyek, mi az a lyuk a világ falán, amit be kell töltenem?

Amelyet csak én tudok betölteni. Sári néni mindezt tudja.
Nem kérdez, nem keres. Teszi a dolgát.

Nem cseréli le csak úgy semmijét, mert minek is azt, édes rózsám, és amikor elmosolyodik, nincs az a szemkörnyék-ápoló zselé, amely letörölné róla azt a hetven évet, ami az arcára van rajzolva, hegyestül, kis patakostul.

Fölösleges a lifting is: minden vonása megemelkedik a szememben, ha ránézek. Igen, azokkal a füstös, szempillaspirállal hangsúlyozott szememmel…

Reménytelenül városi nő vagyok, de nagyon tetszik, hogy ő nem ilyen.
Néha, amikor belém bújik a kisördög, incselkedem vele: mi lenne, ha legalább nyáron elhajítaná a kendőt, hiszen meleg, kényelmetlen!

Jaj, kapja a szája elé a kezét, dehogy vetné, dehogy vetné, hiszen az a ruha teteje!

Úgy szép, úgy kerek, így tanulta anyjától, nagyanyjától. Pedig a kendő embert próbáló viselet, haj alig marad alatta, de mindez nem érdekes. Cseppet sem érdekli őt.

Ha ránézek, nyitott könyv a számomra.
Ha rám néz, zárt világ vagyok neki.
Az ő ruhája üzenet, jelképek halmaza: megmutatja, honnan jön, mit hisz égről és földről, szerelemről, halálról – míg az én ruháimról, amelyekkel tele van a szekrényem, csak azt lehet kinyomozni, hogy nagyjából melyik évben készítették.

Persze, a gyakorlott szem azt is kideríti rólam pillanatok alatt, hogy a zsebemben csak kopott tündérkavicsok lapulnak-e, vagy minden bajra jó plasztikkártya is, de hogy hová tartozom, azt vélhetőleg nem.

Vágyom rá, hogy tudják?
Azt hiszem, igen. Mert jó valahova tartozni.

Igaz, a boldogság mindenhol képes megteremni: a város eldugott zugaiban, a kávéházak mélyén, a kiságy végében, egymás mindenséglátó szemében, a forgalmas út menti templom csöndjében, a hidakon, a keresztutakban, egy jól megírt verssorban, koncert alatt és hát még utána, a bükkerdő fái között, most nehogy megfeledkezzem a pilisi len napsárga színéről, és bizony, még a kavicsokban is, amikor kézbe veszem őket, ott, a kis tó partján.

Gyakrabban vagyok boldog, mint boldogtalan, és mindenem ide köt – milyen jó lenne, ha ezt látni is lehetne rajtam!

Még mindig a ruháimmal vagyok elfoglalva, mert tényleg indulnom kell.

Próbálom kitalálni, melyiket is kéne kiválasztanom, hogy érezzem: ide tartozom. Ha ezt akarom érezni, átélni.
Mennyivel könnyebb – melyikünknek is? Neki - vagy nekem?

Egyszer, amikor megkérdeztem, hogy boldog-e, azt mondta, nem tudja pontosan, mi is az a boldogság, de sosem volt boldogtalan.

Kékítőt oldok az ég vizében.











[​IMG]


[​IMG]








  • gabga
  • kispillangó
  • Keresztmamika
  • Mirtse Zsuzsa
  • KABRI
  • 01qay
Hozzászólnál? Jelentkezz be...