Paul Valéry - Hó

Paul Valéry

Hó



Hogy megrebben a csönd, ha megpendül az ásó!...

Fölébredek, s felém ragyog ez a vidám hó,

lecsap rám, s melegem fészkéből kiragad.

Keményen és fakón dereng a téli nap,

és sóvár sejtjeim félnek e szűz világtól.

Ó! mennyi halk pihét hullatott, míg a távol

álom ölelt, az ég a hosszú éj alatt!

A magasból milyen szeplőtlen sivatag

szállt le közénk, hogy a megbűvölt földnek arcát

hűs, fehér gyolcsai nesztelen eltakarják,

s úgy elnyeljék a táj hangját és vonalát,

hogy a tétova szem csak pár tetőt ha lát:

nyugalmas életük kincsét magukba zárják,

s lehellik lopva lágy füstjük kék vallomását.



(Ford. Rónay György)














​