Osho - a kapcsolatokról

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 428





[​IMG]



ANDRE RIEU - SERENADE

http://www.youtube.com/watch_popup?v=VTCawdBmxoM

OSHO

A KAPCSOLATOKRÓL



Amit mi érzünk, az közöny és megszokás; magától értetődőnek vesszük a másikat, és ezzel a kapcsolat lényege meghal.

Ő a te férjed, ő a te feleséged... és ezzel meghalt az érzelem.

Ebben a viszonyban már nincs izgalom, nincs kaland, nincs vágy.

A másikból tárgy lett, egy eszköz, egy bútordarab.
A másik már nem rejtély nem misztérium.

Nem új csak megszokás.
És ne feledd, idővel minden meghal.
A felszín hamar megszokott és unalmas lesz - de a középpont mindig új marad.
A felszín nem maradhat új, mert megöregszik, beporosodik, megrepedezik.

De a középpont mindig új és fiatal.
A lelked... az se gyerek, se fiatal, se öreg... A lelked mindörökké üde és friss.

A léleknek nincs kora.

Tégy egy kísérletet.

Lehetsz fiatal, lehetsz öreg... csukd be a szemed és indulj felfedező útra.
Próbáld érezni a lelked életkorát... felbecsülni a korát... öreg az? vagy fiatal?

Érezni fogod, hogy egyik sem - a lélek mindig új.

Nem öregszik.
Miért?

Mert a léleknek nincs kora.
Az nem tartozik az időhöz.
Az idő folyamán minden lefelé csorog, öregszik.

Az ember világra jön és a test azonnal öregedni kezd! Amikor a csecsemő egy hetes, hét nappal máris közelebb került a halálhoz.
Ennyivel kevesebb van neki hátra.

Elköltött az életéből egy hetet.
Közeledik a halál felé, már csak idő kérdése...

Minden, ami az időben mozog, öregszik és elmúlik.
Ha belépett az időbe, már öregszik, már haldoklik.

A test öregszik, a felszín öregszik.
Abba nem lehetsz örökké szerelmes.

Ébredj fel!

Meddig fogod még a testet bálványozni?

A lélek, a középpont azonban mindig fiatal.

És ha megtaláltad a kapcsolatot a középponttal, akkor a szerelem minden pillanatban egy új felfedezést tartogat számodra.
Akkor a mézesheteknek soha nincs vége.

Ha a mézesheteknek vége szakad, akkor az nem is volt szerelem - csak ismeretség.
És még egy dologra emlékezz: ha valami nem tetszik, te mindig a másikat okolod.

Ha valami nem úgy történik, ahogy szerinted kellene, akkor azért mindig a másik a felelős.
Ám ez a hozzáállás megöli a fejlődés minden lehetőségét. Ne feledd: mindig te vagy a felelős, neked kell változnod.

Dobd el azokat a tulajdonságaidat, amik a problémát okozzák.
Legyen a szerelem a lélek evolúciója.

Mint ahogy az eladói tanfolyamokon tanítják: "A vevőnek mindig igaza van".
Én is ezt szeretném veletek megértetni, hogy a szerelemben is, a kapcsolatok világában is ugyanez a helyzet: a másiknak mindig igaza van, a hibás mindig te vagy.

Ha valóban ott a szerelem, az ember ezt így érzi: ,,...valami nincs rendben velem; az én hibám, hogy a kapcsolatunk nem tökéletes."

És ezt mindkét partner egyformán így érzi!

És akkor a szerelem egyre nagyobb, egyre erősebb lesz, és a középpontok kinyílnak, a gátak leomlanak.

De ha azt hiszed, hogy a másik a hibás, akkor elzárod magad, és ezzel együtt partneredet is. Mert akkor ő is azt fogja hinni, hogy te vagy a hibás.

A gondolatok ragályosak - még akkor is, ha nem mondtál semmit, ha csak gondoltad... és közben bájosan mosolyogtál; úgy viselkedtél, mintha minden rendben lenne, mintha a feleséged nagyszerű ember lenne, tökéletes, tervezni se lehetne jobbat... de a feleségedet nem csaptad be.

Még akkor sem, ha kiváló színész vagy; valami volt a szemedben, a mozdulataidban, az arcod barázdáiban. Hiába próbáltad azokat kiigazítani, hiába simogattad a kezét...

Tudat alatt jelezted, hogy nincs igaza.

És ha azt mondod vagy azt érzed, hogy a másiknak nincs igaza, akkor a másik is azt gondolja és azt érzi, hogy neked nincs igazad.

A kapcsolat zátonyra futott.
Mindketten elzárjátok magatokat.
Te azt mondod, ő a hibás, és a másik azonnal védekezni kezd... és a kerítés ott van megint, be vagy zárva mögé.

Ne feledd: a szerelemben mindig te vagy a hibás.

És ezzel a felismeréssel megnyílik egy új lehetőség, és a partnered is érzi ezt.

A partner érzése belőled ered.
Ha közel vagytok egymáshoz lélekben, az érzés és a gondolat átugrik, mint a szikra, és attól a másik lángra kap.

Még akkor is, ha egy szót sem szóltok, csak csendben ültök, az összeköttetés ott van: a szerelem.
A szerelem nyelve nem a beszéd.
A szerelmes párnak a csend a tökéletes érintkezés.

Szavak nélkül is jól értik egymást.

Ha számodra a szerelem egy szádhava, akkor eszedbe sem jut, hogy a másik a hibás.
Akkor önmagadban próbálod a hiba okát feltárni és megszabadulni tőle.

Ám ez nem lesz könnyű, mert ez az egód ellen irányul.
Nem lesz könnyű, mert ez sérti a büszkeségedet.

Nem lesz könnyű, mert ezzel megszűnik a dominanciád, megszűnik a birtoklás.
Nem nyersz többé erőt abból, hogy birtoklod a másikat.
Ez megöli az egót - ezért nem könnyű.

De épp ez a cél: elpusztítani az egót.

Mindegy, milyen irányból közelíted meg belső világodat - szerelem, meditáció, jóga, ima -, mindegy melyik úton közeledsz a Tudat felé, a cél egy: az ego halála.

Levetni lényedről mindazt, ami hamis, elhajítani az egót.

És a legkönnyebb út ehhez a szerelem, hiszen ez olyan természetes!

A szerelem a legtermészetesebb vallás.




[​IMG]





[​IMG]



  • nettygirl
  • pipiida
  • KABRI
  • Magdalena67
Hozzászólnál? Jelentkezz be...