Régtől sejtem ezt

Published by platon in the blog Időskorúak öregek. Megtekintés: 1143

A vers a tömör lényegi beszéd. Minden formájában dallamosan szép. Minden olvasatában új és új gondolatokat ébreszt. Kár, hogy ma kevesen olvasnak verseket, vásárolnak verses köteteket.

Faludi György
Régtől sejtettem ezt


Régtől sejtettem ezt és folyton féltem,
hogymás is rájön: nyakunkon a kés:
mert ha igaz és nincs Isten az égben,
úgy erkölcs sincs, sem igazságtevés,

Se jó se rossz, se út, se cél, se rendszer,
csak káosz, ahol minden egyremegy
és mentől többet tud,lát ért az ember,
az élet annál értelmetlenebb: -
rémálom két irgalmatlan setétség
között. Még jó, hogy a vers meg a szépség
tébolya kerget. Másnak csak a pénzvágy

s a kély jutott. Olyiknak ennyi se.
Kihúzták a festő alól a létrát:
kapaszkodjék, mester a pemzlibe.​


Miért az egy ? Bár egy a lényeg,
De volt ! És nincsen semmi.
Múlik a lesz, megállt a régen,,
Titik : miért a lenni ?

Miért élni és nem élni ?
Hisz oly mindegy a lét.
Kinyitni, becsekni ? Leülni.
Állni ? Minek bontani szét?

Újra és újra olvasva a két verset mindig melegség önti el a szívemet. Szép Faludi verse, formája és tartalma is. Ismerve őt és írás előtt érzelmeit is mindig más és más tartalmat kapnak szavai: mást mond, mást értek olvasva őt.
A másik vers, mely szerzője számomra ismeretlen, egy új bölcseletet sugal.
Egyszerüsége mellett a végtelen mélység. Ez most nekem e két vers !

platon
Hozzászólnál? Jelentkezz be...