Nélküled....

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 504





[​IMG]


THE BEATLES - And I love Her

http://www.youtube.com/watch?v=96YQdiMV-Jc&feature=player_embedded


NÉLKÜLED...


Hiányzol...
Néha magam sem fogom fel mennyire.

Hiányzik az érzés, amikor minden reggel rám mosolyogtál és ez száműzte belőlem a borús gondolatokat. Mindig úgy éreztem, semmi rossz nem történhet velem amíg mosolyod a bűvkörében tart.

Hiányzik, hogy megfoghassam a kezed.
Mint amikor a kocsiban ültünk és én kezedre simítottam a magamét, ujjbegyemmel cirógattam a kézfejedet, elgyönyörködtem ezredszer is tökéletes formájú, rövid, szabályos körmeidben, újra és újra megfogalmazva, neked van a legtökéletesebb, legszexisebb, legszebb férfikezed a világon.

Amint ennek hangot adtam, te elvigyorodtál és még most is tisztán fel tudom idézni a hangsúlyt, ahogy gunyorosan megjegyezted "el tudom képzelni!".

Hiányzik az ölelésed, amikor, nagy ritkán, megengedted magadnak, hogy kimutasd gyengeségedet és magadhoz húztál, én pedig bármilyen dühös is voltam, amint "drágaságom"-nak szólítottál minden méreg elpárolgott belőlem, gyerekként a karjaidba bújtam és azonnal biztonságban éreztem magam.

Mintha egy külön világba érkeztem volna meg, ahol vigyáznak rám és nem kell félnem semmitől.

Hiányzik a humorérzéked, ami attól tett nagy emberré, hogy önmagadon is képes voltál jóízűen, szívből nevetni, hogy értékelted gunyoros megjegyzéseimet és mégsem vetted őket túl komolyan.

Hiányoznak a beszélgetéseink, hogy mindent megoszthattam veled és képes voltál a legapróbb történeteknek is örülni, ha azok engem boldoggá tettek.

Még egyetlen férfit sem ismertem, aki tudta volna, milyen ruhák lógnak a szekrényemben és aki annyira odafigyelt volna arra, hogy megdícsérjen, ha jól nézek ki és megdorgáljon, ha nem.

Nem csak a szerelmem, de a barátom, apám is voltál egy személyben.
Semmi nem kerülte el a figyelmedet és mindig odafigyeltél rám, ahogy még senki azelőtt.

Hiányzik, a szomorú..kék szemed...,nem feledem..

az apró nevetőráncokat, ahogy kivilágosodott, amikor felnevettél, ahogy a pupillád kitágult, amikor meglepődtél valamin.
Kitörölhetetlenül a lelkembe égett.

Minden egyes alkalommal, amikor meglátlak, vagy akár csak a kocsidat látom mindig egy újabb szöget verek szívem tátongó sebébe, pedig mindig azt képzelem, a fájdalom már nem lehet mélyebb, az érzéketlenségem a külvilág iránt már teljesen eltompított.

Sokszor csak egy hajszál fog vissza, hogy ne szaladjak oda hozzád és könyörögjek, fogadj vissza, hadd legyek újra a közeledben, láthassalak, érezhesselek, hallhassalak és tanulhassak tőled.

Sajnálom, hogy szeretlek, mert tudom, hogy ez a szerelem téged nem tesz boldoggá.

Jól mondtad, mégha nem is mondtad komolyan, nélküled semmi sem vagyok.
Mert akkor voltam a legboldogabb a világon, amikor a tied lehettem.

Tudom, hogy én hoztam meg a döntést, te csak rábólintottál, mégis tudom, hogy jót tettem veled.

Megnyugodtál, megszabadultál tőlem, a nyűgtől, a múltunktól, a kötelességtudattól.
Ezért nem bánom, hogy távol kell lennem tőled.

Mert ha igazán, szívből szeretek valakit, akkor az a fontos, hogy boldog legyen, nem az, hogy mindenáron velem....

És én semmit nem szeretnék jobban, mint téged nyugodtnak, boldognak, elégedettnek látni...












[​IMG]








  • cipófej
  • Fury666
  • luxi04
  • GJodie
  • Biserka57
  • somogyine
  • Sadhippo
  • boticselli
  • Sylveia
  • ledalei
Hozzászólnál? Jelentkezz be...