Sík Sándor: Emlékezés az otthoniakra

Published by KABRI in the blog KABRI blogja. Megtekintés: 924

[​IMG]


Martin L. Gore (Depeche Mode).

http://www.youtube.com/watch_popup?v=pT4f6y_aYyw


A nevükre aranyos napfény
Ragyogja be mindig a lelkem.
Sokszor-sokszor gondolok rájuk,
S mindig mosolyos dallal telten.
És mindig újak énnekem.
Sokszor, mikor ködös az alkony,
Sokszor, mikor könnyes az este:
Suhogva bont szárnyat a lelkem
És suhanón száll messze-messze.
Olyankor hozzájuk megyek.
Hangtalan-halkan odalépek.
Olyankor elnémul az ajkuk,
És félig-sejtett sejtelemképp
Reszket a lámpa fénye rajtuk.
És nem tudják, hogy ott vagyok.
Olyankor megrebben a lelkük,
Mint halk szellőn fodra a tónak.
Valahogy a lelkemet érzik,
S nem is tudják, hogy rám gondolnak,
Csak összeragyog a szemük.
Nem is tudják, hogy láttam őket,
Nem is tudják, hogy köztük jártam,
Hogy megfürdöttem a lelkükben:
Gyümölcsillatú napsugárban.
S hogy csupa illat a szobám.

*




[​IMG]





  • jantar
  • haspeter
Hozzászólnál? Jelentkezz be...